Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-09 / 32. szám

madtuk-eaz egyház hatáskörét és javait V Elnyomtuk-e a katholikus vallást s annak szolgáit ? Midőn ily példákat tekinteten kivül hagyunk, bátran vélem állithatni, hogy a május 25-iki törvények dacára a katholikus egyház seholsem foglal oly privilegiált állást, mint épen Ausztriában. Ezen körülmény mindenesetre megérdemelte volna a tekintetbevételt, nehogy a császári kormányt is azon szemrehányások érjék, melyekkel más kormányokat illettek, melyek egészen más oppositioban állottak ez egyházzal és katholikus vallással. Igen könnyen felfogjuk, hogy a szent atya múlhat lannak tartja az 1855-ik évi concordatum által alkotott helyzetet módosító törvények ellen tiltakozni. Teljesen el voltunk készülve ily lépésre, s hallgatással vehettük volna azt még akkor is, ha alakja kevésbé békülékeny leendett, mint okunk volt reményleni, De a mit ellenvetés nélkül nem hagyhatunk, az azon alaptörvények kárhoztatása, melyekre birodalmunk uj intézményei épitvek. E törvények nem is voltak kérdés alatt; midőn a sz. szék ily módon megtámadja azokat, mélyen sérti a nemzeti érzetet, és ínég az egyház érdekében is szerfelett sajnos horderöt kölcsönöz a jelen differentiának. A helyett, hogy azon elvek mikénti alkalmazását vitatnák, melyek a jelen osztrák kormánynak alapul szolgálnak s a birodalom népei s uralkodójuk közti szerencsés egyetértés gyümölcsei — maguk ezen elvek vettetnek el. — A szent szék tehát oly térre hatol előterjesztéseivel, melyet semmikép sem tekinthetünk autoritása alá tartozónak. — Elmérgesitik a kérdést, mely a kedélyeket már annyira felizgatja, midőn oly térre lép, hol a politikai szenvedélyekhez a vallási is csatlakozik. Végre megnehezíti a kormány békülékeny magatartását, midőn az egyház szabadságát magukban záró törvényeket kárhoztatja, melyek kárpótolják az egyházat az elvesztett privilégiumokért. Nem fölösleges továbbá e helyen megjegyezni, hogy ezen törvények határozottan biztositják az egyháznak az Ausztriában általa birt javak tulajdonát. Ezen stipulatio bizonyítja, hogy a kérdéses törvények nem bírnak egyházellenes jelleggel, mert támogatják az egyházat a jogokban, melyektől más országokban megfosztatott. Nem az én feladatom megítélni, mennyiben szelídíthette volna ezen utóbbi körülmény tekintetbevétele a római udvar megfontolásait. A mi szememben legcsekélyebb kétséget sem szenved, az: hogy Ausztria népei vigaszt fognak találni ab ban, ha megemlékeznek, hogy több mint egy katholikus ország hasonló törvényes rendeleteknek engedelmeskedik és mégis békében él az egyházzal: hogy továbbá Európában nagy és hatalmas birodalom létezik, melynek haladó és szabadelvű iránylatai mindenkor nyíltan kimondott ragaszkodással párosultak a katholikus vallás iránt, s mely ép oly törvények által kormányoztatva, dacára ennek a legújabb időkig sz. szék elnéző rokonszenvének örvend. Jun. 17-iki sürgönyöm előrelátta a pápai allocutio szomoritó következményeit, ha az nem szerfelett mérsékelt kifejezésekben lenne szerkesztve. Élénken aajnálom, hogy a római udvar nem V(?tte számba ezen előrelátásomat. Aggodalmaim teljesen valósultak. Nem hiszem, miszerint Ausztria katholikus lakói ma nagyobh buzgósággal karolnák fel vallásuk érdekeit, mint egykoron Ellenbeu tapasztaljuk, hogy kettős hévvel támadják meg az egyházat, clerust és pápát. Ezen ellenségeskedések a legszűkebb határok közé szoríttattak és mellőztettek volna, ha a pápai allocutio a május 25-iki törvények által felidézett kérdéseket egyszerűen érinti. Mielőtt befejezném, még azon kínos msglepetésnek kell kifejezést adnom, melyet nekünk a pápai allocutio zárszavaiban a magyar püspökökre történt hivatkozás okozott. Nekem ugylátszik, hogy Rómában szerencsét kívánhatnak maguknak a helyes tapintathoz, melylyel eddig a vallási kérdések Magyarországban tárgyaltatnak. Vagy talán nem kívánatos az ujabb meghasonlások elkerülése, melyek a fennálló nehézségeket még szaporítanák. Maga a római udvar érdeke is követeli, hogy Magyarországban a nemzeti érzékenység időszerütlenül fel ne ingereitessék. E nemzetnél a külnyomásnak még látszata is épen ellenkező eredményre vezetne, vihart idézne elő a sz. széknek még jogosult befolyása ellen is. s e vihar nem volna csekélyebb annál, mely a Lajtán inneni tartományokban keletkezett. Ezek, báró ur, azon észleletek, melyeket a pápai allocutio olvasásából meritettem. Dacára ennek ki fogunk tartani az úton, melyet magunknak kezdettől fogva kijelöltünk. Jövőre is sértetlenül fenntartva az állam jogait és tiszteletet szerezve törvényeinek, nem fogjuk gátolni, hogy az egyház békében élvezhesse a törvényeink által garantirozott szabadságokat, s törekedni fogunk az egyház és állam kölcsönös viszonyaiba a kibékülés és méltányossá-' szellemét oltani, mely, mint reméljük, viszonzásra talál. Szíveskedjék exciád ezen nézetek hű közvetítője lenni, ezzel nem teend mást, mint hogy csatlakozik Felséges Urunk nézeteihez. Fogadja stb. Beust." (P. H.) A májusi e^yházgyülések Skóciában. Mig a britt királyság déliebb részében az ir egyház-kérdés tartá forrongásban a kedélyeket, s minden szem a pariiament kiválóbb alakjain függött, a hol egy hatalmas szabad elvű majoritás századok igazságtalanságának és oktalanságának jóvátételére megtevé az első határozott lépést, a melynek horderejét most még kiszámítani is alig lehet: az alatt a hegyes Skóciában, a presbyteri egyházkormányzat e kiváló hazájában, a par excellence skót egyházak tavaszi nagy gyűlései képezték hónapokon át a beszéd és érdekeltség tárgyát, s tettek néhány héten keresztül másodranguvá minden egyéb ügyet. S ha a szorosabb értelemben vett angol büszke Westminsterben ülésező parliamentjére, nem kevesebb büszkeséggel beszél a skót az Edinburghban évenkint