Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-09 / 32. szám

A vendéglosné vallomása szerint a lelkész a fiatal nőt mint saját nejét mutatta be neki, s általában igen bizalmasan viselték magukat egymás iránt. Ennek ellenében a nő állitá, bogy ő mostoha anyjának kíméletlen bánásmódja miatt hagyá el Edinburghot; hogy a lelkész utazásáról mit sem tudott, s esetlegesen találkoztak az állomásnál ; hogy az őtet az egész uton igyekezett a vissza térésre birni, a mibe ő csakugyan bele is egyezett; hogy az éjnek a fogadóban töltése határozottan az ő kívánsága volt, iszonyodván olyan időben a hajóra szállni, a mit a lelkész ép oly határozottsággal sürgetett; s hogy éjjelre a hálószobát egyedül ö foglalta el, belülről bezárva másikba nyiló ajtaját. Az ügy a tanuk vallomásának minden részleteivel együtt megvitattatván, a késő éjbe benyúlt tanácskozmány eredménye lön, hogy a lelkész hivatalától egy évre fölmentetik eddig is félfizetést húzván. E határozat csak 3 szavazattal győzött az erősebb büntetést sürgető másik fölött. Azonban a közönség maga, — igazán vagy igaztalanul-, föltámadt e határozat ellen. A napi sajtóban kárhoztatá a lanyha, szégyenteljes Ítéletet, s követelte a mellette szavazók neveit. S valószínűleg a legközelebbi nagygyűlés az illető lelkészt örökre kénytelen lesz felfüggeszteni hivatalától, a közvélemény nyomása alatt. Mig ezek itt történtek, alig 10 lépésnyire tőle, a Free Church assembly - hallja a papok és elderek nemes csoportjával, ezer és ezer hallgatóival, a szónoklatok, taps és döbörgés visszahangzó zajával nem kevésbé érdekes képet mutatott. Nem hiába, hogy ez a legifjabb egyháza Skóciának, de legéleterősebb, legzajosabb, legtevékenyebb is. Meglát mindent, ott van mindenütt. S kérdések, melyek a többi egyházakat csak másodrendűen érdeklik, itt az elv magaslatára emelkednek föl, s heves vitákat támasztanak. Szóval pezseg az élet, mert ereje van. A gyűlésterembe itt fizetett jegyekkel lehet bejutni, s még ugy is szerencsésnek érzi magát az, a ki kaphat. Már hetekkel előre elkapkodtak minden jegyet az egész ülés tartamára, s a vidéki lakos, a ki csak az assemblyre jött be családostul, az újságokban panaszkodja ki magát, hogy miért nem tartanak fön bizonyos számú jegyeket a vidékiek számára is. Bent a különben nagy terem köröskörül van bástyázva széles nagy karzatokkal, a melyek közül 3 majdnem kizárólag a nőké, s a legelegánsabb női közönség ott ül reggeltől éjfélig, figyel, tapsol, — és unatkozik olykor-olykor. Azt mondják utazott emberek, hogy a tárgyalás méltóságára és mégis könnyed fesztelen menetére nézve egy testület tanácskozása sincs oly közel az angol alsóházéhoz, mint a free church nagy gyűlése. S ez állításban igazuk lehet. Mikor a moderátor a jegyzőktől kisérve belép a terembe, az előtte ajtót nyitó felügyelő bekiáltja nagy fenhangon a moderátor szót, s az egész terem népsége, tagok és hallgatók egyiránt, tiszteletteljesen fölállanak, s állva maradnak mindaddig mig az elnök helyét el nem foglalá. A kérdések feltevése és vitatása egészen parliamenti módon történik, egész a kifejezések megválasztásáig. Mindamellett nem mondhatni hogy a gyűlés zajos ne volna. A skót kedély olyan alkotású, a melyiknél a komolyság igen közel van a tréfás humorhoz, s legkomolyabb tárgyú beszédjükbe is rendesen belehoznak egy pár természetes és kéznél levő élcet, mely az egész hallgatóságot megnevetteti. S természetük Őszinte nyerseségével tetszésüket vagy nemtetszésüket minden korlát nélkül s elég zajosan nyilatkoztatják. Szokva lévén a szabad gondolat- és szabad szóhoz, jogukat gyakorolják anélkül hogy a rendet megsértenék. Ez által a hallgatóság is némileg activ részt vesz a tanácskozásokban, s nem ritkán egy-egy önként jövő tréfával kedvre hangolja az egész házat. Mikor a később általam említendő táncpörre került a sor, már elmúlt 11 óra este, s a gyűlés tagjai épen egy jó hosszú ügyön menvén keresztül, meglehetős fáradtak voltak. A tárgy akkorra volt kitűzve, mindamellett az egyház egyik legkitűnőbb és legnépszerűbb lelkésze felállt, s a tárgyalás más napra áttételét indítványozza. Azonban a nagy közönség, mely épen arra a pörre várt különösen türelmetlenül, elkezdé kiabálni, hogy: go on, go on ! (csak rajta). Lehet hogy a gyüiéstagok közt is hallatszott egy-két kiáltás, de hogy az igazi pressiot a közönség gyakorolta, az bizonyos, s az eredmény az lett, hogy az ügyet felvették, s be is fejezték azon éjjel. Máskor egy unalmas szónok hosszú üres beszédjével nagyon gyötré a közönséget. Ez már épen türelmetlenkedni kezdett, mikor a beszélő egy pontos lélekzetvétei után igy kezdé a következő mondatot: in oonclusion — (befejezésül), mire a hallgatóság elfeledve neki minden bűnét, elkezdett derülten vidáman tapsolni, az egész ház nevetése közt. Egyik glasgowi tanár túlzott félszeg nézetei, kíméletlen és kihívó modora s nevetséges arrogantiája miatt meglehetős nemtetszésben áll mind a közönség mind a gyüiéstagok nagy része előtt. Egyik tüzes bombasticua beszédjében (rettenetes hangja van) a majoritás ellen szórta igaztalan vádjait, s valami szükséges kellék elmulasztásával vádolván őket, egyik mondatát kihivolag a kérdéssel fejezte be: did they that ? (Megcselekedték ezt'?) A türelmetlen karzat, érezvén hogy a doctornak most sincs igazsága, lekiáltott: they did, they did 1 A szónok egészen a közönség felé forditá arcát, kitörő boszusággal kiáltotta még erösebben : they did not; mire a karzat egyszerre visszanyervén jó kedvét, elkezdett szivbol hangosan kacagni, s aztán újra rendben és csendben volt minden. Mindjárt az első napokban került szőnyegre a zsidó missio ügye, Rev. Moody Stuart, edinburghi pap, ugyanaz a kinek egy pár vonással igyekeztem, halvány képét adni nem rég, a hogy a skót papokról nyilatkozám, mint a missio bizottmány elnöke különösen a pesti állomásra, s az ezzel kapcsolatban álló iskolai alapítvány fontosságára hívta fel a gyűlés figyelmét. S kapcsolatban megemlékezett, — szépen és lelkesen emlékezett meg az 59-iki pátens ügyről, a midőn egyházunk mint egy férfiú állt fel tiltakozni a jogalap utolsó kövének kivettetése ellen; elmondá a debreceni gyűlés történetét, s az isme-