Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-09 / 32. szám

ország egyházához állandó jóakaratát továbbra is kijelenti. Azután átmentek az ügyekre, a melyek közül csak a 3 legérdekesebbet említem meg. Első ezek között is az ír egyház-kérdés. Minthogy Irlandban, egyik oldaláról nézve a dolgot, az államegyháznak, mint olyannak, megsemmisítéséről van szó, s nem lehetetlen a mozgalom vezetői által ovatosan be nem vallott, de pártelleneik által elég gyakran és erősen hangsúlyozott végkövetkezmény, hogy ez csak első lépés a britt királyság másik két államegyházának (az egyik Skóciában — ez presbyteryalis. a másik Angliában — ez püspöki) is megállamtalanitására: majdnem természetes, hogy mindkét ez által érdekelt egyház a szabadelvű indítvány ellen nyilatkozzék. Más felöl az ir egyház fenállásának igazságtalansága s kiáltó félszegsége, — jelen alakjában, — annyira ismert és bebizonyított dolog, hogy a legnagyobb elfogultság és önérdek méltó vádja nélkül alig lehet mellette szót emelni. S igy meglehetős kényes volt a kérdés, mely a gyűlés ötödik napján a ház asztalára került, s a termen kivül és belül nagy érdekeltséggel néztek vitatása elé. A nagy gyűlés szemébe nézett annak, s bár a meglehetős hosszú és heves vitában nem hiányzottak becsülésre méhó szabadelvű nyilatkozatok, a határozatnál mégis a párt-érdek diadalmaskodott, s diadalmaskodott legelfogultabb alakjában. Ezé volt az első indítvány is, hogy a mennyiben az ir egyház megtámadása igazságtalan, bántó és veszedelmes az egyházra nézve, a parliament az ellen kérelmeztessék. Legerősebb argumentum volt itt is, hogy e lépés keresztülvitele a skót és angol államegyházak eltörlésére fog vezetni. A második indítvány józanabb, s az indítványozó beszéde még több becsülésre méltó vala. Mondá, hogy az ir egyházat, a mint most létezik, védeni lehetetlen, és sem okos sem célszerű dolog ignorálni a mélyreható gyökeres bajokat, melyek az ir államegyház léteiével kapcsolatban vannak. Mindamellett ö is kárhoztatja a politikát, a mely egyszerűen csak le akarja rombolni azt, a helyett hogy szelídebb békítő gyógymódról gondoskodnék. Azért indítványozza,hogy a gyűlés mondja ki, miszerint a mig egyrészről elismeri az ir egyházban levő bajok megorvoslásának szükséges voltát, másfelől kárhoztatja az e végre célba vett politikát, mint amely ellenséges az államegyház eszméjére nézve, s amellett semmi biztositékot nem nyújt, hogy Irland békéjét és javulását helyre fogja állítani. Néhány elmondott beszéd után fellépett a szabadelvű kisebbség, s a vezérszónok azon kezdé, hogy az előző indítvány nem ment elég messze. S egyfelől erősen bizonyitgatván az ir egyház állami volta eltörlésének szükségességét, másfelől cáfolván, mint tarthatatlant, azon föltevést, hogy ez a lépés a többi államegyház eltörlésére fogna vezetni, s indítványozza, hogy a gyűlés a nélkül, hogy a kérdésben bármi határozatot hozna, a napi rendre térjen át. Kár hogy ez indítvány a szavazáskor csak 31 szavazatot nyert, sőt elbukott a középső is, s némi módosítás mellett az első ment keresztül 130 számú majoritással. Még érdekesebb volt a másnapi vita a p a t r o n atus fölött. Ez egyik főnyavalyája az egyháznak, legnagyobb szálka a dissenterek szemében, s egyik fő ok, a mi miatt nagy részük elszakadt az egyháztól. Az idők s a változtatás szükségének nyomása alatt magában az egyházban indult meg legújabban a mozgalom ez aristocraticus, protestánsellenes intézmény változtatása vagy eltörlése körül, s a mostani nagy gyűlésre 5 synod és 19 presbytery nyújtott be kérvényt, egyenkivül valamennyien a patronatusi törvény módosítását sürgetvén. Ellehet mondani, hogy az established churchnek ez most az életkérdése, s hogy milyen nagy volt az érdekeltség iránta mutatja az, hogy tárgyalásán az épen akkor szinte ülésező free church egyik kitűnő vezér férfia is megjelent. Dr. Pirié kezdé meg a vitát, indítványozván, hogy bizottmány neveztessék ki, a melynek föladata ]e» gyen a patronatusi törvény eltörlését eszközleni, s minden felnőtt férfi hallgató számára szavazatot biztosítani papja választásában Erősen hangsulyozá, hogy az általa indítványozott változtatás feltétlenül szükséges az egyház további fenmaradásához. Felemlité, hogy azáltal jobban megnyugszik saját népük szive, s a tőlük elszakadt dissenderek jó nagy részét vissza fogják hódítani. A második indítvány a régi törvény fentartása mellett szól, állitván, hogy netn mutatkozik elegendő ok annak megváltoztatására. Kárhoztatja az e tárgyban keletkezett agitatiót, azt egészen clericalisnak bélyegezvén, a melyet leginkább csak a városi presbyterek támogat- . tak. A harmadik, közvetítő indítvány ugyanazon egyéntől jött, ki az ir egyház kérdésében is megkísérte a közvetítést, bár ott sikertelenül. Inditványozá, hogy bizottmány neveztessék ki, a mely vizsgálja meg, hogy vájjon veszélyes-e a jelen patronatusi törvény, ha igen, mik annak veszélyei, s miféle módositást tesznek szükségessé. E végből tegye magát érintkezésbe tapasztalt és befolyásos egyénekkel, s az eredményt terjessze a jövő nagy gyűlés elé. Éjfélig tartott vita után ez indítvány fogadtatott el, de csak 4 majoritással dr Pirié-é fölött. Azóta a bizottmány meg is kezdé működését s nagyon célravezetöleg. A harmadik notorius eset kissé botrányos természetű. Egyik azelőtt köztiszteletben áliott edinburghi lelkész ellen vádat emeltek paráznaság alapján, saját presbyteryje előtt. A presbytery a vádat bebizonyitottnak találá. A vádlott a nagygyűlésre föllebbezett. Az eset, mely a vád alapjául szolgált, igen röviden ez, Nemrég az illető lelkész egy vidéki helységbe menvén papolni hajóra szálltakor csatlakozott hozzá egy kisasszony, gyülekezetének egyik tagja. Azt elvitte magával a helységbe, ott a vendéglőbe beszáilásolá, isteni tisztelet után ugyanott együtt theáztak, s thea után mentek a legközelebbi helységbe, honnan a hajó visszafelé indulandó volt. A vihar nagy volt, s hozzá még éj, a nő nem akart semmi áron az nap hajóra ülni. Az éjet a vendéglőben tölték egy nappali és egy belőle nyiló há.ószobát bérelve ki