Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-06 / 36. szám

felszabadítsa, mely a feudális intézmények közt az emberiségre oly nyomasztólag súlyosodván, a szabad fejlődést nehezítette, ha végkép meg nem akadályozta. Ámde a positiv viszonyok, a társadalom tényleges állapotai a kérdést egészen más szem­pont alá helyezik. A szülék legnagyobb része kenyerét arca verejtékével keresvén, emberi magasb rendelte­téséről mit sem tud, és polgári hivatására is leg­felebb akkor gondol, lia nyomott viszonyaitól való megszabadulás, megkönnyebbült élet téte­tik neki közel kilátásba, és miután régi szent igazság, hogy ignoti nulla cupido, a szegény, miveletlen ember semmi ösztönt nem érez magá­ban, áldozatokat hozni oly célból, hogy gyerme­keit a miveltségnek általa nem ismert áldásaiban részesítse. Hiába! senki nem adhatja másnak azt, amije magának nincs, s épen azért a szegény ember váltig azt hiszi, hogy gyermekeiért mindent megtett, ha szuken kimért darab kenyerét azokkal híven megosztotta; ezen felül semmire sem érzi magát kötelezettnek. Nagy képzelődés nélkül bizonyára senki sem hiendi, hogy ha a községi autonomia álta­lában megadatik és a gyermekek nevelése és ta­níttatása kizárólag a szülékre bizatik, mindjárt az a csoda történendik, hogy erdélyi mócaink pl. a közoktatás dolgában a protestáns községek­kel nemes versenyre kelnek és már e nem­zedék tagjai rögtön szüleiknél sokkal míveltebb emberekké fognának képeztetni. — A míveltség jókora mértéke kívántatik ahoz, hogy az ember a közértelmiség szükségességét érezze, belássa. E körülményt tekintve bármennyire barátja is valaki az egyéni szabadságnak és a községi autonómiának, mégis a közoktatási ügyet illető­leg az adott viszonyok közt bizonyos rétegekre nézve a felülről irányzott intézkedést elkerülhe­tetlen szükségünek ismerendi el. és valamint a í'öldmivelésre nézve egy vad vidéknek folyók szabályozása és mocsárok kiszárítása általi ter­mőfölddé átváltoztatása csak felülről vezetett ösz­szevágó közös működés folytán eszközölhető cél­szerűen, ugy ott, hol százados testi és lelki nyo­mor szülte közelbutulás és általános tudatlanság elhatalmasodott, míveltség iránti érdekeltséget és emberibb állapotok előidézésére célzó törek­vést felkölteni csak ugy és akkor lesz lehető, ha elébb évtizedekig felülről vezérelt iskoláztatás az embereket a míveltség áldásainak felismerése és méltánylására eljuttatta, és előkészítette arra, hogy az önkormányzattal okosan élni tudjon is, akarjon is. Azonban mihelyt felülről vezérelt iskolázta­tást mondunk, ezzel kimondtuk egyszersmind, hogy a közoktatás ügyének gyeplőit jóformán egészen a kormány kezébe kell adnunk. Ámde épen az a kérdések-kérdése, mikép lehessen e szent jog gyakorlatával a kormányt ugy felru­házni, hogy mellette az egyén elidegemthetlen joga. a szülei jog csorbát ne szenvedjen ? — Hoz­zájárul ehhez, hogy mihelyt a szülei nevelés és oktatáson kivül közös nevelés és oktatásról van szó, azonnal az államkormányon kivül még egy harmadik tényező lép történelmi jogokra hivat­kozva a sorompóba, állítván, hogy az iskola ve­zetése és kormányzása az ő kizárólagos teendője, isteni hivatásának kiváltsága, — értem az egv­házat. Ha az ember az egyház erre vonatkozó nyi­latkozatait hallja, azt kellene hinnie, hogy a papi rendnél gyermekek nevelésére inkább hivatva senki sincsen, hogy észt és szivet egyiránt ké­pezni egyedül az egyháznak adatott és a társa­dalom mindenestül bomlásnak indul, mihelyt a munkaosztás elvét, melyet minden más téren sze­rencsés sikerrel használ, a közoktatás ügyére is alkalmaztatni óhajtván, az egyházra egyedül a vallás tanítását akarja bizni. Okos, tanult emberektől is hallani ily féle okoskodást: Minthogy az ember magasb rendel­tetését positiv hit nélkül el nem érheti és boldog­ságához vallásra van okvetlenül szüksége, tehát azon testületre kell az ember nevelését és okta­tását bizni, mely a positiv hitnek, a vallásnak őre és terjesztője, t. i. az egyházra. Épen annyi joggal igy is okoskodhatnék az ember: minthogy positiv igazság nélkül embersé­ges társas lét nem képzelhető és jog és igazság ala­pos ismeretére az embernek, hogy boldogulhas­son, elkerülhetetlen szüksége van, tehát a közok­tatás és nevelés ügye vezetését az ügyvédi karra kell bizni, mint amely a positiv jog- és igazság­nak őre és védője

Next

/
Oldalképek
Tartalom