Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-06 / 36. szám

ják, találkozni fog, ki az ünnepély körülményes leírását nekünk közlés véget bekíildendi; addig is helyén látjuk, a „Budapesti Közlöny" után ,.az unitárius vallás egyen jogosítása" rövid történetét elüljáróban közleni. A Lengyelországból kiüldözött Blandrata, korábban Izabella udvari orvo.a, másod izben is Erdélybe jött és János házi orvosává lett. E körülmény tetemes változást idézett elÖ. A nemcsak orvosi, hanem vallásos dolgokkal foglalkozó olasz megnyerte ura kegyeit, Alesius helyett Dávid lőn udvari pappá s ez vele együtt a reformáltakra nézve kedvezőbben hangolá az udvart. Az enyedi zsinaton tett kiegyezési kísérlet meghiusult, a magyar és szász egyházak elváltak egymástól, az elsők Alesiust superintendensökké választották s végre az 1564-ki törvényhozás törvényesen bevett vallássá tette. A reformátorok működéseit a sajtó is támogatta, s e téren épen oly hatással működtek, mint a szónokin. Főként Heltai tevékenységét bámulhatjuk, ki sok irodalmi ágat ölelt fel, s mindezeken nevezetes munkákat hagyott hátra. Birunk tőle egy munkát „a részegségnek és dobzódásnak veszedelmes voltáról" (1552.), egy mást, katechismust „a mennyei tudománynak summája" (1553.), viszont „vigasztaló könyvecske, miképen kelljen embernek készülni keresztyéni és boldog kimúláshoz" (1553.); adott ki magyar agendát (1560), ajánlva János Zsigmondnak német kátét (1551), egy latin hitvallást a megváltóról, mely Stánkar ellen volt intézve, s annak megcáfolására irva, mintha ő, az ő, — Stankar — nézteit osztaná. A kálvinismus diadalát ugyanazon jelenség követte, mi korábban a lutheranismusét: uj és még szabadelvűbb mozgalomnak lett bölcsőjévé. Blandrata már Lengyelországban a Faustus Socinus nézeteihez hajlott, de Erdélyben nyiltan bevallani nem merte. A diadalra jutott kálvinismus szemeiben ennek volt emeltyűje, s midőn Madár Dénest az udvari papságtól elejté és Dávidot a választott király közelébe juttatá, egy lépést tett célja felé. E két ember kiegészité egymást. Az orvos keveset értett a hittan mélyeb philosophiai részéhez, Dávid éles dialecticája, nagy tudománya, gyors esze a éles polémiája kipótolá, a mi nála hiányzott. Az ia világosnak látszik, hogy a hittani elmélkedések azt mindinkább sodorták a rationalismus felé, mely kételkedő lelkével jobban megegyezett. A két ember bizalmas baráttá lett. Az Isten lényi és személyi egységének vizsgálata Dávid agyában az utolsó küzdelmek alatt megfordult; de még nem szakasztott a kálvinismussal. — Másfelé is forrongott az eszme, s midőn egy izben Dávid Kolozsvárit Károlyi Péter mesterrel (igy hivták a tanárokat is) e tárgy felett vitába ereszkedett, ez a vitát hitfeleivel tudatta. Minthogy Dávid olykoron szónoklataiban is árult el unitárius hajlamokat: társaival, barátaival heves vitákba elegyedett, tlasonló vetélkedések nem egy főurat, nem egy tudományos főt téritettek át, s pár évvel az enyedi colloquium után az uj tudománynak is voltak követői. A szakadást most is zsinattartások előzték meg: hasztalan próbák a kiegyezésre. — Első volt 1566. febr. 24-én Fehérvárit — már az udvar sem volt idegen tőle, — egy későbbi Tordán 15 én. viszont egy más Fehérvártt apr. 24 —28. s egy negyedik Vásárhelyt május 18-én, az egységi és háromsági tanok felett, gyorsan egymásután, arra számítva, hogy az elmék forrongásban tartassanak, s hogy a nézetek mindenfelé terjedjenek. E zsinatok szenvedélyesek voltak s az uj tan még sok ellenállással találkozott itten, sőt az utolsó helyen, mondhatni, elvettetett. A Tordán ez év vége felé tartott országgyűlés elhatározá a bálványozás kitörlését s az Isten igéjének szabadon (t. i. a bevett vallások értelmében) hirdetését. Sőt a következő években a magyarországi reformáltak is hitcikkeket Írtak ellene. Mit Dávid és Blandrata ily módon nem érhettek el, a diadalt más uton próbálták megszerezni. Megnyerték a fejedelmet s ez számukra 1567-ben Gyula-Fehérvártt nyomdát állított fel, melyre nyomdásznak a bécsi Hofhaltert hozatta le Debrecenből, ugyanazt, ki Melius bibliáját is kiadta. S most a sajtó is nagy mértékben igénybe lön véve, s Dávid, Blandrata és hitfeleik egymásután még ez évben öt munkát adtak ki, mindenikben az egység és háromság tanait tárgyalván, s részint Meliust és a magyarországi zsinatok végzéseit cáfolgatván. „Rövid magyarázat, miképen az antichristus az igaz Istenről való tudományt meghomályositGttta." — „Rövid utmutatás az Isten igéjének igaz értelmére," mindkettő Dávidtól. Dávid ezekben nyilvánított hitvallása szolgált zsinórmértékül. A harmadik, a szentháromságról Blandratától, a negyedik a keresztyén vallás hitcikkelyeiröl szól, az ötödik feleletet tartalmaz Meliusnak Dávid Ferenctől s paptársaitól. A hatodik az apostoli Credo magyarázata volt Basiliustól. „Hallottál volna — igy ir Borsos krónikájában — egész erdélyben minden helyen a köznéptől sok esztelen disputatiot és pántolódást, este, reggel, éjjel, nappal, falun, városon, étel-ital között, 'f S valóban ez általános és országos érdekeltség, a fejedelem kegye s e tömeges irodalmi munkásság óhajtott gyömölcsöket terme. A rendek már 1567-ben unit. hitelvek szerint esküsznek az országgyűlésen, 1568-ban január 6-án Tordán elhatározzák, hogy a praedicatorok minden helyen szabadon hirdéssék az evangéliumot saját értelmük szerint, s kiki szabadon olyan praedicatort tarthasson, a kinek tanítása neki tetszik S e törvénynyel meg volt engedve az unitárius vallásnak szabad terjesztéae. Jótékonyság. Az alkotmányos életnek mintegy előhajnalán, nemzeti létünk újra ébredésével, eltiprott szabadságunk újból fölvirágzásával, mi ragadná meg üdvösebben és méltóbban a közfigyelmet, mint ama közjóért lángoló ma-