Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-13 / 37. szám

menyasszony családja, semmi házassági akadályt nem gördített útba, ugyanis: szó sem volt a menyasszony afféle Ígéretéről, hogy majdani gyermekei katholikus ok leendenek. Az atyának jelentékeny aggodalmára a tábori lelkész kitérőleg válaszolt. Említett nap reggelén, templomba megy a mennyasszony, gyónni. A gyónszékben nem a tábori lelkész várja, hanem egy ifjú káplán Ez most mindent megkísért, hogy a mennyasszonytól, a fentebb említett igérettételt, melynek követelésére semmikép felhatalmazva nem volt, megnyerje. Hogy mily szelíd és kíméletes módon történt ez, világos abból, hogy a mennyasszony elájult, a káplán hagyta feküdni, mig nem az ismét magához tért, — ez újra folytatja, a hol megszűnt, és pedig aképen, hogy a szegény leány másodszor is elájult, — a káplán ismét nyugtot hagyott, és midőn a leány szemeit felnyitotta, — az ember alig hiheti, de ugy történt, — konokul újra fakgatja azt, hogy a mondott igérettételt tőle kicsikarja! A mennyasszony harmadszor ismét elájul, és estében feje hátsó része oly súlyosan megsérült, hogy némely a templomban jelenlevő emberek megrémülve rohantak oda és az elesett leányt fölemelék. A mennyasszony állhatatos maradt, és nem igért semmit. — Mi történt tovább? Végre, a mint látta a káplán, hogy sikertelen volt minden fáradtsága, egy más dolog megigérését kívánja, azt, t. i. hogy otthon ne mondja meg, hogy ő az absolutiót tőle megtagadta! íme, egy lelkész bünvallóját arra készteti, hogy atyját, anyját csalja meg!" „Ez esemény természetesen nagy figyelmet gerjesztett, ezért egyik-másik helyi lapban különböző válaszok jelentek még, de a melyek mind össze sem bírtak annyi képességgel, hogy a közlött tény által okozott rosz benyomást enyhítsék. Mig a káplán, kinek bánása ama cikkben előadott, mindekkorig semmit nem válaszolt, megkísérté legközelebb egy másik káplán az illető lapban a mennyasszony háromszoros elájulását háromszoros hazugságnak állítani, végül azonban hozzá tette, — mivel az elájultat a templomban jelenlevő emberek emelték föl, — és megvallotta, hogy nincs tudomása arról, mi történt a gyónáskor. — A kath. tábori lelkész Flücken is, kit itt általában szabadelvűnek s türelmesnek tartanak, kikelt az ellen, mintha ő más egyházi alapelveket követne, mint a többi itteni lelkészek, — és hogy általában, előbb történt nyilatkozat, a gyermekek nevelése ügyében, mint neki ki a mennyasszony atya protestáns völegénynyel való eljegyzését bejelentette; ő pedig később a vőlegénynek előadta, a kath. egyház vegyes házasságbeli gyermekek nevelését illető határozatait és figyelmeztette a következményekre, melyeket ellenkező bánásmód, menyasszonyára nézve, vallásos és egyházi tekintetben maga után vonna. — E válaszban azonban a fődolgok mellőztetnek : az egyik tény, hogy a gyónáskor, azon igérettétel miatt, hogy a gyermekek katholikusok legyenek, a mennyasszony sürgettetett, — azzal van mentegetve, hogy a gyónási szabályok az arról beszélést megtiltják, jóllehet ezek által a gyóntatóra csak azon kötelezettség bizatik, hogy a gyónó vallomásait titokban tartsa. — A másik tény, hogy az illető káplán gyónáa végével bűnvallójától azt kívánta, hogy otthon ne nyilvánítsa, mi történt vele, hanem hogy rendben van minden, — tökéletes hallgatással mellőztetik, tehát el van ismerve." „Minthogy pedig, az „Evang. Blátter" ama cikkírója a helyi lapban közlött válaszában az elbeszélt tényrőli tudósítását minden részben igaznak űartani s ugyanazért jót állani már személyesen nyilatkozott, és a szerkesztőséget felhatalmazta volna, hogy azok neveit nevezze meg, és végül megjegyezte volna, hogy az illető nő szüléi, valamint az maga, szükségesetében igen örömest, teljes nevökkel készek jót állani az ő tudósitása igazságáról, — a további válaszok bátortalanabbak. — Csupán arra szorítkoznak, hogy a tény közzétételét gyűlölségből származottnak állítják és az ájulás okait fejtegetik. Míg egy felelet azt állítja, hogy a mennyasszony a gyónáskor csak éhség miatt ájult el, Flücken kath. tábori lelkész azt mondja: „kétségtelen, hogy a mennyasszony nem a káplán gyöngédtelen és kíméletlen c s i k a r á s a i által, hanem a dolog szigorú komolysága miatt esett ájulásba, melyről a gyónószékben tépelődött, hogy t. i. a kettő közül melyiket válassza, az igéret megadását-e, vagy az absolutio megtagadását. A mit itt mindenekelőtt meg kell állapitni — mond Flücken — az, hogy a káplán mint gyóntató, szigorú volt ugyan, de a kath. egyház elvei szerint járt el, és hogy mi ebben mindenesetre a kath. egyház és morál egyikfényestényét, nem pedig a papi kényszerítés rémpéldáját látjuk !" A személyeket levelező meg nem nevezte, kik különben is csak a kath. egyház elvei szerint jártak el. De ezen eseményből az alaptételek morálja jő napfényre, és ugy látszik, mintha félne a nyilvánosságtól. Ez is bizonysága annak, hogy a kath. egyház némely elvei mennyire öszszeegyezhetlenek az alkotmány- és törvényhozással. A törvényhozás megtiltja a vegyes házasságbeli gyermekek vallásos neveléséről szóló ígéretet és téritvény követelését, és az ilyen követelt vagy adott Ígéretet érvénytelennek mondja ki, a szülőknek, illetőleg a gyermekek atyjának van fentartva annak szabad elhatározási joga. De a kath. egyház meghiusítja a törvényhozást gyónószéke segélyével és az absolutió megtagadásával. Hogy mibe veszi a kath. egyház az állami törvényhozást, láttuk épen Austriában. A nép ott lassanként felfogja a dolog komolyságát és a kath. egyházi fegyelmet az állam törvénye iránti engedelmességgel összeegyezhetetlennek tartja." II A debr. ref. főiskola könyvtárában egy biblia födél találtatott legközelebb, melyre jegyezve a következők állanak : Exuviae Bibliorum Sacrorum ex editione Comaromiana Leidensi, anni 1685 quam fieri curabat ecclesia debrecinensis ac simul in huiusmodi tabulas qualis haec