Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-30 / 35. szám

hanem a helyett a képezdei tanfolyamból a 105, 106. §§ban meghatározott szigorlatokat kiállották." E pont — szerény nézetünk szerint — igy lenne módosítandó: A közoktatási miniszter felhatalmaztatik, hogy jelen törvény kihirdetésétől számítva öt évig tanitói hivatal viselésre jogosíthat fel oly egyéneket is, kik a képezdei tanfolyamot nem végezték, hanem a helyett a szükségelt szigorlatokat kiállották; de ily egyének csakis a gymnasium felsőbb osztályaiból vagy felső reáliskolából alkalmazhatók. Hogy ezt miért óhajtjuk igy, arra elég példa szolgál alapul a múltból, midőn mesterségüket megunt mesterlegények is, pártfogások mellett, bejutottak a tanitói hivatalba. A 131. §. a tanítók fizetését osztályozza és határozza meg ; az elemi tanítókét 300, a felsőbb népiskolai tanítókét 550 forint minimumban állapítván meg. Azon általunk felvett alapból s elvből indulva ki, mely szerint mi a leendő tanítóktól a teljes VIII gymn. osztály bevégzését óhajtjuk, nem látjuk sem szükségesnek, sem hasznosnak és célosnak a tanítók ilyetén megkülönböztetését. Minden tanítójelölt, bevégezvén pályáját, legyen képesített a népiskolai osztályok bármelyikének vezetésére. Ezt óhajtjuk mi azon általános elv alapján, hogy minden népiskolai oktatással foglalkozó egyén legyen tudományosan müveit s képzett férfiú; erős hitünk levén az, hogy a nevelésügy felvirágzásának egyik leghatalmasabb tényezője a tanitói osztálynak korkövetelte képzettsége. Oly erő ez, melyen a nevelésügy oda emelkedendik, a mely helyet már valahára elfoglalnia kell. Méltányosság szempontjából is helyesnek tartjuk ezen nézetünket, mert miután ugyanannyit fárad az, ki a tanítás elemével — az irás, olvasás stb. tanításával — foglalkozik, mint a ki felsőbb osztályokat tanit: miért díjazzuk mégis csekélyebbül ? Meg erkölcsi tekintetben is lehangoló s elkeserítő az egy elemi tanítóra, hogy bár ő egyenlő terhet végez, mégis állására nézve alsóbb rendű legyen, fizetésére nézve pedig csekélyebbül díjaztassék. A mi általában a tanitói fizetéseket illeti, azt oly csekélységnek véljük már ma, melyből egy tanitócsalád, állását megillető tisztességes módon meg nem élhet. Szerintünk főelv az: a tanítók díjaztassanak ugy, hogy a földiekről való gondoskodás miatt a lelki munkától el ne vonattassanak; azaz: ha megkívánjuk, hogy egész idejöket hivataluknak szenteljék, adjuk meg nekik, mi a család fentartására szükséges. A sz. irás is igy szól: „Ne tartsd roszul a hűséggel dolgozó szolgát." Hogy igen sok, eddigi, tanitói fizetésekhez viszonyítva tetemes javítás van a tr. javaslatban kitett minimum által célozva — igaz. Azonban a tanügy emeléséről levén szó, azt, hogy eddig 120 forint fizetéssel is kínztattak egyes tanítók, számításba venni nem lehet. A kérdés az, mi kívántatik, hogy 5—6 tagu család magát tisztességesen fentarthassa ? S itt mi egy kis részletes kimutatással bátorkodunk szolgálni: Kell egy hat tagu családnak évenkint: kenyérre 60 forint, liszt, zsir 80 frt, hus 73 frt, fa 60 frt, szalma 10 frt, szolgálóbér 40 frt, só és főzelék 70 frt, lábbeli 45 frt, felsőruha 190 frt, világítás 22 frt, fehérnemű 30 frt, adó 10 frt. — Ez tesz 702 forintot; hát a ki nem számi1

ható költségek: betegség, születés, házasitás, gyermeknevelés, önképzés s azehez szükségelt könyvek, s csak egyetlen laptartás. Hát a jövő biztosítása ? !... Ohy hü s minden nagyítás nélküli kimutatás ez, mit megtámadni nem lehet! Ugyanazért — igénytelen nézetünk szerint — egy tanitó tisztességes ellátására szükségelt fizetés nem lehet kevesebb: faluhelyen 600, nagyobb városon 800 forintnál — lakáson kivül; még pedig havonkinti előleges fizetéssel. Hogy itt különbséget teszünk a fizetésre nézve, az igen természetes s egyáltalában nem lehet sérelmes a falusi tanítókra nézve, a mennyiben a megélhetést tekintve, falun aránytalanul kevesebbe kerül a család fentartása, mint nagyobb városon. A nyugdíjazásra nézve szerény kérelmünk az: A nyugdíjazás a körülmények szerint osztályoztassék ; ugyanis, ha elnyomorodás esete áll be, a midőn az illető szerencsétlen többé teljesen képtelen a működésre, nem tekintve a szolgálati évek számát, fizetése 3

/4

-ével nyugdijaztassék; a harminc évi szolgálati időt betöltött, bár még munkaképes tanitók pedig egész fizetésükkel nyugdíjaztassanak. — Végül: a 135. § t felettébb sérelmesnek találjuk a felekekezeti tanítókra nézve. Ugyanis, mig emiitett tanitók mind azon kötelezettségeknek, terheknek alávetvék, mint a községiek, ott a hol jutalomról, méltánylatról van szó, kirekesztetnek. Ugyanazért tiszteletteljes kérelmünk az, hogy a felekezeti tanitók is, mint a kik szinte azon hazának nevelnek polgárokat, ugyanazon haza polgárainak tesznek szolgálatot a gyermeknevelés által, s ugyanaz a teendőjük, mint a községieké: részeltessenek egyenlő kedvezményekben, vagyis az egész VlII-ik fejezetben foglalt pontok ő reájuk is terjesztessenek ki, észrevételeink figyelembe vételével. Óhajtjuk és kérjük ezt azért is, mivel a felekezeti iskolák is a 8. §. értelme szerint, az állam felügyelete alatt állván, nem tudjuk megfogni a helyzetet, melyben a felekezeti tanitó saját egyházi felsőbbsége s a kormánynyal szemben álland. Ezekben öszpontosulnak tiszteletteljes észrevételeink a miniszteri tr. javaslatra. Reményünket fejezvén ki, hogy a mélyen tisztelt országgyűlés becses figyelmére méltatandja. A kecskeméti összes néptanítók. Iskolai tudósítás Debrecenből. Nt. szerkesztő ur! Azon tiszta igazság, hogy a debreceni ref. főtanoda nemcsak a környék, illetőleg tiszántúli ref. egyházkerület, de az összes protestáns hitfelekezet főiskolája is — késztet arra, hogy ne csak a helyi lapokban, de mint máskor is tevém, ön közérdekű lapjában is közöljem a nevezett főtanodáról a következőket :