Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-13 / 37. szám

összeget pontosan fizesse. Igy szép békében baladhatnak egymásmelleit az állami, és felekezeti iskolák, mind addiglan, mig ezen az úton oda érkeznek hogy a felekezetek elhullatván féltékeny előítéleteiket, bizalmatlanságukat az állami oktatás irányában, Önként átadják annak a közoktatás terhét, kötelességét, megtartván a vallástanitást; és az állam is elégséges anyagi erőhöz jutván, igazi állammá leend, tel jesitvén a közoktatást, Ezekből kifolyólag a törvényjavaslat VI. fejezetéhez még a következendő cikk volna adandó. A törvényes hitfelekezetek elemi oktatásbeli autonomiája, az ország alkotmányának védelme aláhelyeztetik, az állam legfelsőbb felügyeletének épségben tartásával. V. A hetedik fejezet (83—120. §§.) a tanitó és tanítónő képezaekröl, kitűnő gonddal van szerkesztve. Csak kevés kívánni valót hagytak főn ezen cikkek. Ugyanis 1. Valamint „e g y kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja" ugy a 88. §. az egész elemi oktatásügyet megrontaná, a 4-ik gymnasiumból léptetvén újoncait a képezdébe. = Az Istenért mily gondolat ez ! — A 14 vagy 15 éves növendák végezvén a 4-ik gymn. osztályt, három évi képezdei tanfolyam után (89. §.) 17 vagy 18 éves korában tanítóvá, nevelővé leend. Várhatni-e ilyen, még neveletlen, tapasztalatlan ifjacskáktól öntudatos ügyszeretetet, nevelői tekintélyt, elég képzettséget a bölcsészeti tanok ismerete nélkül, ha mind „kitűnőt" hozott is a képezdébői? — Es ezen tulajdonok nélküli tanitók kiemelhetik-e jelen sülyedtségéből a köznevelés, oktatásügyet? — Soha! — Hiszen ez okozta jelenlegi sülyedtségét is, hogy gymn. képzettség nélküli egyénekre bízatott a népnevelés. — Nem szükséges itt sok szó. Miután az állam díjazza a tanítókat, megvárhatja, hogy érett korban és kiképzetten foglalják el az állam „legfontosabb hivatalát." Végezzenek el szekundák nélkül nyolc gymn. osztályt, csak igy lesz alap melyre a képezde építhet. Igy tizzteltté lesz a tanitói osztály, meghozza gyümölcsét a képezdékre fordított temérdek költség, ellenesetben azok fognak a képezdékbe tolakodni, mint egy asylumba, kik buta elmeüség miatt nem tudnak, a gymn. osztályokon keresztül hatolni; igy az elemi tanitóság folyvást lenézett osztálynak marad, és a színmű írók élceinek tárgya az iskolamester, a népnevelésre kiadott pénz füstbe megy. 2. Kevés tanerőre bizatik a képezde (86. §.). — A 96-ik cikkben előszámlált 15 tantárgy eléggé igazolja hogy azoknak előadására három tanár nem elég. Legalább még egyszer annyi kell. Ezenfelül az ének és orgonának, szép irás és rajznak szintén külön tanár szükséges, mert még gondolni sem lehet, hogy a szépművészeti tantárgyakat ki lehet osztani a közönséges tanárokra, sem nem érkezhetnek rá, sem pedig arra nem képezvék. „Finis coronat opus," a törvényjavaslatot bevégző VIII. fejezet (121 — 136. §.) nemes kövekkel rakott koronája a munkálatnak. A 129, 132 — 134. §§. a tanitó özvegy nőkről árvákról gondoskodik. Első példa hazánk művelődési történetében ! — Jótékony és nagy fontosságú intézkedés továbbá, hogy a tanitó választás, elbocsátás nem tétetik a község egyes tagjai szeszélyes, legtöbbször önző érdekeinek, és a mindig szak értetlen izgatások himbálózó véleményének lapdájául. (125 — 128. §§.). A tanitói fizetésekről való intézkedést az isk. ta nácsnak hagyja főn a javaslat, hogy a „helyi viszonyok s z e r i n t" rendezze, de a minimumot meghatározza. „Az elemi népisk. rendes tanitó fizetése tisztes lakáson kívül 300 frt o. é., a felsőbb népisk. tanítóé 550 frt o. e. „Tekintve hogy az özvegy s árvákról van gondoskodva mérsékeltebb lehet a tanitófizetés, mig ez nagy városokban kivált családos tanítónak fölötte kevés. Szükséges volna nagy városokban legalább is 600 frt, falusias kisebb városokban 400 frt, falukban 350 frt, azaz „a helyviszonyok szerint" csekélyebb fizetés mellett a tanitó vagy mellékkereset után néz, vagy ínséggel küzd, s mind a két esetben az iskola vallja kárát. Baló Benjámin. A jenai és heidelbergi egyetemek theologiai szempontból, vagy — a jelenkori szabadelvű theologia Németországon. (Dr. Carl Sehwarz: Zur Geschichte der neuesten Theologie. Dritte sehr vermehrte und umgearbeitete Ausgabe. Leipzig 1864.) (Folytatás.) Ami Schenkelnek theologiai munkálkodásait illeti, e részben is fennebb rajzolt jelleme nyilvánul. Egyik legjelentékenyebb tudományos műve: „A protestantismus lényege,"*) melynek alapgondolatai, theologiájának velejét képezik. Mily részrehajlatlan, lehető legmélyebben kutató ítészét jellemezLe müvet, midőn a 4 fő reformátornak, — az öntudat, — bűn, — szent irás, — törvény és Evangeliom, — Jézus személye, műve — az elválasztás, — hit és hit általi megigazulás, — látható és láthatlan egyház, — egyházi alkotmány- és kultusról való, — a protestantismus magvát képező tanait, nemcsak egymással, de a katholicismus nézeteivel is összehasonlítva, mondja ki e tanok és azoknak tanitói fölött szigorú itéietét! a mellett, hogy a protestantismus létalapjának nem csupán a 16-ik századi officiosus lutheri egyházat tekintvén, a reformatio korában csak másodrangú személyek vagyis eretnekek gyanánt lenézett em*) „D a s W e s e n d e s Protestantismus;" elöször megjelent 1847-ben. 2-ik teljesen átdolgozott kiadása 1862-ben ; 8 főrészre felosztva, u. m. a protestantismus igazsága, — szabadsága, és egysége.