Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-09 / 32. szám

ISKOLAÜGY. A* erdélyi ev. ref. tanárok értekezlete, Kolozsvárit, május 25, 26 és 27-én. (Vége.) Gymnasiumainkban pedig a vallástanitásban éppen ez volt eddig s van jelenleg is szem elől tévesztve, a mennyiben a fősuly a kateehismusok tanítására — tehát éppen a felekezeti váltanokra, confessionalis álláspontokra van fektetve, holott nézetem szerint ezeket megösmertetni, s igazolni a gymnasialis vallástanitás feladatának körén kivül esik, s az illető gyülekezet lelkészének teendője, midőn a növendékeket confirmatiora készíti, s felekezetének tagjai közé bévezeti. Gymnasiumainkban minden tantárgynak, s igy a vallásnak is oly szellemben kell taníttatni, hogy a különböző tantárgyak tanítása egy fő célnak, t. i. a gymnasiumok céljának megfeleljen, s illetőleg ezen cél valósításának legyen mindenik coordinalt eszköze. A többi tantárgyak tanitásánál a cél szem előtt is van tartva, a mennyiben az illető tanítók nem is törekednek egyébre, mint arra, hogy a tanítványokat csupán bevezessék és tájékozzák a tudományok különböző világában, az azok iránti szeretetet bennök felébreszszék, s kijelöljék számokra az irányt, melyben magukat akár önbuzgalom által, akár fensőbb tanintézetekben tovább képezzék. Csupán a vallás tanitásánál követünk más utat, mert arra törekszünk, hogy tanítványainknak confessiókat, symbolumokat, tehát bevégzett dolgokat adjunk kezébe, holott csupán arra kellene szorítkoznunk , hogy bennök a vallás iránti fogékonyságot, szeretetet felébreszszük, a nélkül azonban, hogy azt egyszersmind meg is kössük, a confessiók és symbolumok bilincseibe verjük. E célt elérhetjük pedig az által, ha gymnasiumainkban a vallástanitásnál a szorosabb értelemben vett felekezeti tantárgyakat (confessiók,katekhismusok) egészen mellőzzük, s azokat általános értékűek kel, tehát a humán képzésre alkalmasabbakkal helyettesitjük. Ilyeneknek tartom én a biblia ösmertetését, a Jézus vallását eredeti, egyszerűen fönséges formájában, főleg a hegyen mondott beszédét s példabeszédeit, a különböző vallások népszerű történetét, valamint a ker. egyház történetét (csakhogy egészen objective) stb. Ezen az uton haladva, valósitható volna az is, hogy a prot. különböző hitfelekezetek gymnasiumaiban, miként más tantárgyak, ugy a vallás tanításáról is egyforma szellemben készült, sőt talán éppen ugyanazon házikönyvek jöjjenek használatba, s igy e tekintetben a szeli ;mi unió létrejöttét elősegítsük. — Ilyen kézi könyvekre van szükségünk, de a mi ezeknél még sokkal szükségesebb: egy szellemtől áthatott tanítókra, mert hiszen mint minden tantárgynak, ugy a vallástanitásnak is sikere csaknem kizárólag a tanítóktól függ. Es szomorúan kell bavallanom, hogy gymnasiumainkban talán egyetlenegy tantárgygyal szemben sincs oly kevés tekintet és gond fordítva a tanítók megválasztására, mint éppen a vallás tanitásánál; már pedig higyjék el önök, e tantárgy sikeres tanítása egyike a legnehezebb, a legkényesebb feladatoknak, s épen ezért e téren a tanitó részéről a botlások, rosz kezelés, szakavatlanság ifjainknak egész életére kiható káros eredményeket szülnek. Pedig ily figyelmetlenség, hogy ne mondjam bűnös hanyagság a vallástanitók megválasztásában nálunk napi renden van. Midőn tanítókat állítunk be egy-egy gymn. osztályba, arra mindig tekintettel vagyunk, hogy váljon az illetők képesek é a latin-, görög- v. magyarnyelvtanitásra, de hát arra, hogy a vallás sikeres tanítására képes-é, mikor gondolnak önök ? Avagy miért is gondolnánk, hiszen ez csak mellékes tantárgy, melyet a többire ráadásul bárkire bízhatunk. Hogyan ? hát gymnasiumainknak célja csupán az, hogy a különböző tudományok tanítása által ifjaink értelmét bizonyos mennyiségű ismeretekkel gazdagítsuk, s nem egyszersmind az is, hogy erkölcsi érzésűket nemesítsük, szivöket tápláljuk, bennök a jellemképződés processusát elősegítsük, szóval belőlük minden oldalról kiképzett embereket neveljünk?! Nem állítom, hogy más tantárgyak tanítása által is e célra dolgozni ne lehetne, de azt igen, hogy a vallásnak általam jelzett szellemben tanítása is egyike e célra vezérlő legsikeresebb eszközöknek. Jól tudom, hogy gyökeres reformok e téren ez időszerint s talán még sokáig csak „kegyes óhajtásoknak" maradnak, de azért mégis kérem önöket, méltassák e nagy fontosságú kérdést ezután több figyelemre, mint eddig; higyjék meg, e figyelmet az eredmény gazdagon fogja kárpótolni. Egyelőre, mint egy a többi reformok előzményéül, kettőt látnék szükségesnek e tekintetben a hiányok némi pótlására. Egyik az, hogy a szakrendszert, melyet gymnasiumainkban a többi tantárgyakra nézve hova tovább mind inkább életbeléptetnek, mint igénytelen véleményem sze^ rint is elkerülhetlenül szükségest, alkalmazzák önök a vallástanitásra nézve is, s bizzák azt — miután hetenkint pár óránál erre ugy sem juthat több, — egy vagy legfölebb két alkalmas egyénre, a mi a tanodák részéről minden anyagi áldozat nélkül eszközölhető, mert csupán a tantárgyak elosztásától függő dolog, mig másfelől a tanítás sikerét, nagy mértékben elősegitné. Ez esetben ugyanis az illető tanítónak módjában állana tantárgyára több figyelmet, tanulmányt fordítni, s ez által bizonyos mértékű szakavatottságra szert tenni; továbbá nem történhetnék meg az, a mi eddig gyakori eset volt, hogy az egyik tanitó a másiknak pensumába bevágva, a tanítványok felesleges, tehát unalmas ismétlésekkel töltsék az időt. Általában a szakrendszer életbeléptetése által e tantárgy egyes részeinek beosztásában a fokozatos egymásután sokkal inkább eszközölhető, s az egésznek tekintélye, tehát sikere jobban fenntartható volna. — A másik teendő ezúttal az lenne, hogy a megalakulandó irodalmi bizottság figyelmét hívják fel önök e nagy fontosságú kérdésre is, s kérjék föl, hogy a jelenleg használatban levő és sok tekintetben nagyon hiányos kézi-