Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-23 / 34. szám

önök, hogy a szülék közönye miatt lehetetlen eredménynyel működniök ; ha ama javaslat törvénynyé leszen, nem szabad, nem lehet üresen állani tantermeinknek. Eddig egy egyház, a protestantismus, most egy nemzet, egy ország figyelme kiséri önök működését. Felekezeti, községi és államiskolák kelnek versenyre egymással. Vájjon nem kellene-e önöknek velünk együtt pirulni, ha az elsőséget, melyet három századon át nehéz küzdelmek közt kivívtunk és megtartottunk, most gyáván az utolsó helylyel cseréinők fel?.. Ara legyenek kitűnők más felekezetek és az állam iskolái, — ezt óhajtani magyar szivünk parancsolja, — de hogy a miéinknél kitünőbbek legyenek, ezt nem lehet, nem szabad engednünk !.. -Nagy munka vár mindnyájunkra, nagy különösen önökre, tanitó urak ! A fáradatlan tanítás mellett, folytonos tanulást is követel önöktől az uj aera. A tudományok óriási léptekkel haladnak előre. A ki önmivelés által nyomon nem követi őket, messze marad az utánok. Különösen a tanítás és nevelés methodikája az a tudomány, melynek minden fejlődési mozzanatát kiváló figyelemmel kell kisérniök. Mert a módszer ugyanaz a nevelés és tanítás terén, a mi a gép az iparnál. Megsokszorozza a munkaerőt s ezzel együtt a szorgalom eredményét is. Nem mondom, hogy nincsenek önök között, kik e tekintetben eddig is lépést tartottak a korral; de a mit eddig csak egyesek tettek, azt a jövő minden néptanítóiul meg fogja követelni l Azt mondja egy francia költő: Le s a v o i r, c'est liberté; l'i g n o r a n c e, c'e s t esclavage!.. Ha e mondat igaz, a mit józan észszel nem lehet tagadni; akkor a ki a nevelés szellemi fegyverével küzd a felvilágosodás ügyében, nem tesz kisebb szolgálatot egyházának és nemzetének, mint a ki a csaták terén vérét ontja a szabadság diadaláért!.. Emelkedjenek önök hivatásuk e magasztos tudatára, s lépjenek a versenytérre törhetlen lelkesedéssel!.. Ha hiven küzdenek, egyház és nemzet örömmel nyújtja oda önöknek a szorgalom érdemkoszoruját! Az egy házmegyei pénztárnoki tisztségre, mely tiszt. Renner Endre urnák „visszavonhatlan" Jeköszönése következtében üresedésbe jöőt, — tiszt. S z a 1 ó k y Elek urat választottuk meg. Ezek voltak gyűlésünk érdekesb tárgyai. Csak azt kell még megemlítenem, hogy nagyságos Kund Vince felügyelő urunk roncsolt egészsége helyreállítása végett fürdőn tartózkodván, — helyette ez alkalomra tek. Lajpcig Jónás urat, Somogymegye főügyészét kértük fel a világi elnöki teendők végzésére. Nem mulaszthatom el, hogy kissé részletesebben ne irjak ez alkalommal a már fentebb említett, junius 7-én végzett liszói templomszentelésről. Azt reméltük, hogy főtiszt. Karsay Sándor superintendens ur, szeretve tisztelt főpapunk, szerencséltetni fog bennünket ez alkalommal; annálinkább, mivel, a mennyire tudjuk, még sohasem volt Somogyban. Reményünk nem teljesülhetett. S igy helyette a felavatást nagytiszt. A n d o r k a János esperes urunk végezte tiszt. Renner Endre, Szalóky Elek és e sorok Írójának segédlete mellett. A 1 iszói gyülekezet, csinos templomában, oly emléket emelt buzgóságának, melyre nagyobb, gazdagabb egyház is önérzettel tekinthetne. Az épités körül kitűnő érdemeket szereztek Takács József helybeli tanitó s L u t h á r és Gonosza gondnokok; nem különben a jótékonyságból ki nem fogyó I n k e y család, gróf Zichy Domonkos, a szent-miklósi uradalom és a p a 11 n i bérlő urak. Méltán mondá az alkalmi költemény : Ha majd e nép kihal, ha elenyészik S nyomába lép az ujabb nemzedék ; Hálás utódaink merengve nézik E templomot: az apák érdemét. A már letűnt évek sötét honában Fölismerik az Ősök nyomdokát; Mert állni fog •— bár az idők mohában •— A mű, melyet alkottak az apák ! Végre evangyéliomi vallásáért dobogott, de már a sir mélyén porladó női szivnek kell néhány kegyeletes szóval emléket állítanom. April 6-án kisértük el a k é t helyi sirkertbe Kirschner- Fuche Alozia, özvegyasszonyságot, ki a v é s e i egyháznak 200 uj forintot hagyományozott. Nem tudott meghalni annélkül, hogy meg ne emlékezzék az egyházról, melynek kebelén messze földön, Wiesbadenben, nevekedett fel egykor. Áldás emlékezetén!.. A vései egyház e hagyományozás alkalmából köszönő-iratot intézett tek. Török György mérnök úrhoz, ki a boldogult özvegynönek, mint egyedüli hitsorsosának Kéthelyen, hű támasza, tanácsadója volt élte végnapjaiban, díszes eltakarittatásáról önzetlenül gondoskodott, és a ki a nevezett hagyományozás létrejötte és kezünkhöz juttatása körül kiváló érdemekkel bir. Vése, aug. 4. 1868. Horváth Sándor. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Lengyelország russificálása nagy mérvben és pedig oly módon folytattatik, milyet az összes világtörténetben hasztalan keresünk. Erre nézve csak egyetlen példát hozunk fel. Potapoff kozák hettman, a vilnai kormányzóság helytartója, hivatalának elfoglalása alkalmával egy körrendeletet bocsátott ki, melyben a lengyel nyelvnek nyilvános használatát betiltja. Miután azonban a lengyelek sehogy sem akartak muszka ő nagyméltóságának russficáló rendeletéhez álkalmazkodni, az emlitet helytartó, mult hó 9-én kiadott körirata által következőleg commentálja előbbi rendeletét: A nyugat-északi tartomány helytartójának rendelete az összes kormányzókhoz. Folyó évi márc. 22-iki körlevelemben elrendeltem, hogy mindazokra, kik a lengyel nyelvet használják pénz-68 *