Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-09 / 32. szám

segélyezése bűn. Természetes, hogy ilyen elmélet soha sem fog a gyakorlatban keresztül menni. Az egyház el­nézte a történet által adott azon nagy leckét, hogy épen akkor gyakorolhat legüdvösebb befolyást az államra, ha attól teljesen független, s a vele való szövetkezés, bár­mily alakban, csak ártalmára van mindakettőnek. Az elv félszegségét csakhamar nyilvánosságra hozta az élet, különösen az lüktető termő élet, mely a britt szigeten uralkodik. Ugy látszik, itt az idő a midőn a free church­nak választania kell, vagy feladnia az államegyház esz­méjét, s elfogadni föltétlenül az önerején állás független alapját, a melyiken a un. presbyterian egyház áll, vagy visszamennie a létező államegyházba. A pártok két irány felé divergálnak, többségükben a nélkül, hogy észreven­nék vagy bevallanák. A világi sajtó egy része azonban már nyilatkozott ez értelemben. S nem jellemző-é, hogy a skót államegyházban ugy nakkor indul meg a mozga­lom a patronatus eltörlése végett, mint a mely legna­gyobb szálka volt a dissenterek szemében, ez által az utat mintegy egyengetve a visszatérni akaróknak ? A szavazáskor az unió párt indítványa ment keresz­tül 427 szavazattal 105 ellen, s igy a bizottmány folytatni fogja működését, a jövö nagy gyűlésig, valószinüleg be­végzi azt, a mikor maga az egyház fog határozni, vájjon ez előterjesztett alapon elfogadja-e az uniót vagy nem. Az ir egyház kérdése, bár ki volt tűzve, az idő rö­vidsége miatt nem került vitatás alá, hanem egy bizott­mány neveztetett ki a kérdés megvizsgálására, határozati joggal ruháztatván fel. Itt is az előbbi két párt áll egy­mással szemközt. Azok, kik az államegyház eszméjéhez minden áron ragaszkodnak, kárhoztatják az ir prot. egy­háznak állampártfogástól való megfosztását (disestabli­shement), mig a másik fél mint olyan eszközt, melyet a szükség és méltányosság parancsolnak, pártolja azt. A bizottmány azóta nyilatkozott, s ez utóbbi értelemben. A nemzeti nevelésre nézve határozatilag kimondta az assembly, hogy az nem lehet kielégítő, ha csak ele­gendő biztosítékot nem nyújt a növendékek vallásos képzésére. Statistikai adatokból annyit, hogy az egyház összes jövedelme volt a mult évben 394,554 font (kicsi hiján 4 millió ezüst forint), 26,449 fonttal több a mult évinél. A sustentation fundra begyült összeg lehetővé teszi, hogy ez évben először minden lelkésznek 150 font osztalék adassék, sőt még fölösleg is marad. Itteni szokásként az idén is voltak mind a három egyház nagy gyűlésén küldöttek az idegen protestáns egyházakból, egy-egy beszédet tartva a nagy gyűlésen, saját egyházuk állapotát festve, részvétüket fejezve ki az illető egyház iránt, s igen sokszor segélyért folyamodva, a mi ritkán marad eredmény nélkül; jöttek Francia- és Csehországból, Angliából, Amerikából, s a különböző gyarmatokból, s mint az egyháznak kedves vendégei nagy megtiszteltetéssel fogadtattak. Beszédjüket angol nyelven intézték a gyűlésekhez, a csehországi küldötte­ket kivéve, kik németül szólottak, s egyik missionárius lelkész pontonként tolmácsolta angolul az elmondottakat. A nagy gyűlés tagjai az un. presbyterian egyházban az egyház valamennyi lelkésze, ugyanannyi világi képvi­selővel, mig az established és free churchben — a gyüle­kezetek nagy száma miatt ezeknek csak egy harmada, e harmad minden évben a sor szerint váltakozván. A free church nagygyűlése junius 2-án záratott be, felemelő ünnepélyességgel. A moderátor buzgó ima után hosszú, sok helyen érzékeny zárbeszédet tartott, különös súlyt fektetve az egyház symbolicus könyveinek fentar­tására, azután az egész gyülekezet kicsije nagyja egya­ránt fenállva eléneklé a jól ismert 122-ik zsoltár utolsó verseit, s ünnepélyes áldás után eloszlott hallgatóság és tanácskozók valamennyien, azon tiszta öntudattal, hogy az egyház javára mindenik megtevé, a mit isten igéje's a kötelesség parancsoltak. A symbolicus könyvekre vonatkozólag hasonló ér­telemben nyilatkozott az established church moderatora is zárbeszédében, s a napi sajtó mind a kettőt szigorú censura alá veté, mutogatván szükséges voltát a sym­bolumok némelyike megváltoztatásának. Sőt ugyanott egyik free churchi pap is nyilatkozott hasonló értelem­ben, felhíva a figyelmet rá, hogy mily véghetetlen er­kölcstelenitő hatása van annak, a midőn az egyház lel­készei és tisztviselői kénytelenek megesküdni olyan tan­tételekre, a melyiknek némelyikét az egyház maga sem ismerné többé magáénak. Bevégzem a képet, a nagy élet egy kis mozzanatá­nak vázlatos halvány képét. Mindenki tudja, hogy ko­runk a világtörténetben még mindig az átalakulás, a for­radalmak korszaka. Kelet- és nyugot, ó- és ujvilágrész, mind naponként támadó, naponként növekvő mozgalmak szemlélői. Mintha a teremtés energiája megkettőződött volna! A különböző elemek közt tisztábban vagy homá­lyosabban, de mégis kiválik a két óriás tábor körvonala, más zászló alatt, más ruhában, mégis egy jelszóval, a melyek kikerülhetetlen rendeltetése, hogy élethalál har­cot vívjanak. Ez óriás világrnozgalomnak egy töredéke az, mely a britt szigeten folyik le. Hát ott, a széles Du­nának partinál ? — Ha állanánk ott, a hol valaha állot­tunk, egy színvonalban, egy sorban Európa mívelt nem­zeteivel, még akkor is egész erőnkre volna szükség, hogy a nagy versenyben hátul ne maradjunk. A sebe miatt elmaradt vándornak, ha lábra kelt, kétszeres erő­vel kell igyekeznie. Magyarországon a protestantismusra nagy és nemes hivatás vár : a nemzeti megújhodás ke­resztülvitele. Jövője fölhívja, jelenje követeli, múltja jo­got ád rá, erőt és önbizalmat. Ha büszkeség, ha szé­gyen, ha kényszerűség vagy a tetterő magas dicsvágya: mindegy, csak vigyen bennünket előre. De ha késleke­dünk a zsibbasztó várakozások vizeinél, vagy félerővel haladunk továbbra is, a magyar protestáns elem eljátszta szerepét, s félek hogy vele együtt a tulajdonképeni törhet­len magyar elem is. Isten ne adja azt megérnünk soha ! Edinburgh, julius 1. 1868. Baráth Ferenc. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom