Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-13 / 37. szám

ró'l annál nagyobb lelkesedéssel és szeretettel viseltettek az ügy iránt, melynek érett észszel és ép erővel életöket szentelendők voltak. Eddigi fejtegetésünk eredményét röviden összvonva következőkben állapíthatjuk meg: Qui bene distinguit, bene docet. A közoktatásügyi törv. javaslat különbséget tesz elemi és felsőbb népiskolai tanitók között, és mi e megkülönböztetést helyesnek tartjuk, — véleményünk csak abban tér el a törvényjavaslattól, hogy mig ez mind a két kategóriára elégnek tartja a bevégzett 4 gymnasialis osztályt, szerintünk ez csak az elemi iskola-tanitóságra készülőknél lehetne elégséges, és csakis akkor, ha a kellő életkort (15 évet) betöltötték, mig azoktól, akik felsőbb népiskolai tanitókká akarnak lenni, nézetünk szerint már VI. gymnasiumi osztály bevégzése volna megkivánandó. Természetes dolog, hogy ha a polgári és reál iskolák országszerte életbe fognak lépni, gymnasium helyett megfelelő számú polgári iskolai osztályt kellene végezniök, miután mi egészen haszontalanul elfecséreltnek tartjuk azon időt, melyet a leendő néptanitók a gymnasiumban a latin nyelv tanulásával átkinlódnak. Hátra van még, bogy a néptanitók fizetéséről szóljunk. Mi fenebb kimondottuk, hogy a fizetési minimum találomra való meghatározását sem célszerűnek sem szükségesnek nem tartjuk; mindamellett azonban megkísérthetjük a kecskeméti collega urak példájaként egy bizonyos összeget, mint középmennyiséget a néptanitók fizetéseül kimutatni, előre megjegyezvén egyrészről, hogy mivel ez összeg közép számítással leend meghatározva^ helyi viszonyok és egyéb körülmények szerint egyes néptanítóknak lehetne annál nagyobb, másoknak pedig kisebb fizetésük, más részről pedig, hogy számításunkat a kecskeméti tanitó urak memorandumában foglalt részletes rovat szerint eszközöljük, végre pedig, hogy minden néptanítónak általa mivelhető kis gazdasági kert álljon rendelkezésére, melyben az egész évi főzelékfélét családja számára megtermesztheti. Egy hat tagból álló családnak kell évenként: kenyérre 60 frt.; finomabb liszt és zsír 50 frt. ; hus 40 frt.; tüzelő 30 frt.; szolgálóbér 25 frt.; só 10 frt.; ruha és lábbeli 120 frt. (a fehérruhának aló, az egész család számára régi magyar szoszerint, a tanitóné asszony által termesztett és fonott kenderből nyert vászonból telvén ki az ország legnagyobb részében); világítás 10 forint, finomabb fehérneműre 15 frt, adó 5 frt. Ez tesz összesen 365 frtot. Oly kedvező e számítás, hogy ha az ország e közép összeget biztosítja, hosszú időre megtesz mindent, amit csak a néptanitók anyagi helyzetének javítására tehet. Magyarországnak ugyanis 30,000 tanítóra van szüksége, szorozzuk meg e számot a fenebb kijött 365 frtnyi középjövedelemmel, szorozmányul nyerendünk 10.850,000 forintot. Ha a felekezeti, községi és a kormány által fentartandó népiskolákra ennyit ad az ország, bizonyosan nem álland e tekintetben utolsó helyen még a legmíveltebb nemzetek között sem. A kecskeméti tanitó urak szerint azonban a közép összeg legalább is 665 forint volna, és igy egyes tanítóra 300, az ország összes tanítóira pedig épen 9 000,000 forinttal volna több, mint a fenebbi összegek, ezt azonban, miután a felekezeti és községi népiskolák tanítóinak fizetése az általunk kijelölt összegben foglaltatik, mindenesetre a kormánynak kellene előteremteni. Bizony pedig ebben a mi közösügyes országunkban sok víz lefoly addig a Dunán, mig az a hírhedt 200,000 forint 9.000,000-vá növi ki magát. Követeljék a t. tanitó urak az országtól érdemeik elismerését, követeljenek méltányosságot, de ne kívánjanak lehetetlenséget, megemlékezvén a régi közmondásra: negat sibi ipse, qui quod impossibile est, petit. Ily összeget még Poroszország sem ad a néptanitók fizetésére, pedig ez 23 000,000-ra menő mivelt nemzet, s ott az élelem csaknem kétszer oly drága mint nálunk. Ami végül a tanitók társadalmi állásának emelését illeti, e tekintetben tökéletesen egy véleményen vagyunk a kecskeméti tanitó urakkal. Igen! nem csak egyes felekezeteknek, hanem az országnak is meg kell tenni minden lehetőt, ami a néptanitók társadalmi állását emeli, tiszteltté és keresetté teszi. E tekintetben nekünk, ami különösen a prot. tanítókat illeti, az a véleményünk, hogy ha a pap rendes elnöke a presbyteriumnak a tanitó legyen minden esetre rendesltagja annak, melynek kebelében, ha iskolai ügyekről van szó, az ő, mint szakértő, véleménye birjon kellő sulylyal; s a megyei iskolai tanácskozmányokban is