Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-30 / 35. szám

A vallásügyi miniszter ur 1807. dec. 20. 14,814. sz. a. kelt rendelvényével arról értesiti a protestáns egyházakat, hogy a törvényhozás intézkedéséig az összes róm. és gör. katholikus egyházmegyei hatóságokat arra szólította fel, hogy a fennállott m. k. helytartótanácsnak 1845. évi nov. 11-én 41,723. sz. a. ez érdemben kelt szabályrendeletét, az alárendelt lelkészek közt újból köröztetvén, őket a kérdéses (hirdetési) bizonyítványok kiadására, ha azt az érdeklett házasulandók kívánják — szigorúan utasítsák. — Es a nyíregyházi plébános ur ? egy előfordult vegyes házassági esetnél a hirdetési bizonyítványnak — általa különben általánosan gyakorolt — megtagadását azzal indokolja, hogy a fentebbi miniszteri intézvényről nincsen tudomása. Kis-várdai születésű, hosszabb idő óta nyíregyházi lakos Asztalos Terézia — két tanúval jelentkezik, említett plébános urnái, evangelikus vallásba való áttérés végett; s a plébános ur ? a tanuk által azt üzenni az evang. lelkésznek, hogy ezen bejelentést nem tekintheti érvényesnek, mert a jelentkezőt nem ismeri. — Ha már most az illető születési helyére megy jelentkezési célból, akkor ott meg azt mondják neki, hogy onnan elszármazván, oda valónak el nem ismertethetik. Ez csak néhány adat a sok közül annak bebizonyítására, mennyire kivánatos nemcsak a protestáns, hanem a róm. kath. lakosság nyugalmának érdekében is, egy egy szabatos, vallási törvény mielőbbi alkotása. — Szabatos legyen a törvény e's határozott minden oldalról, mert különben ismét bő alkalma lesz a protestantismusnak Phaedrus meséjére, a farkasról és bárányról megemlékezve — magát a keresztény béketűrésben gyakorolni. Közli { fí, »/. ISKOLAÜGY. A kecskeméti összes néptanítóknak az országgyűlés elé terjesztendő észrevétele a népiskolai közoktatás tárgyában előterjesztett törvényjavaslatra : Mélyen tisztelt országos képvisalöház! A kecskeméti összes néptanitó-kar, valláskülönbség nélkül, folyó év julius hó 30-án értekezletre jött össze, hogy együttesen tanácskozás alá vegye a népiskolai törvényjavaslatot s arra észrevételeit megtegye. Midőn érintett néptanítói-kar e tárgyban tanácskozásra egybegyűlt, kiválóan a nevelés ügy iránti szeretet s buzgalom egyesité. Azonban nemcsak azon ügyszeretet, mely szükség, hogy minden tanítót áthasson, szolgála — nézetünk szerint — ösztönül, fontos tanácskozás tárgyául venni fel a miniszteri tr. javaslatot; állásunkból folyólag erkölcsi kötelességünknek éreztük szólani s tanácskozás tárgyául venni fel azt, mint a mely előhírnöke a nevelésügy szebb jövőjének, záloga a tanügy felvirágozásának, derengő hajnalpír a tanitói élet egén, epochát alkotó intézmény a nevelés ügyében. Erkölcsi kötelességnek ismerjük mi szólani igenis; mert épen nekünk, kik e szent ügynek vagyunk munkásai, hallgatagul maradni most, vagy azt tenné, hogy nem érdeklődünk e fontos tárgy körül, vagy egyenesen kiskorúságunkat árulná el. Kik is szólhatnának illetékesebben e tárgyhoz, mint épen azok, kiknek foglalkozásukat a tanítás szent ügye képezi. Honnan merithetni a nevelésügyre vonatkozó alaposabb, célosabb, és hivebb képeket, adatokat, észrevételeket, mint a tanitói osztály tapasztalatokkal dus tárházából ? Erkölcsi kötelességünk igenis szólani; mert alkotmányos szellemben hozatván a tr. javaslat, alkotmányos szabadságunkat, a szabadszólást s véleménynyilvánítást, e minket s foglalkozásunk tárgyát, a nevelésügyet érdeklő fontos dolognál érvényesíteni egyszersmind hazafiúi kötelességünknek is ismerjük. Tanácskozásunk alapját tisztán az ügy iránti szeretet képezvén, teljesen meg vagyunk győződve, hogy ugy a magas kormány, mint ügy társaink hazaszerte csak méltánylólag veendik, midőn a tr. javaslatra vonatkozó tanácskozásunk eredményét világ elég bocsájtjuk, s azoknak véleményünk szerinti módosításáért a mélyen tisztelt képviselőház előtt kérelmezünk. Szerény észrevételeink a tr. javaslatra e következők : Atalában véve az egész tr. javaslatot, mint a mely a nevelés ügyét nemzeti ügygyé emelni, és a tanitói állást a tanitói fizetések nagyobbitása által elviselhetőbbé tenni célozza — bár a vallásfelekezetek autonómiájára való kímélő tekintet lengi is azt át — egészben pártoljuk, üdvözöljük s hozzá a nevelésügy felvirágzásának biztos reményét kötjük. Egyes pontjaira azonban alább következendő szerény nézetünket bátorkodunk előterjeszteni. Ugyanis: A 14-ik §-ban ez áll: „A fiu- és leánygyermekek a mennyire lehet, külön termekben oktatandók." Bár oly községekben, hol a tankötelesek száma nem több harmincnál, s e szerint egy egyén működése szükséges, jóllehet nem helyes is — nézetünk szerint — erkölcsi tekinteteknél fogva az együtt iskoláztatás, a körülmény mégis ezt tenni parancsolja, nem állván sem egyesközségnek sem az államnak módjában a megfelelő 8—10 leány számára külön iskolát állítani fel; mindamellett a népesebb községekre vonatkozólag óhajtanok, ha e pont határozottaban körvonaloztatnék, a mennyiben ezen kifejezés: „a mennyire lehet," igen tág tért enged még oly helyeken is, hol részint a népesség másként igényelné, részint a lehetőség is megengedné, hogy a növendékek elkülönítve oktattassanak. A 37-ik §. igy szól: „Az elemi népiskolai oktatás két tanfolyamot foglal magában, u. m. 1-ör a hat évig tartó mindennapi és a 2-or három évre terjedő ismétlő iskolai tanítást." Szerény nézetünk szerint, tekintetbe véve egyfelől a mostani gyakorlatot, másfelől a tr. javaslatban előirt elemi népiskolai tantárgyakat, — a hat évi minden-