Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-23 / 34. szám

Térjünk át már a dologra, s vegyük vizsgálat alá a cim zett két egyetemi theologiát, Schwarcnak jeles munkája nyomán ; azonban attól függetlenül annyiban, hogy a jellemzendő egyéneknek saját munkáiba is belepillantunk, s az ott csak névről, vagy ép nem emiitett személyek rajzát azoknak müveiből kisértendjük meg. A jenai egyetemen, — mely egykor Walck, Doederlein, Danov, Grriesbach, Eichhorn, Augusti, Fichte és Schellinggel dicsekedhetett, s mely mindig tudományos józanság és józan tudományosság által tüntette ki magát, *) — jelenleg első helyen H a s e Károly, az aesthetikus, modern rationalista áll. Több mint 40 éves lankadatlan munkálkodása alatt **) rationalistának mutatta magát, de a szó nemesebb értelmében, mig a Wegscheider-Röhrféie fölületes s csak „negatív Rationalismus" ellen harcolt fáradhatatlanul, ***) fölhasználva a jelenkor szellemét, a művészet és tudomány fejlettségét a bölcsészet és történelem haladását, és.. . mindig híven önmagához, nem kedvezve soha egyetlen szóval sem a homályos romantika, abstrakt szemlélődésen nyugvó, s az utóbbi évtizedek politikai nyomása alatt szélesen elterjedt theologiai öncsalódásoknak. „Mindig ugyanaz!" gunyolá, őt Hengstenberg. „Igen! mindig ugyanaz, válaszolá Hase — annyira, hogy teljes bizonyossággal hiszem, miként külső indokok behatása mássá nem tehet soha." A „vulgáris rationalisraus" elleni hosszas csatározásaiban, a metsző szó, a soha nem csorbuló, mindig győzedelmes fegyver : az örök — igaz észtani-elv vala az önmagára támaszkodó, a tudomány fejlődését önkényes törvényekkel korlátoló rendszer, systhema ellenében. Es igy elvileg sohasem vonakodott, magát rationalis theologusnak ösmerni, és bevallani, hogy „semmit igaznak nem tarthat, mint csak azt, mi tiszta és kétségbevonhatian észokokkal bebizonyítható." S midőn a régi, szétmállott „Rationaiismus"tól annyira különbözik, épen az észtani e 1 v (Princip) az, melyet fentartani törekszik, s ép e különbség az, mi neki diadalt biztosított és biztosit. Az 1834-ben megkezdett „Theologiai vitairatok," melyekben a háborút megindította, e tartalma és alakjára nezve klassikus mü, szellemdús polémiáinak e mestermüve : korszakot alkotó. A régi, tarthatatlan, szellemszegény, s magát gőgösen az egész ujabb tudományosság fölé emelő rationalismus itt semmivé tétetett, nem egy supranaturalista vagy igazhivő, — de egy fölemelkedett szellemű, magas képzettségű, rationalis theoíogus által. E vitairatokban Hase a hamis, csalfa okosságnak a valódi ész elleni jogbitorlásai ellen küzdött, s inkább az igazi „ratio" elodázhatlan jogait *) G. Frank : Jenas Theologie. (1858) 80 s köv. 1. **) Első müve 1824-ben jelent meg. ***) „Én eleitől fogva ellene voltam azon rationalismusnak, mely a német theologiának csak átmeneti pontja lehetett, hogy a történeti keresztyénséggel való r o s z a b b szakítástól megóvja." Dogmatikája 4-ik kiadásának előszavában. akarta védelmezni, mint a rationalismust a „supranaturalismus^sal kiegyeztetni; amazt nem ez által igyekezett legyőzni, sem a kettőt közvetitni, sőt inkább a rationalismus alapos bírálata által, annak ideális alapelvét tisztán fenntartani, volt törekvése. O azon rationalismus ellen harcolt, melynek látható fejei Röhr és Wogsoheider valának, mely „a keresztyénség történeti jelentőségét fél reismeri, a vallásos élet bensőségét felületessé feszi, s a tudomány bölcsészi komolyságát kerüli." Midőn Hase e rationalismusnak a történet iránti fogékouy talanságot veti szemére, azalatt az u. n. dogmatikai rationalismust érti, mely gőgösen tör pálcát a mult fölött, mely előtt a dogmatörténet nem egyéb emberi tévelygések halmazánál, mely az elvont okosság megistenitése, szemben a történelemmel és tapasztalással, mely az empyrikus uton nyert resultatumokat az u n, tiszta okossággal állítja hamis ellentétbe; szóval; a mely egyoldalú a priorismuson alapul. E dogmatikai rationalismus ellen, minő fegyvereket használ ő ? A finom, a történelem minden vonása iránt előszeretettel viseltető, művészi képzettségű újkori tudós, a mult szellemébe mélyedve, onnan argumentál, roppant bámulatára ugy a hívőknek, mint a rationalistáknak. „Hutterus redi vivus"a (először 1833) elég bizonysága ennek. A hívők serge, mint Tholuck és mások, egész komolyan tárgyaiák a kérdést, hogy lehet az, hogy a hitetlen Hase e könyvben a régi dogmatikát újra fölszinre hozza, s annak szelleméből meriti az éles bizonyítékokat, a kijelentés, inspiratio, és eredendő bűnre nézve? A régi rationa listák ellenben, szomorú csalódásukban, veszélyes o rthodoxnak tekinték, ki az emberi szellem fejlődésével szemben ( ! ) „tetszőleges szabadelvű makacssággal, régit és ujat összekever, és az ősi hitet uj divatú, modern ruhába akarja öltöztetni. *) Es csodák csodája! e két oldalróli, özönszerü támadások, rágalmak dacára ime! a különböző egyetemeken tanuló theoíogus ifjúság, vizsgáira az ajánlott Klein-féle compendium helyett Hutterust használja, és oly szorgalommal, hogy egymásután 13 kiadása fogyott el. **) — Azon szemrehányásnál, hogy a systhemás rationalismus a vallásos bensőséget gyöngíti, hivatkozik Hase azon nagy eiőhaladásra, melyet Schleiermacher az érzésrőli tanával tett, továbbá a rationalis papok velőtlen, száraz egyházi beszédeire, azon fonák homiletikai tételre, hogy az értelem által hathatni érzésünkre is ; hivatkozik az ős egyházi énekeknek a rationalisták általi elferditésére, ízléstelen, költőietlen gondolkozásmódjukra. Ep ily kézzelfoghatólag bizonyitá be azon állítását is, hogy a régi rationalisták messze maradnak a jelen philosophiai képzettségtől, a mi tudományuknak minden erejét és élességét elveszi. Megmutatá, hogy a Wegscheider-Röhr-féle „sana ratio" a magasabb értelemben vett okosságnak csak színét sem hordja *) A ,,K ritische Predigerbibliothek" gyűjteménye : Anti Hasiana. I. stb. **)„Gass. Geschichte des protest. Dogmatik." 4 köt. 477 1.