Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-05 / 1. szám

névre, mely nem öleli fel az irodalmat, (literature) a tu­dománynyal együtt ? Ha a tudományos nevelés gondol­kodni, s az irodalom gondolatainkat kifejezni tanit, nincs-e szükségünk mindkettőre '? vagy a kinél a kettő közül valamelyik hiányzik, nem gyarló, csuda, béna teremtés-e az ? Nem kérdezzük, hogy melyik fontosabb: nyelv vagy tudomány? A különben is rövid életet oly dolgokkal tennők-e rövidebbé, melyek sem elmélkedésül, sem gyö­nyörűségünkre nem szolgálnak ; oda jutottunk-e, hogy tudósainknak nem is kell ismerni azon világ törvényeit és rendjét, amelyben élnek; vagy hogy müveitjeink le -vetközzenek-e minden érzést és fogékonyságot a művé­szet iránt ? Csudálom némely u. n. haladók korlátolt fel­fogását, kik azt állítják, hogy a tudomány múlhatatlanul szükséges, de a mostani rendszerbe sehogy sem lehet egyébként beilleszteni, hanem ha abból a közoktatás fo­főtárgyát, a nyelveket kitörlik. Minő fonákság — igy szólnak — egy egész gyermek- és fjulcort 3j:et holt nyelv tökéletlen tanultatására áldozni! Bizonynyal elég fonák dolog; azonban vájjon az emberi tanképességet Eton­vagy Westminsterben szabták-e meg?5 *1 ) Jobb neven venném részemről, ha a nevelésügyi reform ezen embe­rei , inkább azon nyilvános és magán-iskolák szégyen­ltitig hiányos voltát táraadnák meg, melyek azt kürtölik mindig, hogy e két nyelvet tanítják; de nem teszik. Jobb szeretném, ha pálcát törnének azon átkozott tan­rendszer bűnös mulasztásai fölött, mely elfecséreli a növen­dékek legszebb, mert legfogékonyabb életkorát anélkül, hogy legtöbbeknek felületes máznál egyebet adna, s azt is csak abból a tudományágból, melynek kezelését tetteti. Lélekismeretes és alapos nevelés tekintetében Skó­cia sokkal elébb ál lt mint Angolország. A Scót ifjú so­hasem jött ugy ki az iskolából vagy egyetemből, hogy a latin és görög mellett is egyebet ne tanult volna. Sem a skót községi iskolák, sem az egyetemek, nem váltak még szégyenére a nemzetnek, mint a mult században, az egye­temek s az angol nyilvános iskolák nagy része még ma is. Nem mondhatni, hogy némely tekintetben egy-egy kis javitás nem történt; de olyan, melyet reformnak nevez­hetnénk iskolai ügyben, nehezebben keresztülvihető, még mint a kormányformában és egyházban is. Pedig ha nyil­vános iskoláinkban alkalmaznék a nyelvtanitásnak, gya­korlat szentesitette helyesebb módját, azt hiszem, nem kellene a latin és görög nyelv kedvéért, egyéb tudomá­nyokat mellőzni. Jói tudjuk, hogy a gyermekek mily könnyen sajátítják el az élő nyelveket; nem lehetne e ugy tanítani nekik a classicus nyelveket is, hogy gyakor­lás és ismétlés utján, megismerkedjenek a nyelv szótárá­val, mielőtt nyelvtani szabályokkal gyötörnők, melyeket tízszerte könnyebben tanulna bé azután, ha már egyszer jól ismeri az eseteket, melyekre találnak. Ily módszer mellett, egy középkorú tanuló, iskolái bevégzése előtt jóval képes lenne folyékonyan olvasni, akármely közön -Célzás a nyilvános iskolákia, melyek közt régen hírneves az Eton és Westminsterben levő. F. L. séges latin és görög prózairót vagy költőt. Hát ha ide­vesszük, hogy mennyi ideje maradna aztán a nyelvek mellett, tudományok tanulására ? Szeretnék tnég tovább menni e tárgyban; de félek, hogyha mind elmondanám, amit erre nézve kivihetőnek gondolok: a tapasztalat em­berei, alkalmazás vagy megpróbálás helyett, megmoso­lyognának vagy fejőket ráznák. Nem akarom az ered­ményt számtani pontossággal meghatározni, annyit azon­ban bizton állítok, hogy ha a két klassicus nyelvet helyesen tanitanók, egyéb tudományok nem húznák a rövidebbet, vagy nem lenne szükség a nyelveket szépecskén száműz­nünk, hog'y egyéb tudományra elég időnk jusson. Tehetné valaki az ellenvetést, hogy ma már a tud­nivalók rendkívül megszaporodtak, a tudományok köre annyi apró részletekre válik, hogy aki azzal alaposan akar foglalkozni, mentül kisebb körre kell szorítkoznia, s az a csepp, melylyel tüzetesen megismerkedhetik, ugy viszonylik az ismeret tengeréhez, mint egy fűszál az ipar mezejéhez. Ennélfogva, hogy e részecskének egész mé­lyéig hatolhassunk, le kell mondanunk minden egyébről. Ugy tartom, hogy ez eljárás a tudatlanságnál is veszedel­mesebb lenne; mert nem tudjuk e tapasztalásból, hogy bármely tudomány, vagy foglalkozás, ha azzal minden egyebek mellőzésével, foglalkoznak, kolátolttá, fonák el­méjüvé tesz s egy sereg előitételetet szül, melyek sohasem engedik, hogy a régi hatást lerontsuk és szélesebb lát­körre szert tegyünk ; holott az emberi tudásnak nem az a netovábbja, hogy csak egy tárgyat ismerjünk, ha­nem hogy néhány tárgy tüzetes ismeretével, párosítsuk többeknek átalános ismeretét. Nehogy félreértsenek, különbséget teszek az általános és felületes is­meret közt. Altalános ismeret alatt, nem egykét üres benyomást értek, hanem hogy ismerjük alaposan, vala­mely tárgy főbb igazságait, s tudjunk számot adni fo­galmának alapvonalairól, a részleteket azokra hagy­ván, kik azt, mint szaktudományt müvelik. Gyakor­lati érdekeink azt követelik, hogy jöjjünk tisztába főleg az élet közérdekű oly tárgyaival, minők pl. a kormány, a társadalom, melyekről aki illetékesen s nem vakon hó­doló pártemberként akar beszélni, ugyan értse az anyagi és erkölcsi élet vezérelveit, legyen jártas a moly gondol­kodás szabályaiban, jártasabb, mint a hogy akár az élet­tapasztalás, akár a tudomány megkívánja. Értsük meg egymást, tanulásunknak ne az legyen egyedüli célja, hogy tudjuk, hanem, hogy azt a természet és élet megvilágí­totta álláspontról tekintsük, felfogjuk. A mondottakból nem következik teljességgel, hogy az iskolai és egyetemi tanfolyamba befoglaljuk az egye­temes tudásnak minden hasznos ágát. Vannak dolgok, melyeket iskolán kívül, vagy a tanfolyam elvégzése után könnyebben meglehet tanulni. Ezek közt első helyen említendők az újkori vagy élő nyelvek. Fel tudom fogni ezeknek fontosságát; elismerem, hogy ma már senkit sem lehet jól nevelt embernek mondani, aki. a fraracia-és németnyelvvel nem ismeretes; ámde ezeket sokkal könnyebben meg lehet tanulni, azok körében, akik

Next

/
Oldalképek
Tartalom