Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-23 / 34. szám

egész egyházi gyülekezete részvét — nyilatkozatai között. — Halálát gyászoljak : hátrahagyott éltes özvegye, számos gyermekei, és unokái. — Gyászbeszedeket tartottak felette, Torday István, d.-pataji- és Ács Zsigmond foktői lelkészek. — Béke hamvaira! Dunameliéki egyházkerületünk legtöbb, u. m. 64 anyaegyházat, s ugyanannyi rendes lelkészt számláló megyéjében, a folyó évben, ez ideig, három lelkész társunk hivattatott el oda, a hol, porrészünkre nézve, mindnyájan egyformák, por és föld leszünk, — és nyugalmat leiünk; és a hol, minden jók nemesebb része, hitünk és reményünk szerint, a véges helyett végtelent, a föld helyett mennyet nyer. E három lelkész: a mult apr. »26-án elhunyt t. I Koffer Pál, a gordisai; a mult május hóban elhunyt t. Járaí Péter, egyházmegyei tanácsbiró, a szavai; — és a mult julius 30-án elhunyt t. Csányi Lajos, a drávafoki gyülekezet lelkipásztora. Az elsőt, mint a szelid; — a másodikat, mint a szerény, — a harmadikat, mint a jó lelkipásztorok egyikét merem feltüntetni a magyar reform, egyházi közönség előtt. Mindenik, mint olyan, érdemes lett voina a bővebb megemlékezésre ; — s mint egyházi férfiú, érdemes arra, hogy az egyházi lapban megemliítessék. Óhajtottam volna a két elsőbbről is bővebb tudósítással szolgálni; de adat hiányában nem tehetve, — hallgatással mellőzni pedig bűnnek tartva, szolgáljon e rövid megemlékezésem az elhunytak iránti kegyeletes tiszteletem jeléül, — az egyházi nagy közönségnek pedig szomorú tudomásul! Néhai t. Csányi Lajos, a drávafoki ref. gyülekezet lelkésze, született Kecskeméten 1805. Iskoláit Kecskeméten kezdvén, Debrecenben végezte. Rendes lelkészi hivatalban szolgált Mecskén 2 évig, — Drávafokon: 26% évig. A vidékről összesereglett fényes és nagy számú tisztelgő gyülekezet előtt, a megboldogult felett, a gyászudvaron imádkozott: t. Horvát József, bogdásai lelkész; a templomban prédikált: t. Kerek Sándor, PÓS-vertikei lelkész, 1 Timótb. 3 : 13 alapján; — síri beszétet tartott alólirt. Ezen idvezült halottunkban, a bána tos özvegy, a hív férjet, — hallgatói a nyájas — jó lelki atyát, — számos rokonai a kedvelt atyafit, — ismerősei, barátai a halálig jó kedélyű s kedves társalgásu egyént, mig élnek, el nem felejthetik ! Mintegy egy hónapig sinlödött s végre kiszenvedt tetemei julius hó 31-én d. u. négy órakor adattak át az örök nyugalomnak 1 Áldás és béke lengjen mind a három — a szelid, szerény, és jó emlékű — lelkipásztor hamvai fölött! Kelt: Iványiban, aug. 4. 1868. Kimiti László, m. k. iványi reformált lelkész. N E K II O li O U. K.-Somogy, aug. 13. 1868. A halál angyala ismét egyik jelesünket ragadta el tőlünk, fájdalom, már csak néhai nt. Parragh János n -szokolyi lelkész, helv. hitv. k.-somogyi leköszönt alesperes, és d.-melléki e.kerületi tanácsbiró úrban majd nem két évi betegeskedés, kivált utolsó napjaiban igen nehéz szenvedések után f. hó 9-én. Hült tetemei tegnap aug. 12-én tétettek le örök nyugalmuk helyére. Tisztességtételét végezték: a gyászos udvaron nt. Laki Mihály alesperes ur, rövid velős alkalmi bevezető beszéd után megható buzgó imával, s néhány utószóval, — a templomban t. Mocsi Antal ireghi Lelkész s e.megyei levéltárnok ur, mint a boldogultnak legközelebbi, s igy végső körülményeivel legismeretesebb szomszéd hivataltársa és barátja, Pred 3 : 4. „Ideje vagyon a sírásnak" — felett tartott gyönyörűen dolgozott tanúságos elmélkedésével, s az elhunyt jeles férfiúhoz és végbuesuja tárgyaihoz méltó remekül alkalmazott bucsu szavaival, — s végre a simái t. Dömény József n.-herényi lelkész ur, az ismeretes köitö. részint kötött, részint kötetlen szavakban előadott szívből fakadt, és szivreható érzelemteljes sirbeszédévei. Mind a háromról szerénységük sértése miatt emelhető panasz igazolhatása félelme nélkül elmondhatjuk, hogy tárgyuk nagysága s a kipótolhatatlan veszteseg őszinte fájdalma által meghatott lélekkel, együtt egyik a másikat, s külön mindegyik maga magát multa felül. Született a boldogult Szekszárdon 1817. sept. 14. egyszerű és középsorsu de lelkes, nemes szüléktől. Alsóbb iskoláit Gyonkön, afelsöbbeket a kecskeméti, akkor emelkedő főiskolában végezte kitűnő sikerrel mind tanárai megkülönböztetett nagyrabecsülésével, mind tanulótérsai sőt az egész főiskolai tanulóifjúság osztatian közszeretete, bizalma, ragaszkodása által egyebek felett kitüntetve. Iskolai páiyája bevégezte után N.-Dorogon mint iskolaigazgató szolgált három évig, — s 1845-ben pappá szenteltetvén a nagynevű, már akkor beteges Szeles Sámuel mellé Lacházára, — onnan pedig egy év múlva, a szinte széles körben ismeretes Keck Dániel meiléN.-Székelybe ment káplánnak, a honnan 1848-ban az ádándi egyház nyerte meg rendes lelkipásztorául. 1849 ik év elején lépett házassagra néhai peremártoni Nagy György tengődi volt lelkész és alesperes ároni háza árva, hajadon leánya, Nagy Juliánnávai, a női gyöngédség és ároní kegyesség e ritka példányával; e házasságból születtek : Rózsa leánya, most már matyi lelkész Szakács Lajos ur neje, — Béla fia, közelebbi évben a kecskeméti főiskola növendéke, és Etelka kisebb leánya. Áclándi két évi szolgálata után a n.-szokolyi népes és virágzó egyházba történt hivatása, hol azóta hivatalát minden híveinek kivétel nélküli közszeretetével buzgón, lelkesen, erélylyel és épületesen folytatta. Nemcsak mint gyakorló lelkész, hanem mint az egyházi tudományosság és közélet embere, e téren is közelismerést és becsületet vivott ki magának részint a Kecskeméten kiadott papi dolgozatok között megjelent egyházi beszédeivel, részint különféle folyóiratokban, s kivált a „Protestáns Lappban, részint saját, részint Sinai Miklós junior neve alatt,