Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-13 / 37. szám

feles számmal legyenek képviselve, hogy itt se legyen eldöntve semmi róluk nélkülök. Különben e dolognak is, mint mindennek két vége van. Ha a társadalom köteles minden lehetö't megtenni, hogy a tanitói tövises pályának a közélet terén rózsái is nyíljanak, ugy viszont a tanitó urak se várják azt, hogy a társadalmi tisztelő' helyzet magától helyökbe fog menni; küzdjenek ezért ó'k magok is, nem politikai nagy szavak hangoztatásával és pártzászlók elül lobogtatásával, amivel ujabb időben sokan, fájdalom, szent kötelességök hűséges teljesítését hiszik pótolhatni, hanem törekedjenek szakmájokban mind az elméleti, mind a gyakorlati téren folyton előhaladni és szem előtt tartani, amit Széchenyi régen megmondott: „csak azt müvelhetjük tökéletes ügyességgel, amit mesterség s nem időtöltésképen üzünk. Ismerje meg tehát kiki, mi az ő mestersége, tisztje, ha valamiben felsőbbséget vágy elérni, fejtse ki azt tehetsége szerint, foglalatoskodjék azzal minden nap, s tegye azt s csak azt minden vizsgálati s tanulási főtárgyává; minden egyebet mellesleg folytasson, az legyen dolga, egyebek nyugalmi, pihenési," — neveljék ugy a népet, hogy az mindenben csak tisztelettel említse nevöket, akkor társadalmi helyzetök ellen sem lehetend semmi panaszuk; mert a társadalom maga a nép. Ballagi Mór. A népoktatási törvényjavaslatról. (Vége.) III. Most jövünk a törv.-javaslat, egyik legnevezetesb fejezetéhez az V-ikhez;

melynek cime: „A tanitáskötelezettsége, és szabadsága" (67—70. §§). A „K ötelezettség, eléggé, sőt túlontúl kivan nyomva, és hangsúlyozva, de a „szabadságnak" még árnyát sem látjuk, mert az hogy a 69. §. szabadon hagyja a szüléknek gyermekeiket háznál, vagy más vallású intézetekben taníttatni, (olyan szabadság ez melynél még csak a Thun Entwurfja volt korlátozóbb rom. kath. gyermekeket elzárván más felekezetű tanodától), ez semmire olvad el az által, hogy a szülék kényszeríttetnek az az ily tanításról, az iskolai tanácsnak bizonyítványt előmutatni, és a házitanitás is, az iskolai hatóságok felügyelete alá helyheztetik (§. 69), ezenfelül a háznál tanuló növendékek kötelesek évenkint nyilvános vizsgát tenni, valamely tanintézetben (70. §.) Ennek volna értelme azon növendékekre nézve, kik gymnasiumra készíttetnek, de népiskolásokra nézve gyermekes kicsinkedés, cél nélkül. Hol vagy itt te szent szabadság ? te égi növény, mely a földön olyan kevés helyen honosulhatsz meg! — A fejezet címében van egy üres szó, több semmi! — Ez a cikk, szent jogomtól foszt meg engemet, ha p. o. gyermekeimet magam kívánván a háznál tanitni, tanmódszerem különbözik a Vorsehrifttől, melyet én rosznak tartok. En t. i. 9 vagy 10 éves koráig sem tanítom olvasni a gyermeket, hanem beszéd és értelemgyakorlatok, szemlélet által fejlesztem értelmét, szaporítom ismereteit, nemesítem érzéseit, s ezek alatt vágy ébredvén benne az olvasásra, irásra önként, gyorsan, minden gyötrelem nélkül megtanulja azokat. Hja! de beszól tanításomba a megyei Schuldirektor, parancsolja a gyermeket nyilvános exámenre, s az szegény a kátéban megirt kérdésekre nem tud felelni. Es ekkor engem büntetnek, hogy a gyermeket nem taníttatom, pedig ez, magán tanításomból, többet tud a valóságos tudásból bármely nyilvános intézeti tanulónál. Bizony jobb, ha az állam valamint egyéb házi dolgokat, ugy a házi tanítást sem ellenőrzi. Mindent, mindig és mindenütt kormányozni, a kormánynak sem hivatása, és nem is üdvös. Elégedjék meg azzal, ha a gymnasiumra igyekező gyermeket, mikor oda kiván bevétetni, megvizsgálja, melyik osztályba bocsátható. Az elemi oktatás szabadságát — amit még Thun sem tett — nebántsa! De lássuk már a tankötelezettséget is* A nevelésDölcsészet széke előtt, mig mindeddigien nevezetes érvelésekkel foly a vita a kérdés fölött: kell-e kényszeritni az illetőket a gyermekek iskoláztatására ? — Erkölcsi kényszerítéssel ? — Az igen is kell! — De büntetéssel ? — Ez még nincs eldöntve. A javaslat ketté vágta a gordiusi csomót. — „Az iskolába járatás kötelességének elmulasztásaért, szülék, vagy gyámok, vagy gazdák, megintés után a körülmények szerint, esetenkint fokozott pénzbirsággal büntetendők, ugy hogy első izben 50 kr, másodikban 1 frt, harmadikban 2 frt, negyedikben 4 forintot fizet a vétke s" (68. §.) — En azt hiszem az iskoláztatás terjesztésére nézve áldásosb volna az erkölcsi kényszerítés, gyámolitva olyan intézményekkel, melyek a szüléket azon meggyőződésre vezetnék, hogy saját jólértett érdekök kívánja gyermekeik iskoláztatását. Lévén a községben, iskolázásra előkészítő kisdedóvoda, s mellette jól fölszerelt elemi iskola, mely díjtalan, sőt a ruhátlan gyermekeket ruhával is gyámolító intézkedés, jobban gyarapodnék az iskola népessége mint bármely szigorú büntetéssel, és e mellett sértetlen maradna a nép cselekvési szabadsága. Nem mondom hogy egyetlen gyermek sem maradna iskolázatlan, de hiszen ezt a büntetéssel sem lehet elérni. Ezer meg ezer módon fogják a törvényt kijátszani, sokszor gyámolitva a felügyelők elnézése, hanyag eljárása által. Es kivált a javaslatba hozott magas büntetés díjak, már magokban gátolják, lehetetlenítik a végrehajtást, mert a földmives