Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-26 / 4. szám

klassikus nyelvek iskoláinkban ? A kérdés első fele mindenesetre a nehezebb, kivált nálunk, hol a Mill feleletével sem tudunk mit csinálni. Mert fogadnák el például föltétlenül azt az indítványt, hogy a görög és latin a gyermekkorban taníttassanak, mindjárt fölmerülnek a quis, quid, quibus, quibus auxiliis stb. kérdések. Hol kezdjék ugyanis a gyermekekkel a latint és görögöt ? A szülői háznál? erről szó sem lehet. Az elemi iskolában? Itt elsőben a tanítónak kellene latinál és görögül érteni. Tehát a gymnasiumban ? csakhogy itt is oly nehézségekre akadunk, melyek az angoloknál nem léteznek. Ránk nézve a német nyelv, melyet ma az elemi osztályokban - kezdenek tanitani, szintoly fontos és szükséges, mint a klassikus nyelvek. Megkezdhetjük-e tehát a latint és görögöt a gymnasiumban a nélkül, hogy a sok nyelvalak a fiu fejében össze ne zavarodjék? Gondolkodjunk azonban, mintha e baj nem volna, hogy tanulhatná meg a tanuló a klassikus nyelveket? Mill szerint nyelvtant nem adhatunk kezébe, mert az elvont szabályok helyett, a nyelv konkrét alakjaival kell megismertetni. Világos, hogy ez társalgás, beszélés által történhetnék. Ismét eléállana tehát a signumos világ, melyre sokan még ma is irtózatttal s keserűséggel gondolnak, Aztán ki tanult valaha ily uton klassikus nyelvet? a pro culina latin nyelvért vesztegethetnénk-e annyi időt ? hát a göröggel mitévők lennénk, mikor erre még nem is merték a signumos módszert alkalmazni ? vagy ha ezzel is megkísértenék, minő barbar nyelvjárás születnék meg ? A két véglet között egy közvetítő mód ajánlkozik a kérdés megoldására : a Rohertsonféle módszer, mely majdnem minden élő nyelvre van alkalmazva, s egy pár elbeszélésből a classicusok egyes darabjaiból vonja le a nyelv alaktani és szófüzési szabályait, össze van kötve etymologiai és gyakorlati részszel, Eltekintve attól, hogy e módszer fejlettebb eszűek számára való, vájjon, (ha hirtelenében ily tankönyvet nyelvünkön is szerkeztenének) megnyerhetné-e mindjárt a bizalmat ? Nem hasonlit e iskoláink nagyobb részében minden uj kézikönyv ujabb provisoriumhoz ? Melyik tanárnak nem jutnak eszébe, minden uj módszer bevételénél, az ötvenes szűk esztendők, melyeknek mindenike bőven megteremtette, a maga nagy mennyiségű uj tankönyvét, melyek között igen soknak, csak addig volt valami értéke, mint a banknotának, mig el nem rongyollott. S vájjon ha a bevett uj módszernek nem lenne több eredménye a mostaninál, nem ennek rónák-e fel még a tannulók hanyagságát is ? Szóval itt annyi kérdés merül fel, hogy mindenikre felelni, a tapasztaltabbak is aligha tudnának , ujabb tapasztalás, tanulás nélkül. Ugy tetszik, hogy a mig tanulók, tanárók kiépülik egy kissé a sok experimentálás bajait, addig legcélszerűbb lesz a múltból megtartani, ami e tekintetben életrevalónak bizonyult. Egyébiránt a klassikusokra nézve a nézetek nálunk is oly formán állanak, mint az angoloknál. Azt azonban a gymnasium-pártolók is beismerik, hogy a klassikus nyelveket, a tudományok fejlett volta miatt oly nagy mértékben tanítani, mint taníttattak, nálunk akár a R a t i o Educationis, akár az Entwurf korában, a tanuló nagy hátránya nélkül, ma teljes lehetetlen. Hosszasabb voltam e kérdésnél, mint egyelőre hittem ; de az értekezésben is körülbelül ez van legtüzetesebben tárgyalva. A többi pontokra kevesebb mondanivalóm lesz. A mennyiségtant és tapasztalati természettant bölcsészeti oldalról fogja fel az értekező. Hogy e tudományok ne puszta alkalmak, hanem az ifjú elméjét alaposan fejlesztő természeti törvénytár legyenek, a végre kísérlet, kisérlet és ismét kísérlet kell. Most a logikához vezet Mill, mintha mondaná: jam domi sumus. Ki is adja eléggé a részt az inductió tanának, ő maga lévén Dugald, Stewart és Brown után annak hatalmas apostola. Ellenben a logikának — hogy ugy mondjam — Aristotelesi részével nem sokat törődik, mert azt hiszi, hogy minden föltevés nélkül, a tüneményekből is ki lehet okoskodni a természet örök törvényeit. A másodrangú, jobban mondva, kevesbé fejlett tudományok közt első helyen emliti Mill a physiologiát. Hasznaira rámutatott; nem szükség bizonyítgatnom. Az álattan neve alatt ebből is tanítanak valamit, ma is némely iskolák felső osztályaiban ; de csekély óraszám miatt, csakis valamit. Három nagy hasznáért lenne óhajtandó, hogy bővebben tanittassék e tudomány. Elsőben, mert az a tanuló természetrajzi ismereteinek mintegy betetőzője; továbbá, mert a bölcsészet-, különösen a gyakorlati bölcsészetre nélkülőzhetlen segédtudomány, s mert végül az életre kiható hasznai felszámithatlanok. Ha a szívós egészségű angoloknál is sürgetik e tant, mennyivel inkább lehet sürgetni nálunk, hol gyakorlati hasznait eddigelé nem igen méltányolták. Statistikai kimutatások szerint, hazánkban, minden jó levegőnk mellett, a halandóság sokkal nagyobb, mint, pl. az egészségtelen levegőjű Angolországban. Azt pedig statistika nélkül is fájdalmasan tudjuk, hogy nálunk az életkort tekintve, az ifjúságra esik a legnagyobb százalék. Ki tudná megmondani, hogy e nagy százaléknak ismét hány százalékát teszik, a természetellenes életmód szánandó áldozatai ? Hány jeles tehetséget veszített el s vészit fájdalom! folytonosan az ipar, a tudomány, kiket vigyázatlanságuk kora sírba vitt vagy élőhalottá, nyomorékká tett ? De ha ismerhetné minden serdülő ifjú az emberi test szerkezetét, azon bajokat vagy vészes következményeket, melyek a nemes testrészek természetellenes megerőltetéséből, titkos bűnökből, vagy hanyagságból származnak: lehetetlen, hogy jobban ne vigyázna egészségére; akkor nem lenne oly könnyen rabja ösztöneinek; s egy pillanatnyi élvezetért nem tenné kockára saját életét, s talán egy család, vagy több nemzedék boldogságát. Nem, nem lehet e tárgyat eléggé hathatósan ajánlani nevelők, tanárok, s a tanügybarátok figyelmébe, mellőzve tudományos hasznait, az életre kiható fontosságáért is. Azonban physiologiát nézleltetés nélkül jól tanitani lehetetlen, s ha nincsenek e végre anatómiai műtermeink, pótolják ezeket jeles szak-rajzolatok, mintaképek, minők pl. a jelen-