Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-23 / 34. szám

magán, hogy az nem más, mint „sensus communis," mely inkább a mult következménye, mint jövőre való előhaladás, s a szorosan vett tudománynak inkább kárára mint szolgálatára van. *) (Folytatjuk.) BELFÖLD. 1 A somogyi evaug. egyházmegyéből. Ez évi közgyűlésünk, mely julius 28 ikáu Iharos Berényben tartatott, nem egy örvendetes mozzanatot mutatott fel egyházi életünkből. Nagytiszt. Andor ka János esperes ur hivatalos jelentése szerint a pátrói, surdi és szepetneki anyaegyházak templomaikat, újból épitik ; aliszói leányegyház temploma a f. év tavaszán szenteltetett föl; az i h a r o s i gyülekezet uj iskolája pedig junius 28-ikén nyittatott meg ünnepélyesen .. . Rövid idő alatt ennyi önzetlen anyagi áldozat a vallás és nevelés oltárán, — kétségte-ien bizonyitéka egyházmegyénk emelkedő hitéletének! Az egyházmegyénkhez csatolt szlavóniai evang. telepek egyházi ügyei is lendületet kezdenek nyerni. Nagytiszt, esperes ur előadja, hogy a multévi drávántuli körútjáról egyházkerületünkhöz benyújtott jelentése németre fordíttatván, a slavoniai ev. missio ügye az egész német protestáns világ előtt ismertessé lőn. A minek az az örvendetes eredménye lett, hogy már is nevezetes segélyösszeg gyűjtetett Németországban, a rasztováczi és antonováczi telepek rendes egyházakká alakítása végett. — Egyébiránt már mindkét telepnek van ideiglenes tanítója, kik a keresztelés cselekvényének végzésére is föl levén hatalmazva, részben legalább föl vannak mentve a hívek más felekezeti lelkészek nyo masztó befolyása alól... Ha kitartóan ápolja egyházunk a slavoniai hitsorsosink ügye iránt ujabban ébredt közlelkesedést, s ha ev. reform, testvéreink is lankadatlanul folytatják néhány évvel ezelőtt megindított működésűket; nem sok idő múlva virágzó egyházak jönnek létre a vizén túl, s a protestantismus világa, mint a szellemi haladás őrtüze, nem egy helyen fog felragyogni az ős erdők sötétjében. Szégyen is volna reánk nézve, ha az anyagi nyomor által száműzött hitsorsosink és honfitársaink után a vallást, e drága szülőföldi örökségünket, vigasztalóul el nem küldenők ! Az egyetemes ev. egyházi közgyűlés mult évi jegyzőkönyvének a vallásügyi törvényjavaslatra vonatkozó pontját tárgyalván, — Andorka Gyula h. világi jegyző ur éles kritikával ostromolta a cultusminiszter urnák jun. 24-én az országgyűlésen, a vallások jogegyenlősége érdemében tett nyilatkozatát s indítványozta, hogy az egy*) ,,Az különös, — mondja Hasé — a Wegscheideri dogmatikában, hogy azt a rationalismus dogmatikai főművének tekintik, pedig az, mi által a rationalismus tudományossá lenne, a Prolegomena egy részében alig van említve, s valósággal az egészből hiányzik." — Streitschrifíen: Antiröhr. 1832. házmegye fejezze ki, egy a vallásügyi minisztériumhoz intézendő feliratban, élénk aggodalmait az érintett törvényjavaslat előterjesztésének ily elodázása felett. Utána többen, elkeseredve nyilatkoztak ez ügyben; példákat idéztek egyházunk legújabb élettörténetéből, hogy mennyire ignorálják némely túlbuzgó ultramontánok az 1848-iki 20. t. c. szellemét; sürgették, hogy a boszantó helyzetnek véget vetendők, tegyünk meg mindent, a mi tehetségünkben áll, a vallásügyi törvények létrejövetelének siettetése végett. — Valóban nem is csuda, ha kifogyunk a béketűrésből, midőn a sötét századok törvényeinek „sine ullo praejudicio religionis romano-catholicae" záradékát újra feltámadni látjuk halottaiból ama miniszteri finom kifejezésben: „az egyenlőség elve oly módon létesíttessék, hogy az által minden felekezet ha tökéletesen kielégítve nem, — legalább sértve ne érezze magát." — Legyen meggyőződve a nagymélt. miniszter ur, hogy ez elvvel nem a jövő ülésszakig, nem is „ad graecas calendas," hanem örök időkig van elnapolva a vallásügyi törvény. Avagy várt-e a magas kormány a közösügyi törvények megalkotásával addig, mig azok által egyetlen párt sem érezte magát nyugtalanítva, sértve?.. Vagy talán jobban szivén fekszik a kormánynak, a vallási egyenjogúság létrejötte által magát netán sértve érzendö ultramontán töredék érdeke, mint a politikai közvélemény kielégítése, megnyugtatása ? .. Nem, ezt föltenni nem szabad, nem lehet a magyar kormány férfiairól; nem, a mívelt lelkű, szabadelvű cultu3miniszterről. Itt ultramontán befolyás működött, mely alól hiszem, hamar ki fogják magokat szabadítani szabadelvű kormányférfiaink! Tárgyalnunk kellett volna ez alkalommal az 1863. évi kerületi közgyűlés határozata következtében készült „egyházi rendszertervet" is. Azonban ujabban annyira megváltoztak mind egyházi, mind álloclalmi viszonyaink, hogy a jelen percben már nem kis része korszerűtlenné, 5öt lehetetlenné vált a különben jeles munkálatnak:. Azért e.megyei közgyűlésünk oda nyilatkozik, hogy az egyházi rendszer létesítése halasztassék el azon várvavárt időre, midőn végre valahára a korszellemnek megfelelő vallás- és iskolaügyi törvényekre hivatkozhatunk, s egyházszervezetünket ezekhez alkalmaztathatjuk. A körlelkészi jelentések részletes rajzát adták népiskoláink fény- és árnyoldalainak. E sorok írója, mint egyik iskolavizsgáló, befejezésül a következő szavakat intézte az e.megyei tanítói karhoz : „Tariitó urak ! A jövő iskolai évvel tanügyünknek uj aerája kezdődik. A nyomasztó viszonyok, melyekre önök nem ok nélkül hárították a múltban a népnevelés pangását, — kezdenek jobbra változni. Előttünk fekszik a cultus-miniszterium népiskolai törvényjavaslata, melyre azt hiszem nem sokára, mint szentesitett törvényre lehet hivatkoznunk. Eddig méltó panaszt emeltek önök, hogy a tanítói osztály nem részesül elég tiszteletben, nézzenek önök e törvényjavaslatra, s ébredjenek önérzetre: egy ország töévényhozó testülete foglalkozik az önök kezére bizott nevelés- és tanügygyei! Eddig méltán mondák