Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-23 / 34. szám

büntetés szabassék. Körlevelemben világosan és érthetöleg mindenkinek eltiltottam, hogy nyilvánosan a lengyel nyelvvel éljen. Az mondatott, hogy tiltva van hivalosan, templomokban, a színházakban és utcán lengyelül beszélni. Mint értesültem, sok lengyel lakos e tilalom ellenére tesz, s ugylátszik, mintha azt nem értették volna meg. Ennélfogva kénytelen vagyok márc. 22-iki körlevelemet a következőképen felvilágosítani. A legszigorúbban tiltva van valamennyi nyilvános helyen a lengyel nyelvet használni; nevezetesen : a templomokban, az utcán, a szállodákban, a vendégfogadókban, az ügy szobák ban, a cukrászatokban, a kávéházakban, az éttermekben, a borkereskedésekben, a sörcsarnokakban, a sétányokon, a kertekben, minden boltban, a nyomdákban, a fényképészeti intézetekben s általán véve minden helyen, hol a közönségnek összegyűlni vagy hová betérni szabad. Az sem engedtetik meg, hogy a magánházakban több mind két egyénből álló társaság alkalmával, lengyelül beszéljenek. Csupán a legközelebbi családdal való házi társalgásban, tudniillik férj és nő közt, szülők és gyermekeik közt, de csupán és egyedül a ház falain belül engedtetik meg a lengyel nyelv használata. T A

R G A. A békés- bánáti ref. egyházmegyéből, J u b i 1 a e u rn-ö r ö m ünnepély. A. h. m. vásárhelyi népes ref. egyház uj templomában f. évi aug. 2-án egy nem mindennapi s valóban megható ünnepélyes isteni tisztelet tartatott. Ugyanis nevezett egyház presbyteriuma a lelkipásztori hivatal iránti tisztelet és kegyelet érzelmeitől indíttatva, legidősb lelkipásztora n. t. Tóth Fenenc nyug. esperes ur 51 éves lelkipásztorsága s félszázados házassága alkalmával jubilaeumot rendezett, melyre a helybeli összes lakosságon kivül vidékiek is, főkép a békés-bánati ref együázmegye lelkipásztorai, ezenkívül az egyházkerület egyházi és világi kormányzó férfiúi megvaiának hiva — Az ünnepélyes isteni tisztelet következőleg tartatott: először az ünnepélyhez alkalmazott jeles egyházi beszédet tartott tiszt. Miklovic Bálint h. m. váeárhelyi lelkipásztor ur ; — utána n. t. Hajnal Ábel békés-bánáti esperes lépvén a szószékre, közelebbről fejtegette a gyülekezett előtt az ünnepély magasztosságát, meghatóan ecsetelvén főkép a ref. lelkiméltósággal környezett hivatal fontosságát. Majd az ünnepély térfia állott az Ur asztala mellé, s buzgó imádságában hálát adott Istennek, ki őt megsegité, hogy a népes gyülekezetben 51 évig hirdethette az evangyéliomi tiszta tudományt; — s mig ő imádkozott, szeretett gyülekezete sirt és örömkönyüket hullatott. — Most következett az 51 éves lelkipásztor és félszázados házaspár fölötti érzékeny vallá&os szertartás. Az Ur asztalához főtisztelendő és nagyságos Balogh Péter ur, a tiszántúli egyházkerület püspöke lépett, ki Debrecenből az érettségi vizsgák megtartasára és az ünnepély vezetésére aggkora dacára u megjelent. A derék főpásztor mindenkép tiszteletre gerjesztő alakja már jelenléte által is emelte az ünnepély érdekét; hanem midőn még mindig erőteljes hangjával s mindenkitől rnegérhetöleg szónokolt a gyülekezethez, s mint főpásztor megáldotta 51 éves szolgatársát: mindenki magasztos ihletséget erezett keblében. Ezután az ünnepelt agg lelkipásztort n. t. Könyves Tóth Mihály-esperes ur, az Ur oltárához hites társa oldala mellé vezette, s itt a félszázados házaspár fölött n. t. Szalai István szentesi lelkipásztor s egyházmegyei főjegyző ur tartott igen korszerű s valóban jeles beszédet, melyben röviden de alaposan s megyőzőleg fejtegette a polgári és egyházi vagyis vallási házasság közötti különbséget. Az ünnepélyes isteni tiszteletet bejezte a derék püspök megható beszéde, melyben — megáldván előbb a félezázados házaspárt — a népes vásárhelyi gyülekezetre Istennek áldását, kegyeimét könyörögve : egyszersmind búcsúzotta gyülekezettől, mondván, hogy az ő napjai megszámlálvák, — s igy az ő orcáját többé nehezen látandják, stb. Az ünnepélyes isteni tisztelet alatt a helybeli főgymnasiumi énekkar, — és a dalárda fölváltva — dicséretre méltólag énekeltek. A templomi ünnepély végeztével kezdetét vette az egyház által rendezett, u^y nevezett, arany menyegző lakoma, a házaspár lakásán föllálíitott diszes sátorban, a nagyszerű vendég koszorú között a félszázados házas pár 11. élő gyermekén, unokáin kivül minden valKsfekezet lelkészei jelen lévén. Ebéd előtt az agg lelkésznek emlékül az elemi tanulók egy diszes ezüst kehelyt nyújtottak át. melyen ezen fölirat olvasható: „N. t. Tóth Ferenc urnák, 50 éves lelkipásztorsága emlékére 1868 aug. 2-án. A h. m. vásárhvlyi helv. hitv. népiskolák növendékei." — Este pedig vacsora vége felé a helybeli főgymnasiumi ifjúság fáklyás zenével tisztelgett az agg lelkésznél, az ifjúság hálás érzelmeit jeles szónoklatában Szél Lajos tolmácsolván. Ebéd és vacsora fölött egymást érték a szebbnél szebb fölköszöntések. Azonban a toasztok hőse az egész lakoma folyama alatt a kitűnő egyházi szónok s még most is eleven kedélyű Könyves Tóth Mihály volt. GYÁSZHIEEK. Az aszódi ref. egyház felejthetetlen lelkésze, a mindig jó kedélyű öreg, tiszt. Decsy Gábor ur, folyó évi julius hó 23-án végezte be, több heti szenvedései után, 69 éves földi, — s 45 éves papi pályáját, — s hűlt tetemei 25-én tétettek örök nyugalomra barátai, tisztelői és az