Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-30 / 35. szám

napi iskolai tanfolyam öt évre lenne leszállítandó, a mennyiben ezen öt évre ugy be lehet osztani a tantárgyakat, hogy a hatodik év feleslegessé válik; annyival inkább, mivel 1-ör ezt az ismétlő három év követi, s 2-or mivel az általunk javaslatba tett kiképeztetés a leendő tanítóknak erre nézve teljes biztosítékot nyújt; elvitázhatlan igazság lévén az, hogy nagyobb kiképeztetéssel biró < gyének működése után nagyobb s biztosabb eredményt várhatunk s bátran föltételezhetünk. Ily módon mig szellemi tekintetben a tananyagok kellő beosztása s okszerű feldolgozása tekintetében sem az ügyre, sem a gyermekekre nézve legkisebb rövidség sem hárul, ezen egy év elszakítása által sok osztály, h igy sok tanerő leend országszerte feleslegessé téve s ennek következtében jelentékeny öszszeg lesz meggazdálkodható. Ugyancsak a 37. § ban az ismétlő és vasárnapi iskolákról is emlités tétetik, de nincs kimondva: kik és miért lesznek kötelesek azokat vezetni. Az izraelitáknál a vasárnapi iskolák mikor tartandók y A 70 ik §. igy hangzik: „A háznál tanuló növendékek kötelesek évenkint nyilvános vizsgát tenni le valamely nyilvános vagy engedélyezett magánintézetben." A lehető visszaélések elkerülése tekintetéből óhajtanok, miszerint mondatnék ki határozottan, hogy vizsgadíj vehető-e ily esetben vagy nem, mennyi vehető, s kit illet az? Legyen minden iskolának iskolai pecsétje. A 77-ik §. ezt mondja ; „2-or. A megyei iskolai tanács következőleg alakul: a tanmegye területén levő összes nyilvános tanítók maguk közül négy tanítót választanak stb." Ha a tr.-javaslat — igen bölcsen — ugy intézkedik a községi népiskolák körül, hogy ott az iskolai széknek, mely a községi népoktatás felett őrködik, minden tanitó (a felekezeti is ?) tagja: miért szállította oly csekélyre a megyei népiskolai tanácsba megválasztható tanítók számát, holott itt ép oly szükséges, hogy a tanitók, mint szakemberek, minél nagyobb számmal képviselve legyenek. Alázatos indítványunk, illetőleg kérelmünk ennélfogva az, hogy a megyei népiskolai tanácsba négy tanitó helyett tiz választassák. A VII id fejezet 88-ik §<ában ez áll: „A tanitóképezdébe felvétetik minden a 4-ik gymnasiumi vagy 3-ik reáliskolai osztályokat végzett tanuló." Ha a nevelésügyet akarjuk felvirágoztatni, első és legfőbb kellék, hogy legyenek tudományosan képzett tanítóink. Mert hasztalan állanak bár paloták iskolai helyiségekül, hasztalan állíttatnak bár minden iskola számára külön iskolatanácsok, ha nincs jól képzett tanitó, az ügy — legkivált a mai kor kívánalmai szerint — felvirágozni nem fog soha. Mi óhajtjuk a tanitók tudományosan müveit kiképeztetését oly mérvben eszközöltetni, mint az a rájuk várakozó, nemes s nagyszerű feladat betöltésénél — szerintünk — nélkülözhetetlenül megkívántatik. Ez pedig ugy történhetik meg, ha a leendő tanítókat kötelezzük, hogy ők is ép ugy, mint más tudományos pályára készülő ifjak, a teljes gymnasiumot bevégezzék. Igen fontos az érdek, melyre mi ez óhajunkat alapítjuk. Ugyanis a tanitó, kire egy uj nemzedék képzése, nevelése, a szülök legféltettebb kincse bizva van, hogy azokat hasznos és értelmes polgárokká nevelje, keli hogy önmagában birja azon forrását a tudományoknak, melyből a növendékek leke kellő táplálékot nyerhet. Szellemi önállósággal is kell birni a tanítónak, hogy szabad szellemben nevelhessen hazájukat mindenek felett szerető értelmes honpolgárokat. Mi az pedig, mi a lelket szabaddá, fejletté, önállóvá teszi ? a tudomány. A szellemi szegénység tudatában eltörpül a lélek, s önként hajtja magát mások szolgálatába; már pedig ki maga is szegény és szolgalelkü, mikép lehel az tanítványai lelkébe szabadságérzetet, miként lobogtatja a tudomány s ismeretek világát, holott saját szemei sem állhatják azok fényét. Továbbá kell, hogy a tanitó, mint ember, birjon annyi tudományos képzettséggel, hogy szégyen nélkül megállhasson a müveit emberek sorában; s vájjon elég e erre a négy osztályból merített alap ? De tekintve az azzal együttjáró s növekedő férfias komolyságot, életismeretet, mik meg azon korban épen nem lehetnek sajátjai a tanulónak, melyben az a törvényjavaslat szerint végez: egyiránt azt bizonyítják, hogy e tekintetben is kevés a megelőző négy évi gymnasiumi tanfolyam. Diesterweg is ezt mondja : „Mit Recht "wünscht mann ihnen die Gesundheit und Kraft eines Germanen, die Scharfsinn eines Lessing, das Gemüth eines Hebel, die Begistcrung eines Pestalozzi, die Klarheit eines Tillich, dieBeredsamkeit eines Salzmann, die Kentnisse eines Leibnitz, die Weisheit eines Socrates und die Liebe Jesu Christi." Végre, ha csakugyan áll az — s pedig áll, — hogy a népek szellemi s anyagi boldogságának alapja a nevelésben van letéve: miért van, hogy ezen ügy kezelőitől még sem kívánunk annyi képzettséget, mint más tudományos pályánál ? — Mig a tanitók szellemi képzettsegükre nézve azon színvonalra nem állíttatnak, mint azt más tudományos pályánál mindenütt láthatjuk, a nevelésügy is mindaddig alárendelt ügy marad, s lenézett a tanitói állás. Nem kapunk egyéneket a csekély fizetésre ? Ha fontos az ügy, nem kell sajnálni az áldozatot. Emeltessék a fizetés oda, hogy keresett legyen e pálya. Ezekből folyólag óhajtásunk ez : módositassék a trv.-javaslat ugy, hogy a tanitói nemes hivatásra készülő ifjak köteleztessenek ép ugy megfutni a rendes gymnasiumi teljes tanfolyamot, mint bármi más tudományos pályára készülő ifjak. Igy várhatunk azután a nevelés terén olyatén eredményt a néptanítóktól, mit a mai kor tőlük méltán megkövetel, A 124. §. ezt tartalmazza: „A közoktatási miniszter feihatalmaztatik, hogy jelen törvény kihirdetésétől számítva, öt évig tanitói hivatal viselésére jogosíthat oly egyéneket is, kik képezdei tanfolyamot nem végeztek,