Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-30 / 35. szám

bergi orthodoxia közlönyével. Az inkább ótestamentomi exegesisben jeles, s dogmatörténelmi munkásságáról ösmeretes Diestel, és a kormánya költségén keletet beutazott Merx, (kinek neve e lapok jelen évi 18-ik számából ösmeretes) — a Schenkel által szerkesztett, „Bibliai szótárat gyarapító érdekes dolgozataikkal szereznek, ugy is ösmert nevüknek ujabb babérokat. Kimondók a Schenkel nevét, s ime! minden ugrás nélkül egyszerre Heidelbergben vagyunk. Schwarznak Schenkelröl vett, bár miniatűré, de valóban találó rajza oly embert ábrázol, ki megérdemli, hogy a heidelbergi egyetem theol. tanárairól szólván, — mint csaknem irányadót — először is őtet említsük meg. „A jelenben szabadelvű Schenkel, egykor a közvetítő theologiának volt ótalma és reménye, de bensőleg sohasem tartozott ö ahoz, s az erőteljes szellem-egészséges valójánál fogva, e szelid és lágymeleg légmérsékletet nem sokáig tudta kiállani. Születésére nézve sehweízi, a világos fejű De Wettenek tanítványa, már a harmincas években belesodortatott honának politikai és egyházi harcai közé. Itt, a szabad Schweizban, harcszokott és erőteljes honfiai között, természetének szép tehetségeit gyorsan fejtheté, s elsajátithatá azon mindig csatakész acélerőt, melylyel a német egyház fejlődési küzdelmeiben oly hatályosan lépe föl. Azon kor politikai és egyházi éretlen radicalismusa őt a mérsékelt conservativek táborába vezeté, de vissza nem tarthatta attól, hogy a csöndben aknáit készítő ultramontán hajlamok crypto-katholicismusa ellen szavát ne emelje. Midőn, főleg Ullmann és Umbreit közbenjárására, a heidelbergi egyetemre hivatott tanárnak, ez urak őt, egy magát nekik teljesen odaengedő, reménytelyes, ifjú erőnek tekinték, ki már már elvirágzott theologiájoknak uj erőt és elvenséget kölcsönöz. *) Azonban keserűen csalódtak ! Sejtelmük sem volt e férfiú szabad, schweizi szelleméről, ki vérmes reményeiket oly hamar eloszlatandja, s magát közvetítő theologiájuk hálójából oly merészen kiszabadítja. Ki sem tanulá a közvetítőknek, az elmélet mint tapasztalat teréni gyengeségeit, müvészieskedő félszegségeit, oly alaposan és ép oly közelről megismerni és megutálni, mint ő, hogy aztán végleg szakítson velük. Bár némely nézete ez urakéval most is némi részben összevág, de a bátorság, és a tetterős, a tapasztalati életre támaszkodó szellem, kiválóan megkülönbözteti tőlük őt. Schenkel nem tudákos, mint azok. Megvetvén az egyházbani — Ullmann és Bühr-féle — mesterkéléseket, nem szégyelte a községekhez fordulni, a mindig jobban hullámzó mozgalmak élére állani, csakhogy azokat észszerű, mérséklet és belátástól kormányzott eredményekhez juttassa, nem rettenvén meg az elleneitől szemébe dobott agit a t o r nevezettől sem. Ezért nyeré meg Ő, ezért * Schenkel maga is őszintén megvallja, hogy „fiatalsága bűnének tekinti, mikép egyelőre, Schleiermacliernek — mesterüket teljesen félre ismerő kővetői közé tartozott." — Nem tudom irta — e ezt valahol? nekem személyesen mondotta szóról szóra ezt. nyeré meg pártja a valaha kivivott legtökélyesebb éa selyem tiszta győzelmek egyikét, miért a badeni egyház örök hálával tartozik neki. A közvetitöktőli elszakadására, az első rugót, Bunsen-neli szoros, személyes viszonya, s ennek munkája, a -Zeichen der Zeit^ szolgáltatá. Belátta, hogy többé ingadozva közbül maradni lehetetlen, s itt az idő, párthoz csatlakozni, ésbelátta azt, hogy ezen — a papuralmi alapon katholizál& uj Lutheranismus és a valódian protestáns, józan theologia közti — élethalál harcnak eredménye, csupán a reformatio fejlesztése s fönntartása, vagy.... martalékul dobása lehet. É3 igy állott Bunsen zászlója alá. S a badeni egyháznak ezután bekövetkezett belső-fejlési válságaiban, az agenda, — concordatum, — és egyházalkotmány kérdéseinél, mindenütt első sorban állt, s tudományossága, szerencsésen metsző szónoklatai, gyakorlati szervező ügyessége, határozottsága és mérséklete által, az egyházi viták szerencsés eredményeinek kiküzdésében a legjelentékenyebb részt vévé." (Folytatjuk.) fteversálisok uj neme és ínég valami. Megnyugtatólag hatott a hazai protestánsokra azon hírlapi közlés, hogy a cultusminiszter ur eltérve első szándékától, a Deák körben már is bemutatta azon vallási törvényjavaslatot, melyet a ház asztalára letenni szándékozik. — De e törvényjavaslat némely pontjai a protestáns közönségre is kellemetlen benyomást tettek, a mennyiben ujabb útat nyitnak a római kath. papságnak arra, hogy, a protestánsok irányában régi eljárását ezentúl is érvényesíthesse. — Egyik pont szerint e törvényjavaslat, a gyermekek nevelését a szülők szabadságára hagyja. — Es mi történt? a clerus már is gondolkodni kezd arról, hogy e pontot a maga javára kiaknázza, — Nyíregyházán Bobnics Ferenc, róm. kath. vőlegény összekel Kvikert Amália evangelikus menyaszszonynyal, és a római katholikus lelkész? mielőtt a vegyes házasságot megáldaná, becsület szavát köti le a vőlegények arra, hogy minden gyermekeit a róm. katb. vallásban fogja nevelni. — Ime egészen uj neme a reversálisoknak, melyeknek célja kijátszani, s már előre elejét venni, a még csak hozandó törvény eredményeinek. — Legyen szabad ez alkalomból az említett plébános ur szokott eljárását, még egy pár más példával is illustrálni. Hajn János ó-budai születésű, több évi nyíregyházi lakos, összekiván törvényesen kelni, ágost. evang. jegyesével, kivel már gyermeket is nemzett; e végett megkeresi az evang. lelkészt, hogy Ó-Budáról keresztlevelét hozassa meg. — Ez 2 frt megküldése mellett felir az ó-budai plébános úrhoz, ki azonban a kívánt keresztlevelet a nyíregyházi róm. kath. lelkészhez küldi, s ez a keresztlevelet lefoglalja s az illető tulajdonosnak kiadni vonakodik, — mert attól tart, hogy ha azt tenné, Hajn Jánosnak útat nyitna vallása elhagyására. — Szabad-e másnak tulajdonát =2 forintját, ily módon elsajátítani?.