Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-13 / 37. szám

erkölcsi kívánalmainak megfelelően rajzolva, melynek írásakor, mig egyfelől az iró szemei előtt lebegett, hogy „Jézus a világnak világossága," *) — mászrészt, mivel jellemrajzot ir% a dolog természete hozta ugy magával, hogy a Megváltónak emberi oldalát rajzolja, 2

) a nélkül, hogy ez által, az annak személyérőli egyházi tételek veszélyeztetve lennének. 3

) E mü nem élet, — csak jellemrajz tehát; hű, megragadó képe annak, hogy -miként lett Jézus azzá, a mi volt," minő viszonyok, kísértések és megtámadások közt fejtette és „tökéletesít é" magát ? mit akart, mit tervezett, mit és hogyan vitt véghez ? miben tűnik ki életének, törekvéseinek, személyének és müvének sajátsága ? 4

) Azon i s t en i ö ntudalommal fölruházott Jézusnak jellemképe ez, kinek egész élete, a szenvedők és nyomorultaknak, az elnyomott népnek volt szentelve, 5

) ki magasztos föladatául tüzé ki isten országának szabad és nyilvános iidvige-hirdetés általi terjesztését,6

) ki az emberiség és nemes emberiesség vallását alapitá, kinek a betű uralmát kelle megölni s azzal együtt neki is meghalni, de ki él, él az ő községében, és községével fog lenni mind e világ végeztéig, mely élő Krisztusra, ki a halálban a halált győzé meg, — a keresztyén községeknek aligha volt valaha nagyobb szüksége, mint most. Egyházunknak ez „i d v e z i t ő r e" emlékeztető sacramentuma ; az úrvacsora, mely az ö Istenemberiségének „jelképe," a cselekvő engedelmesség szempontjából, — minta Bűntörlés sacramentuma; mig a keresztség a bűnbocsánat sacramentuma, melyben a Krisztus istenembersége, a szenvedő engedelmesség tekintetéből, jelképeztetik, habár az öntudat nélküli gyermekre sem a viz, sem a szó, az ige, sem a szentlélek által semmi hatása nincs.7

) E szabad, öntudatos gondolkozásmód vonul át Schenkelnek nemcsak dogmatikáján, hanem minden más theol. iratain is. Olvassa végig bárki azokat, s a legszörszálhasogatóbb kutatás mellett sem fogja föltalálni a szabadságbani szélsőséget, az Öntudat és öneszmélet tulhajtását, sőt ellenkezőleg meg fog hajolni a valódi protestantismus tényes képe előtt, mely minden lépten nyomon feléje sugárzik. Felfogja találni igenis ! az igaz vallásosságot, a „szellem vallását, mely szükségkép abban lakozik," a szellem, az öntudat, a kebel vallását! „Gondolkozzatok, tegyetekés higyjetek rendületlenül mi ndig öntudatosan, és valóban vallásosok vagytok!" — mondja Schenkel 1867-ben megjelent az összes vallásos kérdéseket tárgyaló, s mintegy „summa religionis" gyanánt tekinthető „Keresztyénség és egyház'4

cimü munkájában,8

) melynek célja: a vallást, a korfejlettségben is, ismét első és hatályos elemmé emelni. Legyen szabad még pár sort idéznünk e műből, mely ugy annak ') Első kiadás : előszó. — 2

) 3-ik kiad. előszó. — 3

) ,,C h a r a k-t e r b." 3-ik kiadás 9. 1. — 4

) U. o. 10 1. — s

) U. o. 52. 1. — 6) U. o. 125. 1. — 7

) Dog m. II, 1070. 1. — 8

) „C h r i s t e n-thum und Kirche, im Einklange mit der Culturentwicklun g." 1867. 1. fejezet. menetére, mint írójának gondolkodásmódjára, teljes világot vet. „Némelyek az egyházban, mások .,. a természetben keresik a csodákat Keressétek a csodákat a világban is, az életben, saját kebletekben is ! Tanuljatok hinni, a világtörténet csodáiban, mely alapjára nézve, az isteni szeretet... története. Tanuljatok hinni mindenek előtt az isteni szeretet csodáiban, s hagyjátok a miraculumok fölötti vitát, a theologiai gyűlöletnek !" v

) Az öntudat mellett, tíchenkelnél a másik alapeszme, a „regulator a község, melyben az Öntudat elzártságából az életbe lép át, s az általános érvénynek, az objectivitásnak jellemét ölti magára, mint nyilvános, általános öatudat. A község az, mely a keresztyén kegyességet közvetlen életteljes alakjában föltünteti, mely még eltelve van az erkölcsi életerőktől, áthatva még a nép valódi kebelvágyaitól, átölelve a kor minden fejlődési elemétől, és... mely még szűkkeblű, mesterkélt dogmatika által ősalapjáról leszakítva nincs. Ez a községnek eszményi jelentése! ez a közösség keresztyéni öntudata ! Es a folyton működö időnek föladata, a községet, minden egyházalkotmány ez életforrását érvényre juttatni, a szájhagyományos, bureaukratikushierarchiai egyházból, szabad község és népegyházat alapitni, a ker. népöntudat legmélyebb alapjából, az egyházat újra építeni. 2

) Ez volt föladata a reformationak, ez föladata a protestantismusnak, — de.... e föladat, mostanig, teljesen megoldva nincs. 3

) El kell valahára enyészni a községöntudat és theologiai tan közötti viszálynak, meg kell szűnni az egyházközség és egyházszolgák közti széles űrnek, a régi dogma és uj szellem közti kiáltó ellentétnek i Elérni ezt, csupán csak ugy lehet, ha a lelkészek nem állanak, — mintegy természetfeletti teljhatalommal — a község fölött, hanem magában a községben, és onnan terjesztik kifelé az üdv igéjét, s ott teremtenek, maguk körül, naponkint ujabb életet. Tehát a theologusoknak — mint ezt Schenkel „Az evang. tbeologusok képezése" cimü müvében meleg szavakkal hirdeti — nem mágikus erők sáfáraivá, nem kegyelemközvetítőkké, hanem evangeliumi prédikátorokká, lelki gondolkozókká, szegény ápolókká, az ifjúság tanítóivá, a segélykeresők szives, résztvevő tanácsadóivá és barátaivá kel! képeztetniök, neveltetniök! Az élet számára kell őket nevelni, a községgel! E gondolkozásmód, ez eszméket megvalósitni igyekező törekvés, az egyházi praxis teréni e kitartó buzgalom, atheologiai theoria mezejéni ez öntudaton alapuló tudományosság, Schenkelnek a mai német theologusok között első helyet biztosítanak. 4

) 1) u. o. 251 I. — s

) „Die Ref ormator en" stb. 237—268 11. -—3

) U. o. 3-ik fej. — 4

) Schenkelnek legújabb munkája; „Sehleiermacher, Leben-— u. Kharakterbi'l d." Nem tudva volt-e ösmertetve ? ha nem. készséggel ajánlom magamat ösmertetni e jeles miivet.