Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-06 / 36. szám

múltból, mert tanítómester az a jövőre. A jelenlegi kormányról annyit legalább is fölteszek, hogy támadást nem intezend a protestáns egyháznak autonomiája ellen. Jöhetnek azonban nehéz napok, mikor a kemény próbáltatás megujul, változhatik a jelen kormány nem csak jobb, hanem határozottan rosz irányban is, s támadást intézhet egyházunk ellen, lerombolandó benne a szabadságnak s alkotmányos életnek egyik legerősb oszlopát, s mert ily viszonyok közé és helyzetbe sodortathatunk, nem szabad kezünkből könnyelműen kiadni biztos erődünk kulcsait, nem szabad ez erődöt jogföladások által bármely oldalán is megerőtelenitenünk, hogy jövőre is diadallal verhessük belőle vissza az ellenünk irányozható ostromokat. Ha — mit Isten távoztasson — a megpróbáltatásnak nehéz napjai sulyosodnának újólag hazánkra és nemzetünkre, s velők együtt magyar protestáns egyházunkra is, mert ikertestvérek ők a szabagságérti szent lelkesedésben, az érettöki hősies — önfeláldozásig menő küzdelemben, a bukásakori közös szenvedésben.... s történelmi igazság főgondnoknak e mondata : „nem érhette ugy veszély hazánkat és nemzetünhet, hogy első sorban a magyar protestáns egyházat is ne sulytotta volna.".... ha föl kellene emelni önvédelmünkre újólag a szellem próbált fegyverét: ott leendek a küzdők között én is, mint egyike azoknak, kik megtudnak halni a szent ügyért — ha kell, de annak lobogója alól elpártolni, a tért — hova állíttattak, s az álláspontot — mely védelmükre bízatott — föladni nem fogják soha! Főpásztorunk — kinek Palinuruszi bölcsesége ismeretes, s főgondnokunk — kinek hazaszeretettől, vallásos buzgóságtól lángoló lelke mint phároszi torony világit, bizton jelölve az irányt, melyben ugy a protestáns, mint a hazai alkotmányosság ezer meg ezer vésztől ostromolt hajójának az éj sötétében tartania kell, hogy a törést elkerülhesse . .. erős és biztos kezekkel tartandják a kormányt s én — mint a segédgondnokok és esperestársaim közt az evezőknek habár legkissebbike, de egyike — erőmhöz, képességemhez mérten betöltendem kötelességemet. A testvér felekezetekhezi viszonyainkat érdeklőleg sürgőlendőnek velem a nemjet gyűlést e viszonyoknak mielőbb, még pedig a teljes jogegyenlőség és viszonosság alapján leendő rendezésére, hogy szűnjenek meg végre valahára az ellenünk már századok óta s még most is elkövetett sérelmek, hogy ne legyünk többé szabadon bántalmazható mostoha — hánem legyünk törvény által védett édes gyermekei közös anyánknak, a magyar hazának, melynek lehetnek ugyan hozzánk hasonlón hű gyermekei, de nálunk hívebbek nincsenek. A szabadság szent lelke által ihletett 1848-ik törvényhozás kimondta a vallásfelekezetekre nézve a jogegyenlőség s viszonosság magasztos elvét, törvénybe is iktatta — de részletezésésére nem volt ideje, Fönáll a törvény, de mert részletezve sincs, s a cultusminiszter vagy nem siet — vagy gátolva van ez érdemben a törvényjavaslatának a képviselőház elé terjesztésében, agyakorlati életben az 1848 ev előtti, ránk nézve sérelmes törvények, sőt vannak esetek, hogy a még sérelmesebb királyi intimatuinok az irányt adók. Vegyes házasságban ha az apa róm. kath. akkor minden gyermek az atya vallását követi; ha pedig az apa protestáns, akkor már csak a fiuk s ezek is csak akkor, ha a hitében gyenge apától — kit méltán hasonlíthatni azon fához, mely kártékony árnyékát kertünkbe veti, de gyümölcsét mind a szomszéd kertbe hullatja — reversális nem csikartatott ki. Hol van itt a jogegyenlőség ?... szinte vegyes házasságban élő visszás házasok felett a szent szék hoz ítéletet. Hol van itt a protestáns fél érdekeinek védelmezője? — Vannak szőlőhegyek — melyeken a protestánsok nem protestáns ünnepeken (az 179% XXVI. törvénycikk ellenére) eltiltatnak a munkától. Nem világos sérelem e ez, s mint egyh* megyémből fölterjesztett jelentésből ki fog tűnni, az ily sérelem elkövetése alkotmányos tisztviselők által helyeseltetik, alkotmányos tisztviselők akarják kötelességévé tenni a sértett félnek a sérelmek elkövetésének továbbra is tűrését! — De nem célom minden sérelmet felsorolni, csak általában, irányom jelöléseül mondok annyit, hogy én minden oly régebbi részletes vallásügyi törvényt, mely az 1848 : XX. t.cikkben kimondott fö elvvel ellenkezik, ez által mngdöntöttnek, megsemmisitettnek tartok, s ha a cultusminiszter késik ez e'rdembeni törvényjavaslatának a képviselőház asztalára tételével, nekünk kötelességünk az 1848 : XX. t. c alapjára helyezkednünk, s mind azon jogokat — melyeknek a róm. kath. egyház örvend — tettleg birtokunkba vennünk. Hol a jogegyenlőséget törvény biztosítja, ott jogegyenlőtlenség nem lehet. íme ezek föelveim, melyek követendő irányomat kijelölik. Ki meggyőz a jobbról, az előtt örömmel hajolok meg, de opportunitásnak nem áldozom föl lelkem meggyőződését. Adja Isten hogy ugy én, mint kormányzásra hivatott többi testvéreim — lelkes elnökeink vezérlete alatt vállvetve, egymást kölcsönösen támogatva, a terheket fáradatlanul emelve, a nehézségeket s akadályokat férfias kitartással, erőfeszítéssel leküzdve és el hántva? munkálhassuk közvetlenül ugyan egyházunknak, de közvetve hazánknak és nemzetünknek is virágzását; — s fegyvereinkkel — melyek nem testiek — ne csak védekezni, hanem az emberiségnek szent ügyéért vitézkedő tábort szellemi hódításainkkal erösbiteteni is képesek legyünk. Árassza Isten szent áldását hazánkra, nemzetünkre, — árassza ebben a szabadságnak egyik lelkes — a haza védelmében s a nemzet alkotmányos jogaiért folyt hősies küzdelmekben mindig első sorban vivott protestáns egyházra, engedje megérnünk azt a várva várt időt, mikor a jézusi eszméknek uralkodó hatalommá emelkedése láttatni fog velünk már ide alatt uj eget és földet... s legyen e szép kor elközelitésének e.kerületünk is egyik fötényezöje. En ezen irányban is fölajánlom gyenge erőmmel de annál erősebb akaratommal a közreműködést, s azon 72 *