Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-16 / 33. szám

másoknak is azt, a mi az övék ; s hogy valamit akarnak, hogy cselekedjenek az emberek ö velők; azont cselekedjenek ők is azokkal. Azonban talán igazuk lehet azoknak, kik azt mondják: „Mit várjunk mi az interconfessionalis törvényre, hisz maga az 1848-ik évi XX. törvénycikk mindent megadott, a mi e tekintetben kívánatos, s csak tőlünk függ azon tért elfoglalni, a törvény szellemében intézkedni, azt gyakorlatilag életbe léptetni. A kérdéses törvénycikk '2-ik pontja igy szól. „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapitttatik meg." A dolog logikája tehát ez volna: A protestánsoknak szabadságában áll mindazt tenni, mit a katholikus ok tehetnek. S igy adddig is, mig az országgyűlés e törvényt körül nem irná, s határozott pontokba nem foglalná, kimondhatná talán a 8 protestáns superintendentia, hogy az 1848-ik évi törvényt életbe léptetni fogja, s adhatna egyszersmind a lelkészeknek oly utasítást, mely a legégetőbb sérelmeknek elejét venné, s körülbelöl a következőkből állana: 1. A protestáns lelkész keresztelhet és confirrnálhat minden vegyes házasságban született gyermeket, legyen az fiu vagy leány, s azt el is temetheti, ha arra a szülék által felkéretik; s tagadja meg ily esetekben a kath. lelkésztől netalán követelt anyakönyvi kivonatot az illető gyermeket evangélikusnak tekintvén. 2. Eskesse meg a protestáns lelkész háromszori hirdetés után a vegyes házasulandókat, ha azok azt kivánnák; s ha a kath. leik. reversalis nélkül a hirdetési bizonyítványt vagy magát a hirdetést megtagadná, eskesse meg őket minden további teketória nélkül mint az Erdélyben szokás. Az eddigi gyakorlat ugyanis, mely szerint két tanú bizonyítványa mellett, hogy a hirdetés a kath. templomban is megtörtént, vittük véghez az esketést s sokszor igen körülményes, sőt néha lebetelen; s az 1848. törvény szellemében senkinek sincs joga a protestánsoktól kívánni, hogy a reversalisok — e lélekvásárlások körüli méltatlanságokat és vexákat ezután is tűrjék. 3. Vegyék fel a protestáns lelkészek az evang. egyházba áttérni akarókat ugy mint a katholikusok, t. i. egyszerű, előttük történt nyilatkozat után, a nélkül, hogy azok kénytelenittetnének ez iránt a kath. lelkésznél két izben s két tanú jelenlétében nyilatkozni. Mi ugyan ily könnyű áttérésnek nem vagyunk barátai, de mig ez ott gyakoroltatik, addig nálunk is igy gyakoroltassék. Ily intézkedés mellett azután igenis várhatunk a részletes interconfessionalis törvény létrehozására, s hisszük, hogy a felelős magyar ministerium minket mindezekben akadályozni nem fog, mert nem tehetjük fel. hogy ag oly viszonyokat akarna fentartani, melyek ránk nézve sérelmesek. Szfe/llo András. budai ev. lelkész. ISKOLA ÍJ fi Y. A magyar ref. egyház egyetemes tanügyi bizottmánya 1868. jun. 4, 5, 6. napjain Pesten tartott értekezletének J E t; ¥ % é K Ö % Y V E. Jelen voltak Hegedűs László és Tisza Kálmán urak elnöklete alatt: a dunáninneni egyházkerületből: dr. Ballagi Mór, Szőnyi Pál, Tatai András, Gönczy Pál; — a dunántúliból: Bocsor István és Kovács Sebestyén József esperes; — a tiszántúliból: Tisza Kálmán, Könyves Tóth Mihály esperes; — a tiszáninneniből: Hegedűs László, Zsaniay Imre, Arvai József urak. 1. Olvastatott a tiszántúli ft. egyházkerület 1867. augusztus havában tartott közgyűlése jegyzökönyvének 133. sz. a. határozata, mely szerint a tanügyi bizottmány rendes tagjaiul ujabban Tisza Káimán, Lónyai Menyhért, Benedek Lajos és Veres László urak, póttagokul Somossy Ignác, Rátkai József, Lengyel Zsigmond és Ko vács János urak választattak meg. Egyszersmind előadta Könyves Tóth Mihály heves-kunsági esperes ur, hogy időközben elhunyván ezen egyházkerület által az egyházi részről megválasztott tagok, néhai Benedek Lajos és Rátkai József esperes urak, nevezettek helyett heveskunsági esperes Könyves Tóth Mihály ur bízatott meg ft. Balogh Péter superintendens ur által, hogy a tiszántúli egyházkerületet ezen bizottmányi gyűlésen képviselje, ki ezen felhívás köv etkeztében jelent meg a bizottmány gyűlésén a nevezett egyházkerület részéről. Tudomásul vétetik. 2. Olvastatott a népiskolai könyvek kiadása tárgyában 1865. junius 14. Osterlamm Károly úrral kötött szerződés, tájékozásul az abban elvállalt kölcsönös kötelezettségekre nézve. Azok közül különösen kiemeli a bizottmány, hogy miután Osterlamm Károly urnák az eddig megjelent könyvek kiadására fordított költségei már teljesen fedezve vannak, jövőre azon szerződés 4. pontja szorosan megtartandó lesz, t. i. a számadások három hónaponként meg fognak vizsgáltatni, s Osterlamm Károly ur az azon időre eső tiszta jövedelmet a bizottmány pénztárnokának fogja ezen határozat következtében átadni, a ki az illetékeket az ismert 3, 5, 5, 7 huszad arányában a ft. superintendentiáknak kiadandja. 3. Szükségesnek látja a bizottmány, hogy kebeléből egy számvevő küldöttséget nevezzen ki, a mely 1) évnegyedenkint megvizsgálja az Osterlamm Károly ur számadásait, s szerződjék vele és a nyomdával a könyvek kiadása felöl; 2) számítsa ki az írói díjakat; 3) szabja meg a kiadandó könyvekből az egyes példányok árát. A számvevő küldöttség tagjaiul felkéretnek Somossy Ignác, dr. Ballagi Mór, Szőnyi Pál és Gönczy Pál urak, +