Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-13 / 37. szám

Nemcsak a heidelbergi egyetemnnek, de a német protestantismusnak is díszére válik, az exegesis itteni, terjedt hirü tanára Hitzig. Éveken át zürichi tanár, Schweiz szabad ege alatt szabad szellemet sajátítva el, az ottani mostani szabadelvű theologiának egyik vezére vala. Az ott megkezdett iránytól szinte 40 évi munkálkodása alatt sem tért el, ifjúságának szabad szelleme nem hagyta el vénségében sem. Számos, legtöbbnyire ó test. exegetikai és Ítéleti munkai: „Esaias" „Jeremiás" „D a n i e 1" *) re irt Commentárjai. „A kis próféták," a „Soltároknak átfordítása." „A Soltárok t ö r t é n e t i 1 e g v i z s g á 1 v a" — „Az ó test. exegesis kézikönyve" — „János-Márk, mint az apokalypsis szerzője" stb., legújabban a prot. egyházi iskolai lapban megjelent apró vitái, mély tudományu nyelvészt, eioitéletnélküli kristikust, és kitűnő történészt tüntetnek föl. Exegetikai irányát jellemzi az, hogy ugy az előfelvételi, mint az inspiratióróli tant merőben elveti, uj test. kritikáira nézve a bauri iskolához sok tekintetben csatlakozva, általában pedig előbb alkalmazza a tényleges objectiv, azután a subjectiv itészetet. Szabadjon kritikai jellemét tükröző pár sorát, a Soltárokra irt birálat (1836) előszavából idéznem: „Még mindig azon állásponton vagyok, melyet Tholuck, — oly naivul dogmatikainak, nevezve, — szememre vet, hogy t. i. én a minek lehetetlenségét bebizonyítani nem tudom, amié szerint „talán lehetséges ," ezért még nem tartom valószínűnek, vagy pedig igaznak; és kérem is Istenemet, hogy kegyelmével, ez állásponton örökké tartson meg engemet!" És Isten segélyével, s öntudata érzetében mindvégig az is maradt, a ki volt tiszta gondolkozású, mély belátásu, csali: a teljes igazságnak engedő józan kritikus és írásmagyarázó. (Vége köv.) ISKOLÁIG Y. **) Ágya, julius 14. 1868. Hogy Magyarországon a köznép nem áll az értelmesség és műveltség azon magaslatán, melyről lehet egyedül biztosan megőrizni s megvédeni azon szent örökséget, melyet dicső apáink karddal szereztek — annak nem csupán az az oka, mert Magyar országon a köznép nagy része nem járatja iskolába gyermekeit, hanem egyik igen fontos s talán legfontosabb oka annak az a szomorú körülmény, miszerint Magyar*) Hitzig határozottan tagadja, hogy a Dánielnéli messiási jóslatok épségben maradtak volna meg. Handbuch zurExeg e s.'d. alt. Test. X. köt. **) Többször volt már e lapokban kimondva, hogy nem tartjuk célosnak a felmerülő kérdéseket aprónként, elhullogatva tárgyalni; hanem bevárván minden kérdésre a kellő idÖt, együttesen veszszük vitatás alá, s akkor közöljük, amennyire lehet, egyszerre mindazokat, amik pro et contra elmondva hozzánk beérkeznek. Ez az oka, hogy a fenebbi cikket, habár még juliusban be volt küldve, csak most közöljük- Szerk. országon a tanítók nem bírnak sem a tudomány és műveltség, sem a tekintély kellő hatalmával. Nem bírnak amazzal azért, mert vagy épen nem, vagy csak felületesen képeztetnek pályájokra; nem bírnak emezzel azért, mert még éretlen ifjú korukban foglalják el rendesen hivatalukat. Tíz tanitó közöl kilenc már 16 éves korában ugy nevezett kis praeci volt. Mint ilyen még a gyermekek előtt sem mindég tudott tekintélyt tartani; a nép és műveltebb lakosok előtt pedig nem vívhatta ki azon tekintélyt, mely a tanítói hivatáshoz mulhatlanul megkívántatik. Igy ment előbb a kis praeciségből nagyobb praeceptorságra, tanítóságra és rectorságra. Megszokta fokozatosan a függést, a tekintélytelen helyzetet s öreg rector korában is, ha nehéz szívvel bár, de mégis tűrte, tűrnie kellett a tekintélyhiányt, mely tekintély őt hivatalánál, s most már koránál fogva is megillette volna. Tudományt adjanak tehát a tanítóknak és tekintélyt! Azt mondhatná ugyan valaki s mondja is bizonyosan : elég a tudomány, ez ad tekintélyt is ; — nem elég ! Ha bír is valaki 16,18 éves korában annyi tudománynyal és képességgel, hogy jó népiskolatanitó lehet: nem fog kellő tekintélylyel bírni nagyon ifjú kora miatt. Vájjon a cultusmínister ur által a ház asztalára tett törvényjavaslat ad-e keílö mérvben tudományt, ad-e tekintélyt a leendő tanítóknak'? — nem ad egyiket sem. Én nem nevezem, nem nevezhetem tudománynak azon ismeretek szűk körét, melyet 4 gymnásumi osztály elvégzése után, 3 éven át szerezhet a leendő tanitó a praeparándiában. Nem mint pap, hanem mint olyan szólok, ki több éveken keresztül voltam gymnásiumi tanár. Tudom, hogy a gymnásiumi cursus (mind a 6 osztályát értve), valamint a bölcseleti pálya két első éve is (és igy 8 osztály) csak egyengetése az útnak, melyen az ifjú az élet mezején elindulandó lészen. Hiszen mig 8 osztályt be nem r végez a tanuló, nem is tekintetik érettnek. Es ez ugy is van valóban. Akár életkorát, akár tudományos készültségét tekintsük elfogulatlanul a 8 osztályt még be nem végzett tanulónak : nem érett ő. Vajha ne találkoznának éretlenek nagy számmal a 8 osztály bevegezése után is! nincs is az élet mezején oly ut, melyre a 8 osztály bevégzése előtt bocsáttatnék a tanuló ifjú, mint kenyérkereső útra; nincs oly tudományos életpálya, melyet előbb választhatna magának a tanuló ifjú az éretségi vissga letételénél. Vagy a tanítói pálya nem tudományos ? Hát annak, ki tanitó akar lenni, nem kell megérni előbb, mint pályát választana ? A 4-ik gymnásiumi osztályt végzett gyermek rendesen 14, 15 éves. Lehet-e, szabad-e egy 15 éves tanuló gyermeknek megengedni azt, hogy jövőjét eldöntse, életpályáját megválassza az által, hogy a praeparándiába lép? nem étetpálya választás ez. Legalább nem komoly s érett választása az életpályának. Nem szeret tanulni a gyermek, megunta a sok deák szót, összeveszett tanuló társával, megbüntette a tanár . . .