Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-02 / 31. szám

fentartása mellett az államnak ezen gymnasium fenállása idejére 1853-iki mart. 15-én szerződésileg használatba adott volt, azon legf. elhatározás folytán teljesen szabad rendelkezésére visszabocsáttatott s megengedtetett, hogy azon használati teher, — ha telekkönyvbe lett kebelezve — onnan jelen rendelet alapján — az illető hatóságok utján töröltessék ki, — továbbá, hogy ugyanazon evang. egyházközség tápintézeti tökéje s ösztöndíjai, melyek eddig az államgymnasium ifjúsága érdekében kezeltettek az egyházközség szabad rendelkezése alá bocsáttatnak; — s végre, hogy azon muzeumi könyvtári és természettudományi gyűjtemények, melyek általa az államgymnasium használatába adattak, az e részben utasított igazgató utján kiadatni rendeltettek; — azon könyvek és gyűjtemények azonban, melyek az államot tulajdonul illetik, addig — mig a legf. elhatározás értelmében ugyan ott helyben a főrealtanoda életbeléptettetik azon helyiségben lesznek fentartandók, melyben jelenleg léteznek. Miután ugy főt. Máday Károly tiszai kerületi superintendens — mind Lőcse városa közönsége is felhivattak : hogy alkotmányos hatáskörükben odahatni iparkodjanak, miszerint a vidék népessége — érdekeinek jó felfogása mellett a létesítendő intézetet szellemileg és anyagilag gyámolitsa, — de az államgymnasiumi igazgató is egyidejűleg oda lett utasítva : hogy ugy maga — mint tanártársai minősitvény kimutatását — végleges kineveztetésük idejének megjegyzésével mielőbb a vallás- és közoktatásminiszteriumhoz felterjessze, remélhető, hogy a fő realtanoda szervezési terve a szükséges költség megszavazása végett a törvényhozás elébe leszen terjesztve s a legközelebbi tanév kezdetéig életbeléptetve. Julius 23. 1868. K. nak egyházmegyénként felügyelők, majd egyházanként iskolafelügyelőim, és ily helyzetben levén, elmondhatom, hogy tanítóim — az ujabbak — oklevelesek is. Ily helyzetben iskolai ügyeimre befolyást sem a megyei sem más országos hatóságtól el nem fogadhatok. Legfölebb a felügyeleti jognál fogva megkívánhatja a hatóság, hogy az ide vonatkozó országos törvényeknek elég tétessék s e végett felügyelőit kiküldi egyházaimba. Vagy pedig ezt mondja: Megunta népünk iskolára tett költekezését, a tanügy igy felekezetíleg kezelve célhoz nem vezet, állítson tanintézeteket a kormány, neveljünk abban tanítókat, tartsuk fel a község pénzéből közös iskoláinkat, legfölebb a vallástanitást tartsuk fel magunknak. Ekkor tanítóink képzettebbek, szorgalmasabbak lesznek, ekkor fizetésük jobban befolyik, ekkor lesz nyári iskola, a nép gyermekeért, nem fizet, ekkor a megyei és országos felügyelet levesz vállainkról sok tehert, lesz fali tábla, lesz földgömb, lesz sok, a mi még eddig nincs... Meggyőződésem, hogy a közel jövőben sőt már ma ilyen két nézet fog egymás ellen tömörülni. Az első önerejére, az utolsó máséra támaszkodik. Az első iskoláját keblére szorítja, a másik elbocsátja. Az első tovább is lelkesül és dolgozik, az utóbbi elfáradt és aludni készül. Az első kizár minden kecsegtető behatást és ellenáll minden behatásnak, az állam felügyeletén kivül, az utolsó örömmel fogad minden olyast, mi megszünteti valahára a néppeli zsurlódást, a nyári iskola hiányát, sőt ezt egyedül amannak tudja be. Előáll ez utóbbi sok váddal, mig amaz sok szellemi előnynyel s a kitartás buzgóságából jövőben eredhető szellemi haszonra hivatkozik. Lesznek mindkét állásnak hívei. Bizonyosan. Hiszen még a pátensnek is voltak egyelőre sokan óhajtói, a kik később ellene — főlrázatván — harcoltak, egyelőre dicsérték és helyeselték. Tudok rá élő példákat. Menynyivel inkább óhajtanak sokan most jobblétet az ország javult helyzetében, az alkotmányos minisztertől!! Tagadhatlan, hogy jó az a támasz. Jó az a segély szegény helyzetünkben, mikor egyházaink a tanárok fizetését sok helyen már nem is fizetik, jó dolog, hogy legyenek a kormány által állított tanitóképezdék az ország különböző vidékein, de bizony, bizony mondom, sokkal jobb dolog, ha magunk erejéből állítunk és tartunk fel olyat. Ne ohajtozzuk a községi iskolákat, az csak olyan helyre való, hol kihalt a vallási buzgóság, vagy helyet vett a közöny, vagy pedig csekély de igen csekély az anyagi erő Részemről iskoláinkat kezünkből ki nem bocsátjuk, prot. elvünknél fogva nem bocsáthatjuk alant, középen, és fent, nem, — hacsak meg nem akarjuk magunkat ölni jövőre, nem, hacsak el nem akarjuk ölni a buzgóságot. Hiszen vannak jogintézetei a hazának, jók, kitűnők, mi az oka mégis, hogy jogiskoláink tömvék ? 1 A szellem miatt.. Csak maradj meg abban, a miket vettél. r

Ha ki akar én utánnamjőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engemet." Szólt az Ur Jézus. Állásunk a népiskolai oktatási országos törvényjavaslathoz viszonyítva. Mióta az ország figyelme a tanügyre irányult, mióta megjelent a költő s miniszter, népnevelési egyletek alakítására fölhívó kiáltmánya, mióta ennek folytán alakultak megyénként népnevelési választmányok, iskolavizsgáló bizottságok, mióta mondom ez irányban, minket protestánsokat illetőleg, mintegy kívülről jövő mozgalom megindult, szüntelen föltevém kérdésül „miként fog önkormányzatunk állást foglalni e mozgalmas időben a tanügy terén ? bezárja-e ajtait egészen a feléledt hazai érdekeltség előtt, és azt mondja, iskoláimat eddig is magam tartottam fenn áldozattal, senkitől nem kértem segélyt, igyekeztem azokat a műveltség színvonalán megtartani, és önérzettel elmondhatom, hogy az én keblemben nincs egyház — bármily kicsin is, melynek iskolája ne volna, nincs egyház, hol tanitó ne működnék, elmondhatom, hogy a kor kívánta tudományokban részesülnek tanítványaim. Vannak önalkotta tanterveink s azok kerületenként, egyházmegyénként behozva, vannak tankönyveim, habár még a ne tovább elnem éretett is, van-