Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-06 / 36. szám

hittel ajánlom magamat az e.kerületi gyűlés szeretetébe, hogy rokon telkekhez szólván — meg is értettem általok. A diiiiántiili ág-, ev egyházkerület közgyűlése Pakson az 1868-ik évi aug. hó 32 s következő napjain. Kerületünk különböző pontjain szoktuk tartani közgyűléseinket, ezúttal az egyházmegyék zömétől távol eső paksi gyülekezetünkben sereglett egybe a megyék képviselete, s ha a megjelentek számát az út távolságával mérlegeljük, a nagy számú képviselet fényes bizonyságát adá egyház ügyei iránt való lelkes ügyszeretetének. Aug. 11-én délben érkezett meg főt. Karsay Sándor superintendens ur Paksra, felső vidéki e.megyék számos egyházi s világi fe'rfiainak kíséretében. A föpásztort a gőzhajó állomásánál a tolnai e.megye s a paksi egyház számos tisztelgő küldöttsége fogadta, nt. S c h 1 e i n i n g Károly esperes ur lelkes szavakban adván kifejezést az örömnek, mit megyéje érez, midőn kekeiében üdvözölheti a kerületi gyűlést s annak főpásztoráí. A lélek titkos húrjait érintő, meleg s találó szavakkal felelt föpásztorunk a szívélyes üdvözlésekre, szivünkből voltak véve a szavak, s a kézszoritásban, mit föpásztorunk tolnai testvéreinknek adott, benne volt minden megyéknek a multat feledni akaró — kibékülő testvér kezének őszinte melege. Hogy a gyűlésben felmerülő tárgyak előkészíttessenek, főt. superintendens ur előleges tanácskozmányra hívá meg a megjelenteket. Igaz a mit Sallust mond „tanácsot tarts mielőtt valamit cselekednél," mert ez előleges értekezlet megállapodásai nagy mérvben könnyítették a gyűlés tárgyalásait. Ájtatos isteni tisztelet után főt. Karsay Sándor superintendens ur a gyűlést megnyitá, egyházi életünknek élénk színekkel, művészi kézzel ecsetelt hü képét állítva elénk, megnyitó beszédében. Gyűlésünk örömre fokozott érzelmeit mély bánatra hangolta le e főpásztori beszéd utó része, mely tudatja, hogy kerületi felügyelőnk, Radó Ignác ur szélhűdés következtébeni súlyos betegsége miatt alig két évig vitt hivataláról lemondani kénytelen, s igy a felügyelői szék ismét üresedésben áll. Szomorú sors jutott osztályrészül pár év óta a dunántúli ev. e.kerületnek, egyházunk kormányán álló felügyelőinket a lelkesedésben, tettekben, áldozatokban egyaránt nagy R a d ó k a t egymásután kell elvesztenünk. Lelkünk megdöbben e csapásokra, s jövőnk felett aggódó lelkünk fájdalma imába megy át s ezt kell mondanunk „tarts meg uram minket mert elveszünk, mert elfogynak a szentek." Két fényes vezércsillag tűnik le rövid idő alatt e kerület egéről, ha ily gyorsan hullnak a csillagok, félünk hogy elsetétedik felettünk az ég !! A kerület jegyzőkönyvében fejezi ki mély fáj d a 1 m á t a gyász csapás felett, s háláját ebben örökíti meg, emlékét áldás közt adja át e kerület az utókornak, mert Radó Ignác ur az áldozatkész férfiú, az igazság bátor zászlóvivője e kerület s hazánk jeleseinek pantheonjában a legelsők közt foglaland helyet. O most leomlott templom összedűlt oltára. A romokra felkúszik a futó repkény zöld leveleivel, téged megtört vezér, összedűlt oltár rom, átkarol a soha el nem hervadó, örök zöld repkény, az emlékezet. A megüresedett világi elnöki székbe ideiglenesen t. Bersenyi Miklós ur választatott meg közóhajtással, az egyház ügyeinkben lelkes működéssel befolyó, a tapasztalatokban gazdag, de a szereplés teréről elvonulni óhajtó szerény férfiú. A köz és általános bizalmat vissza nem utasíthatván, az ideiglenes felügyelői hivatalt Bersenyi Miklós ur elfogadá; gyülekezeteink pedig felhívatnak, hogy nov. hó 30-ig választó szavazataikat superintendens úrhoz beküldjék, ki is a kinevezett bizottmánynyal azokat felbontandja. Midőn az ideiglenes elnököt t. Bersenyi Miklós urat melegen üdvözlé a köz gyűlés, rajt Seneca ama mondatát láttam teljesülni „a tisztelet az erény árnyéka, mely a nera keresőt is követi." Felvétettek a vallás- s közoktatásügyi minisztériumtól érkezett leiratok, melyek nagyrészt tudomásul vétetvén, egyes, autonómiánkba ütköző sérelmes intézkedések ellen az egyetemes gyűlés utján teendő felírás által akar orvoslást szerezni, kerületünk. Főt. superintendens ur beterjesztett évi jelentéséből, mely érdekes világítást vet kerületünk mozzanataira, örömmel láttuk : hogy tanintézeteink a tudomány kivánt színvonalán állanak; a rend, egyetértés egyházainkban honos, az egyházak kötelmeik lerovásában minden lehetőt megtesznek; hogy a Gusztáv Adolfegylet mult év folytán is 3031 forint kegyes segélyt küldött kerületünk szegény egyházaihoz. De másfelől szomorún vettünk tudomást 12 lelkésztársunk elhalásáról, kivált a jeles és sok érdemeket szerzett Szedenics György veszprémi esperes elhunytáról. Sajnosan vette a kerület, hogy több egyházaink folyamodtak bár a prot. egyházak segélyezésére kijelelt államátalányért, abból segélyt csak igen kevés nyert. A házassági mentvényekből befolyt 1030 frt, kerületünkbeli tanintézetek közt osztatott fel. E gyűlésre adattak be az e.ker. egyházi aljegyzőre vonatkozó szavazatok, általános többséget senkisem nyert. De szomorú aggódással vette a kerület világi jegyzőinek t. Ori Sándor és Kis Sándor uraknak lemondását, kik a jegyzői tollat buzgó lelkesedéssel, s avatott kezekkel vezették. Az iskolai nagy bizottmány jegyzőkönyve olvastatván, annak kiemelkedőbb pontjai közül némelyeket itt közlök. Soproni mathesis tanár Turcsányi Adolf ur elgyengültsége miatt nyugalmaztatik 400 frt évi nyugdíjjal; e tanszék betöltése, a szokott pályázat mellett, az iskolai bizottmány kezébe adatik át. Az érettségi vizsgát letett, s theologiát hallgató ifjak, ki vetetnek a gymnasialis nevendékeket kötelező azon törvény alól, hogy semminemű nyilvános mulató helyeket látogatni nem szabad. Engedélyt ád kerületünk érettebb ifjaink szabad mozgására, de mint érettektől megvárva a szabadság okos