Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-23 / 34. szám

totta, a királyi fenhatóságot behozta és a pápa felsőségét megszüntette, ekkor ismét az irlandi püspökök és ezek teremtményei voltak azok, akik éles szemmel felismerve előnyüket, ezt épen oly éles körmökkel magoknál tartani akarták. Hogy dús jövedelmeiket el ne veszítsék, kivétel nélkül a legkészségesebben alkalmazkodtak a király parancsához, holott a szegény nép, tehát a tulajdonképi egyház, magmaradt a katholicismus mellett. A birvágyó főpászztorok lelkiismerete itt is azon törekvésben központosult, hogy jövedelmeik kényelmes birtokát minden áron megtartsák. Midőn végre a Stuartok elleni rettenetes harc kitört, melyben az absolut hatalomra törekvő királyok leginkább Irlandra támaszkodtak, az ezek által bűnös céljaikra csak eszközül felhasznált ír nép még utolsó maradványát is elveszté szabadságának, és ismét azért kellett bűnhődnie, amit a kath. II. Jakab vétkezett. Most már a legnagyobb és legjobb földbirtokok elkobzások utján, angolok kezére jutottak. A katholikus őslakosság saját földjét ezentúl csak bérlői minőségben mivelhette. Saját papságáról gondoskodik ugy, amint tud; mert a nagy jövedelmek birtokában az államegyház 4 érseke és 18 püspöke dúskálkodik, akik csak 600,000 anglican protestánsért léteznek; s még ezen felül a számtalan angiikan papot is a szegény katholikus népségnek kell tartania. Hogy ezen jogtalan confiscatiók és igazi rablások következtében, melyek az ír nemzeten elkövettettek, mily viszásan alakultak a birtokviszonyok, kitetszik abból, hogy egy szegény irlandi munkás család, ha férj és nő 300 napon át dolgozik, évenkiut csak 12 sterling font jövedelemre tehet szert, melyből nyomorult életét tengeti, mig a szerencsés angol letelepedettek között 10 — 20,000 fontnyi jövedelem igen gyakori. Tehát egyetlenegy ily előjogozott család épen annyit emészt föl. mint ezer irlandi. Ez utóbbiak között még igen sokan vannak, akik nem feledték el, hogy nekik épen annyit kellett veszteniök, a mennyit a tündöklő szomszéd nyert, és akik még most is számítgatják, hogy jogosan mi volna az övék, és jogtalanul mit élveznek mások. Csak az ujabb kor az ő szabad, keresztyénies nézeteivel könnyített némileg, lépésről-lépésre, ezen nyomasztó állapoton. A toriek makacs ellenzése dacára a szabadelvű whigek még makacsabb szilárdságukkal nagy nehezen ki tudták vinni, hogy 1838-ban a nyomasztó tizedek földadóvá lőnek átváltoztatva, mely az anglikán birtokosokat terheli. 1833-ban két érsekség és 8 püspökség lett megszüntetve. Miután a testacte, mely az állam hivatalokból minden dissentert kizárt, 1828-ban a protestáns nemanglikanusokra nézve megszüntettetett, az okos, fáradhatlan O' C o n e 11 nak 1829-ben sikerült akatholikusoknak is megszerezni a parliamentba való bejuthatást. De a leggyülöltebb s az ír nép előtt legelviselhetlenebb intézmény, az államegyház, csak az idén támadtatott meg alapjában a híres Gladstone féle rosolutiók által. A folyó évi apr. 3-ai éji vita az angol parliament alsó-házában méltó társa az osztrák Reichsrath által hozott szabadelvű határozmányoknak. Mint itt az ultramontanok, ugy ott Disraeli és drabantjai elhalasztási inditványnyal léptek fel a szabadelvű többség ellen; mint itt, ugy ott is régi előítéletekre és szenvedélyekre hivatkoztak s üres deklamatiókban hirdeték az igaz vallás bukását; mint itt az oszrták szabadelvűeket vallástalansággal,a szabadkőművesekkel való conspirálással, ugy ott Gladstonet, a szabadelvű ellenzék nemes vezérét azzal vádolták, és vádolják, hogy a pápa zsoldjában áll, pedig minden józan ember beismeri, hogy a pápa zsoldosai kardoskodnak legjobban az államegyház eszméje mellett. A különbség csak az, hogy Angliában conservativ minisztérium kényszeríttetik a szabadelvű ellenzék által az érintett határozatok komoly érvényesítésére, mig Austriában szabadelvű minisztériumnak kellett a szabadelvű törvények életbeléptetésével addig várakoznia, mig a csász. és kir. magzat világra nem jött. — Mi szivünkből örülünk, ha a szegény irlandi nép megszabadul azon százados igától, mely nemcsak testét nyomja, hanem lelkiismeretét is vérig sérti. Még a 40-es évek alatt is érvényben volt egy törvény, melynél fogva a fiatalabbik testvér, aki eltökélte magában, hogy a kath. vallást elhagyva az anglikán egyházba tér át, az öregebbik testvér vagyonát magáévá tehette; s a társadalmi életnek még sok más elszomorító tüneményei bizonyítják, hogy valamely confessionak az államtól előjogozottsága mennyire elidegeníti egy-