Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-06 / 36. szám

felszabadítsa, mely a feudális intézmények közt az emberiségre oly nyomasztólag súlyosodván, a szabad fejlődést nehezítette, ha végkép meg nem akadályozta. Ámde a positiv viszonyok, a társadalom tényleges állapotai a kérdést egészen más szempont alá helyezik. A szülék legnagyobb része kenyerét arca verejtékével keresvén, emberi magasb rendeltetéséről mit sem tud, és polgári hivatására is legfelebb akkor gondol, lia nyomott viszonyaitól való megszabadulás, megkönnyebbült élet tétetik neki közel kilátásba, és miután régi szent igazság, hogy ignoti nulla cupido, a szegény, miveletlen ember semmi ösztönt nem érez magában, áldozatokat hozni oly célból, hogy gyermekeit a miveltségnek általa nem ismert áldásaiban részesítse. Hiába! senki nem adhatja másnak azt, amije magának nincs, s épen azért a szegény ember váltig azt hiszi, hogy gyermekeiért mindent megtett, ha szuken kimért darab kenyerét azokkal híven megosztotta; ezen felül semmire sem érzi magát kötelezettnek. Nagy képzelődés nélkül bizonyára senki sem hiendi, hogy ha a községi autonomia általában megadatik és a gyermekek nevelése és taníttatása kizárólag a szülékre bizatik, mindjárt az a csoda történendik, hogy erdélyi mócaink pl. a közoktatás dolgában a protestáns községekkel nemes versenyre kelnek és már e nemzedék tagjai rögtön szüleiknél sokkal míveltebb emberekké fognának képeztetni. — A míveltség jókora mértéke kívántatik ahoz, hogy az ember a közértelmiség szükségességét érezze, belássa. E körülményt tekintve bármennyire barátja is valaki az egyéni szabadságnak és a községi autonómiának, mégis a közoktatási ügyet illetőleg az adott viszonyok közt bizonyos rétegekre nézve a felülről irányzott intézkedést elkerülhetetlen szükségünek ismerendi el. és valamint a í'öldmivelésre nézve egy vad vidéknek folyók szabályozása és mocsárok kiszárítása általi termőfölddé átváltoztatása csak felülről vezetett öszszevágó közös működés folytán eszközölhető célszerűen, ugy ott, hol százados testi és lelki nyomor szülte közelbutulás és általános tudatlanság elhatalmasodott, míveltség iránti érdekeltséget és emberibb állapotok előidézésére célzó törekvést felkölteni csak ugy és akkor lesz lehető, ha elébb évtizedekig felülről vezérelt iskoláztatás az embereket a míveltség áldásainak felismerése és méltánylására eljuttatta, és előkészítette arra, hogy az önkormányzattal okosan élni tudjon is, akarjon is. Azonban mihelyt felülről vezérelt iskoláztatást mondunk, ezzel kimondtuk egyszersmind, hogy a közoktatás ügyének gyeplőit jóformán egészen a kormány kezébe kell adnunk. Ámde épen az a kérdések-kérdése, mikép lehessen e szent jog gyakorlatával a kormányt ugy felruházni, hogy mellette az egyén elidegemthetlen joga. a szülei jog csorbát ne szenvedjen ? — Hozzájárul ehhez, hogy mihelyt a szülei nevelés és oktatáson kivül közös nevelés és oktatásról van szó, azonnal az államkormányon kivül még egy harmadik tényező lép történelmi jogokra hivatkozva a sorompóba, állítván, hogy az iskola vezetése és kormányzása az ő kizárólagos teendője, isteni hivatásának kiváltsága, — értem az egvházat. Ha az ember az egyház erre vonatkozó nyilatkozatait hallja, azt kellene hinnie, hogy a papi rendnél gyermekek nevelésére inkább hivatva senki sincsen, hogy észt és szivet egyiránt képezni egyedül az egyháznak adatott és a társadalom mindenestül bomlásnak indul, mihelyt a munkaosztás elvét, melyet minden más téren szerencsés sikerrel használ, a közoktatás ügyére is alkalmaztatni óhajtván, az egyházra egyedül a vallás tanítását akarja bizni. Okos, tanult emberektől is hallani ily féle okoskodást: Minthogy az ember magasb rendeltetését positiv hit nélkül el nem érheti és boldogságához vallásra van okvetlenül szüksége, tehát azon testületre kell az ember nevelését és oktatását bizni, mely a positiv hitnek, a vallásnak őre és terjesztője, t. i. az egyházra. Épen annyi joggal igy is okoskodhatnék az ember: minthogy positiv igazság nélkül emberséges társas lét nem képzelhető és jog és igazság alapos ismeretére az embernek, hogy boldogulhasson, elkerülhetetlen szüksége van, tehát a közoktatás és nevelés ügye vezetését az ügyvédi karra kell bizni, mint amely a positiv jog- és igazságnak őre és védője