Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-06 / 36. szám

gas egyének áldozati tevékenysége, kik elhunytok után már, vagy csak emlékben élnek az utódok, — vagy mint élő egyedek világító csillagokként ragyognak szent vallásunk — s édesen ápoló, egykor elnyugtató — annyiszor terhes és sötét borukkal találkozott magyar hazánk egén. Részemről egy szent kötelességi tartozást vélek leróni, ha midőn azok diszlő koszorújába, — kik vagy eddigelé, vagy jelenben közcélokért hevültek s hevülnek — néhány magas nevet, mint az áldozati tevékenység egy-egy virágszálát, a nyilvánosság tudomásául, egyházam mély hálája s méltó elismerése fejében — szerény kezekkel be fűzök. A nemes tények következők : Báró Vay Sándor ur 0 méltósága, országgyűlési követ, a golopi ref. egyház főgondnoka, imaházunkban levő s régiségéről történelmileg ismeretes és az annyival inkább nagyobb becsű öt változatú egyszerű orgona kijavítását, — valamint 20 darab diszkötetü. egyedül templomi használatra szánt zsoltár megrendelését 50 o. é. forintra rugó buzgó adományozásával kegyesen eszközölni méltóztatott. — Úgy szintén. Emiitett főgondnokunk szellemdus hitvese gr. Waldeck Mathild O méltósága, a népnevelés valóban szükséges és magasztos voltát vallásosan dobogó keble mélyéből felfogva, folyó évi Junius hó 28-ik napján tartatott közvizsgálat alkalmával, 22 iskolás gyermek között, kik a kiszabott tantárgyakból értelmes és kitűnő feleleti készségöket nyilvániták, — jövörei ösztönöl — 40 darab, a gyermeki lélekre kiválóan ható épületes könyvecskét kegyeskedék kiosztatni. A vizsga végeztével, az öszszesen 36 tagból álló iskolás sereg, hűen vezénylő tanítójukkal Bottka Istvánnal egyben, — a nevelés szent ügyét minden időben melegen fölkarolni szokott nagyméltóságú báró Geymüller Katalin asszony idősb báró Vay Miklósnő O kegyelmessége által — régi jó szokás szerint — kegyesen meg vendégeltetett. — Továbbá A bádeni nagyhercegségben, Karlsruhéban 1809-ik évben april 11-én született, de 24 éves korától Grolopon lakozott s a nagymélt. báró Vay magas családdal rokonsági viszonyban állott és 59 éves korában, folytonos elgyengülés következtében folyó 1868-ik évi mártius hó 5-én elhunyt — a golopi köztemetőben egyszerű sirboltba ünnepélyes halotti szertartással martius 7-én eltakarittatott néhai b. e. báró Neubronn Vilma k. a. O méltósága, — halálát megelőző végnapjaiban a helybeli szegény özvegyek és árvák gyámolitására körülbelöl 100 o. é. forintot rendelvén kiosztatni, — vallásért s közjóért hevülő magas szelleme, golopi reformált egyházunkról sem feledkezék meg, — s 100 o. é. forintot oly mindenhai hálás megemlékezésünkre méltó meghagyással kegyeskedék adományozni, miszerint ezen összeg, egyházunk mélyen tisztelt főgondnokának báró Vay Sándor ur O méltóságának kézbesittetnék, s általa a leginkább szükségeltetett egyházi célra, jelesen : a golopi ref. népiskolaiakban megkívántató s mellőzhetlen újításokra fordíttatnék! A dicsőült kegyes hagyományozónak eme jótékony és mindnyájunk előtt örökre emlékezetes kivánata, — f. évi aug. 12-dik napjára — a kebléből minden felekezetiséget kizáró, minden nagyért és nemesért buzogva hevülő magas honleány, nagymélt. id. báró Vay Miklósnő O kegyelmessége által — tisztelt főgondnokunk távol létében — valósittatott is; mert a tan-szobát Percei Károly tályai asztalos mester által, — saját gondos és kitartó figyelete kíséretében — kellő csínnal elkészítetett, 40 gyermeknek iró- és ülő-helyül biztosan szolgáló székekkel, padolattal, világos ablakokkal izlésteljesen berendeztetni, a szükségelt fölszerelésekkel (természetrajzi ábrák még hiányzanak) már régebben kegyesen ellátni méltóztatott. Mielőtt azonban, igénytelen soraimat bezárnám, s az im itt közé tett buzgó adományozásokért egyházam nevében, miként a már sirban szendergő úrhölgy jótékony világot lövellő magas szellemének; úgy — hála az égnek ! — a még élő eme kegyes adományozóknak, legmélyebb hálámat s köszönetemet kifejezném: óhajtásom legföbbike az, vajha minél számosabban találkoznának miként jelen, — ugy jövő napjainkban is, oly lelkes honfiak és honleányok, kik eme dicső példákat követve egyházi s nevelési ügyünk előmozdítását, minden időben keblük szentélyében hordozva, valódi vallásos ihletettség -gel vinnék tehetségűk szerinti szerény áldozataikat a közjó oltárára!... Vajha Isten dicsőségéért, hazánk s népiskoláink fölvirágzásaért, minden honfiúi kebel versenyezve és összetartólag — minden körülmények között — buzogva hevülne; s a — fájdalom — sok helyeken lábra kapott erkölcstelenség, egyenetlenség és fejetlenség csak romlást és átkot lehellö pokoli szelleme, népünk legalsó rétegéből is mihamarább kiköltöznék !... s helyét a tiszta vallásosság, szeplőtlen erkölcsiség áldást és üdvöt hozó égi szelleme töltené be !... Igy, s csakis igy reménylhetnők alkotmányos életünk, nemzeti szabadságunk szilárd és megdönthetlen alapra fektetését; — igy lelhetnők fel s élvezhetnök édes magyar hazánk dicső mennyországát!. Égi Atyám! kérlek mindnyájunkat vigy be mielőbb, az annyi és oly számtalan, kiáltott nehéz küzdelmeink, — szellemileg és anyagilag tetemetesen sújtó annyi szenvedéseink után, eme rég óhajtott mennyországba !... Éljen a haza! éljen minden lelkes honfi s honleány!!!... Gönci József\ m. k.*) ev. reflelkész. ADAKOZÁS. Nt. ur! Mult vasárnapon (aug. 23.) a schwarzenbergi fördővendégektől isteni tisztelet tartására felszólittatván, — isteni tisztelet végeztével, adakozás végett a pesti prot. árvaházra hívtam fel a hívek figyelni ét; s a már meglehetős csekély számra leolvadt közönségtől 6 forint gyűlt be ez alkalommal a nevezett célra. Ez összegecskét van szerencsém most nagyt. ur kezeihez juttatni az illető helyre átadás végett. Hálás tanítványa Komáromy Lajos. A pesti prot. árvaintézet részére: A makói ref. egyház évi járulékát 6 frt. Szerk. *) Eme közleménynek — a „Néptanítók Lapja" cimü lap hasábjain leendő fölvételére is, az illető t. c. szerkesztő ur tisztelettel kéretik. Közlő által.