Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-05 / 1. szám

tín ez alkalommal, a szoros értelemben vett neveiéire szorítkozom, értvén alatta azon műveltséget, melyet minden nemzedék szántszándékkal hagy azokra, a kik nyomába lépnek, oda képezvén őket, hogy ha lehet előbbre vigyék vagy legalább fenntartsák, a haladásnak mostanáig elért fokát. Ily nevelésre van hivatva egy (angol) nemzeti egyetem, melynek, mint ilyennek nem az a feladata, hogy szakembert, például ügyes ügyvédet, orvost vagy mérnököt képezzen, hanem, hogy müveit embereket növeljen. Lehetnének egyetemeink egyszersmind jogi és orvosi szaktanodák, oly formán, mint más országok egyetemei, s ez igy is helyes lenne; ámde e szaktárgyak nem tartoznak ahhoz a szellemi tökéhez, mi nemzedékről nemzedékre száll, s a mitől legfö képen függ minden korszak polgárisodása s szellemi értéke. Szakképzettségre aránylag kevésnek van szüksége, s ezeknek is csak, mikor úgynevezett iskolázásunk elvégződött. Mennyi életrevalóság legyen szakembereinkben, azaz, hogyan használják és alkalmazzák szakismeretöket ? attól függ, hogy a közoktatás által és alatt az erkölcs és értelem minő fejlettségi fokáig jutottak. Mert hiszen az ember előbb ember, s csak azután ügyvéd, orvos, kereskedő vagy iparos. Képezzétek elsőben lélekismeretes és müveit emberré, s bizonynyal lélekismeretes és müveit ügyvéd vagy orvos válik belőle. Senki sem visz szaktudományt az egyetemről • de igenis közműveltségi fényt, hogy megvilágíthassa saját szakmáját. Törvénytudó pl. lehet valaki általános neveltség nélkül is; de philosoph lelkű jogtudós, ki nemcsak elméjét tömte meg, hanem a tudomány elveiről számot adni is képes, csak azáltal lehet. így van ez minden más hivatással még az ipart sem véve ki. Nevelés az embert értelmesebb csizmadiává, szabóvá teszi, bár nem tanítja csizma- vagy ruhakészitésre. A képzettségnek az egyes szakokra való eme befolyását a nevelés felső határának mondhatnám, mert itt megszűnvén általános lenni, az életpályák szerint különböző ágakra szakad. Több gonddal jár az alsó határ körvonalozása. Az egyetem nem bajlódik az elemiek oktatásával, hanem fölteszi, hogy idejövetelekor túl legyen a tanuló rajta. Ámde hol végződik az elemi oktatás, s hol kezdődnek a felsőbb tanulmányok V E kérdésre azt felelik némelyek, hogy az egyetemnek nem feladata a tudomány egyes ágait, alapjokból kiindulva, tanítani, hanem csak rendszerbe foglalni a növendék ismeretanyagát, hogy lássa az egyes tagoknak a többiekhez, s ismét az egészhez való viszonyát. Az egyetem — igy szólnak ők —• a tudás fénykörének különböző pontjain szerzett sugarakat gyűjtse egy gyúpontba, hogy lássa át a tanuló, mikép függ össze minden ismeret, hol van az átmenet egyik ágiról a másikra, hogyan módosítja a felsőbb az alsóbbat, s sóiként segit az alsóbb megérteni a felsőbbet ? A közoktatás imez utolsó foka összefüggő képet adna a növendéknek, az eddig izenkint tanultakról, a tudományokat bölcsészileg kezelné, s ennél fogva az egyetemi nevelés tetőzete, koronája lenne. Mielőtt azonban az egyetemet, az oktatás eme legmagasabb körébe szorítanék, mielőtt arra utalnók, hogy tanítsa ne a tudományt hanem annak bölcsészetét, biztosítva kell lennünk hogy magát a tudományt immár elsajátította a növendék. Szép és helyes dolog, igy fogni fel az egyetem hivatását; azt is méltánylom, ha az ily nevelésügybarátok, megkívánják az iskolák- (t. i. középiskolákból, hogy a közoktatási rendszer minden ágát, lehető legterjedelmesebben kezeljék. De kérdem : hol vannak az ilyen iskolák ? Mióta a tudomány mostani jellemét fölvette, sehol, se szigetországban még kevésbé, mint egyebütt. E régi királyságnak (t. i. Skótiának) nagy vallási reformátorai utján volt egy megbecsülhetlen előnye, melylyel déli nővére (t. i. angolország) nem dicsekedhetik, hogy kitűnő községi iskolai (parish schools) voltak, s vannak, melyek két századdal elébb, mint bármely más országban, hozzá láttak a nép zömének lélekismeretes tanításához. De az ezeknél felsőbb iskolák épen itt Skótiában, oly csekély számúak voltak s az egyetemmel annyira össze nem vágtak, hogy az egyetemnek kellett azok hiányait tatarozgatni, s a tanulók nagy részének elölről kezdeni a tanítást. Ez volt oka, hogy nagy időől fogva, minden skót egyetem nem csupán egyetem, hanem előkészítő iskola is, mely az alsóbb iskolák hagyta hézagokat szorgalmasan pótolgatja. S ha az angol egyetemek hasonlóan nem tesznek, nem onnan van, mintha arra szükségök nem volna; de mert e bajt föl sem veszik. A skót egyetemre tudatlanul jönnek az ifjak, s ott taníttatnak; az angol egyetemekre még tudatlanabbak mennek, és tudatlanul távoznak el. A skót egyetemek tehát, alapittatásuk óta, kiterjeszkedtek a köznevelés egész körére, eltérőleg az angol egyetemektől, melyek minden erejöket, csak a klassikus nyelvek és mennyiségtan határaira szorították. Ennélfogva csak a skót egyetemek szellemében cselekszem, ha szemlét tartok, közművelődésünk mindenik lényeges ága tölött. Hadd tegyek néhány megjegzést ezen ágak mindenikére, szemügyre vévén, hogy minő viszonyban vannak az egyetemi neveléshez ; minő különböző utakon hatnak az ész tökélyesbitése — s az emberi nem jóllétére; miképen munkálnak a közös végcélra, közös természetünk edzése, tisztítása s szépítése által, és hogyan látják el az embert a szükséges ertelmi képességekkel az élet nagy munkájára ? Előbb egy szót arról a vitáról, mely ma foly a magasabb nevelés érdekében, s mely a vitázókat, a javítók vagy haladók (reformers) és maradók (conservatives) táborára osztja. Ez egyfelől a holt nyelvek, másfelöl az újkori tudomány és művészet sokat csépelt kérdése, hogy t. i. a köznevelés klassikai — szélesebb értelemben mondhatnám: irodalmi — vagy tudományos legyen-e V E kérdés, vájjon a klassikusok, vagy a tudományok tanittassanak-e V hasonló azon vitához, vájjon a festők, inkább a rajzolást, vagy színezést műveljék-e még egyszerűbb példával élve, vájjon a szabó kabátot vagy nadrágot készitsen-e ? Erre csak annyit felelek: miért ne mindakettőt ? Tarthat-e számot alapos neveiéi