Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-23 / 34. szám

Tizenegyedik évfolyam. • 34. Pest, angnstus 33. 1868. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI SZERKESZTŐ- ES KIADÓHIVATAL: A lipót éa szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhosshordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál ő ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes számú példányok még mindég kaphatók. Az államegyház kérdése Irlandbae. Most, midőn a mívelfc Európa oly nagy feszültséggel várja amaz egyház-társadalmi harc kimenetelét, mely Nagybritanniában egyrészről az államegyház hívei, másrészről a független, szabadelvű vallásos meggyőződésüek között majd az elkeseredés és megvetés, majd pedig a guny és nevetségessé-tevés fegyverével vivatik, nem leszen érdektelen e lapok t. olvasói előtt, ha rövid pillantást vetve a történelem lapjaira, rámutatunk Anglia ezen valóban égető kérdésének alapokára, és e lapok sztílc keretéhez mért terjedelemben kutatjuk : ki volt tulajdonképi okozója Irland politikai és vallási elnyomatásának. Még a műveltebb társadalmi körökben is szokássá vált e szerencsétlen ország vérlázasztó történetének minden iszonyataiért a protestantismust tenni felelőssé. De kivált az ultramontánok azok, akik különös előszeretettel emelik ezen lealacsonyító vádat a protestantismus ellen. Ugyanazok az emberek, akik elég vakmerőek tagadni, hogy Spanyolország sülyedtségének egyedüli alapoka túlzott katholicismusában rejlik, akik sophisticus bölcseségökben mindig csak azt kiabálják, hogy Spanyolország nem azért bukott el, mert több század óta az ultramontanismus főfészke, hanem elbukott dacára annak, hogy kitünőleg katholikus, ugyan ezen emberek merészkednek vádolni a protestantismust Isten és világ előtt Irland morális sülyedtségeért, százados elnyomatásaért és földhöz tapadt szegénységeért. Ily vádaskodások eszünkbe hozzák a mesebeli farkast, aki a bárányt azzal vádolta, hogy felzavarja a patak vizét, holott pedig a ragadozó fenevad felebb ivott a báránynál, tehát piszkos praclijával előbb zavarta fel az iszapot. Visszamenve ugyanis azon időpontra, amikor Irland elveszté függetlenségét, ugy találjuk, hogy sokkal előbb, mintsem a protestantismus megszületett, volt egy pápa. aki, és volt irlandi klérus, amely e szerencsétlen országot, százados elnyomatásába taszította. A 12-ik században a droghedai zsinaton elhatározta az irlandi főpapság, hogy a nemzeti egyházat directe függővé teszi Rómától és a népet kényszeríteni fogja, hogy a pápának péterfilléreket, a papságnak pedig tizedeket adózzék. Mivel a nép e terhet magára vállalni vonakodott, IV. Adorján pápa II. Henrik angol királyt bizta meg, hogy a péterfillérek és a papi tizedek behajtása ürügye alatt Irlandot igázza le. E hóditásnak, mely 1171-ben ment végbe, az 1154-ben kelt pápai adománylevélben rejlik látszólagos jogalapja. Ezen adománylevélre hivatkozott több századig a leigázó Anglia, ebből bizonyitgatá az irlandi klérus is honfiai elnyomatott állapotának istentől való elrencleltetését, minthogy csakugyan tagadhatlan, hogy egész a 16-ik századig a kath. főpapság dolgozott legjobban azon, hogy Irlandban az angol uralom megszilárduljon. Ezen megcáfolhatlan történeti tényekkel szemben a mai ultramontának vádaskodásai saját fejökre hullanak vissza; mert itt is, mint mindenütt, bebizonyodott, hogy a népnek kell azért bűnhődnie, amit a birvágyó klérus vétkezett. Midőn azután 4 századdal később VIII. Henrik az angol egyházat Rómától elszaki-67