Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-25 / 43. szám

lanság sohasem szűnik meg, mindenki könnyen átláthatja, s felismerheti tisztán, nyiltan, mikép ez legnagyobb mér tékben ellenkezik a Krisztus által alkotott egyházzal, melyben az igazságnak mindig állandónak kell, és változtatásoknak alá vetettnek sohasem szabad lennie, mint azon támasznak, a mely az egyház sértetlen megőrzésére adatott, s a melynek védelmére a szent lélek jelenléte és segélye épen ezen egyháznak igértetett állandóan; mindenki előtt tudva van, mikép a tanok s vélemények ezen viszályából társadalmi szakadások is erednek, és hogy ezekből származik ismét számos felekezet a sekta, melyek a keresztény és világi közügy kárára napról napra mindinkább szaporodnak. Mert a ki a valláselismeri az emberi társadalom alapjául, annak el kelt ismernie s bevallania, mily nagy benyomást gyakorolt a világi társadalomra ily elvek szakadása és egyenetlensége, és hogy mennyire mozdította elő, szította, az emberi értelem 8 meggyőződés, és az emberek cselekvényeinek vezérletére, ugy a magán mint a sociolis életben Isten által alapított auctoritás megtagadása a dolgok s idők azon nagyon szerencsétlen mozgalmait és zavarait, melyek által csaknem minden nép sajnos módon nyugtalanittatott s meglátogattatott. Azért mindazok, kik a katholica egyház egységéhez és igazságához nem ragaszkodnak, és szívok sugallatát követve, el akarnak szakadni azon állapottól, melyben saját üdvök iránt nem lehetnek biztosok, használják fel e zsinat alkalmát; általa a katholica egyház, hová elődeik tartoztak, uj jelét adja benső egységének s legyőzhetlen életerejének, ne szűnjenek meg legbuzgóbb imát intézni a könyörület Istenéhez, hogy lerombolja a különválás falait, eltávolítsa a tévelygések sötétségét, s visszavezesse őket a szentegyház kebelébe, melyben elődeik az élet üdvét feltalálták és a melyben egyedül őriztetik meg s adatik át Jézus Krisztus egész tana, és osztatnak szét a mennyei kegy titkai. Mi, miután legfőbb apostoli hivatalunknak maga Krisztus urunk által reánk ruházott kötelességénél fogva, a jó pásztor minden feladatát legfőbb buzgalommal kell betöltenünk és minden embert az egész földön atyai szeretettel átkarolnunk, a tőlünk elszakadt keresztényekhez intézzük ezen iratunkat, mely által ismételve s ismételve intjük, kérjük őket, térjenek vissza, sietve Krisztus egyetlen juhaklába, mert üdvösségüket a Jézus Krisztusban teljes szívből óhajtjuk, és attól tartunk, mikép egykor számot kell adnunk biráinknak, ha amennyire tőlünk függ, ezen üdvösség elérésére nem jelöljük ki s biztositjuk számukra az utat. Bizonyára nem mulasztjuk el minden imánkban és könyörgésünkben, éjjel nappal leesdeni rájok a mennyei világosságot a lelkek örök pásztorától. Es miután e földön, ámbár érdemetlenül, helyettesei vagyunk, azért tárt karokkal epedve várjuk a tévelygők visszatérését a katholica egyházhoz, hogy t- h szeretetteljesen fogadjuk őket el a mennyei atya házáirtpy ban, és kimerithetlen kincseivel gazdagíthassuk, mert az igazsághoz s a katholica egyház közösségéhez leendő ezen vissszatéréstöl függ főleg nemcsak egyesek jóléte, hanem az egész keresztény társadalomé is, és mert a valódi békét nem élvezheti az egész világ mindaddig, mig egy juhakol e egy pásztor nem leend. Kelt Kómában, szt. Péternél 1868. september 13-án, pápaságunk 23-ik évében. /A. PÍUS pápa. A Times a pápa meghívójáról. A Times octobcr 3 iki száma egy vezércikkben felel a pápának az egyetemes zsinatra hívó felszólítására, melyet ez a protestánsokhoz intézett. Érdemesnek tartottuk a cikk átvételét, nemcsak azért, mert érdekesen van irva, hanem azért is, mert egy igen érdekes alkalommal s érdekes helyről van elmondva. A Times ugy ismeretes — és elég igazán — mint az egyetemes, hatalmas angol közvélemény képviselője, s e tekintetben jelen cikke bizonyosan nem képez kivételt. Ez adja annak legfőbb érdekét. Im maga a cikk. „Hisszük, hogy olvasóinknak egyáltalában nem kerülte ki figyelmét egy igen udvarias meghívás, melyet lapunk tegnapi száma közölt. Az a legtöbbünkre nézve a meglepetés minden gyönyörével j ött. A pápától jön s intézve van valamennyi protestáns és nem-katholikus testületekhez. O, a mint megérthettük, olyanformán van, hogy egyetemes zsinatot akar tartani Romában, a jövő évben, s felhí bennünket, hogy használjuk ez alkalmatosságot, s helyezzük ismét magunkat az ő atyai hatósága alá. Az ö szempontjából, természetesen, az egész keresztyénség az, a melyik képviselve lesz a szent városban, s nekünk szerencsétlen elvettetett népül kell éreznünk magunkat, ha semmi részünk és semmi választásunk nem lesz egy oly szent gyülekezetben. A p á p a atyai szive megindult a mi veszendő állapotunkon, s felajánlva a lehetőséget, hogy visszatérhessünk mielőtt az ajtók bezáratnak, különben tudhatjuk nagyon jól, hogy mit kapunk. A zsinatok jótékony gyakorlata szerint az átkoknak egy hosszú sorozata szóratik fejünkre; az üdvösségnek római kapuja még jobban megszűkül, s keményebben be lesz zárva mint valaha. Most van itt az idő, s valószínűleg utoljára, hogy valamennyi látását vesztett és tévedezö protestáns juh visszatérjen az egyetemes pásztor nyájába. Egyszersmind a pápa elég jó, h^gy buzgón könyörög érettünk, s int bennünket, hogy fordítsuk javunkra az alkalmat és az ő könyörgését. Mi csak igen nagy szívességnek vehetjük azt a pápától, hogy ennyi törődést vesz magára értünk ezekben a napokban. Nem lettünk volna meglepetve, ha ugy gondolkodik, hogy elég neki a maga dolga után látni, sazok után a kik hozzá tartoznak. 0 több alkalommal hirdette, s ugyancsak bőséges szavakban, nagy keserűségeit és gondjait, s meg kell vallanunk, hogy azok igazán komolyak. Ugy látszik hogy minden ki akar csúszni markából. Saját Olaszországa rátette kezét az ö örökségére s tagadja tekintélyét; Ausztria heves méltatlankodását vonta magára, visszavetvén az ő legszentebb igényeit. Csupán néhány négyszeg-mértföldnyi tér az a mit