Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-19 / 29. szám

nák: ez mint a tanulás szabadságába ütköző jogtalan korlátozás határozottan s végképen megszüntetendő. A dunamelléki helv. hitv. egyházkerület 1868, jun. 10-én tartott gyűlésének 40-ik számú végzéséből. Szerkesztette Filó Lajos m. k. Gr. Ráday Gedeon m. k. aljegyző. dunamelléki ref. e. ker. főcurátor, Török Pál m. k. superintendens. Geduly JL a j o s: ev. superintendens urnák julius I3-án tett interpellatioja a vallásügyben. Bátor vagyok én is egy kérvényt benyújtani. A t. cultusminiszter urnák minap az 1848. XX. t. c. tárgyában tett nyilatkozata, sajnálom, hogy ki kell mondanom, különösen a vidéki protestáns körökben igen leverő hatással volt. Ugy magyarázták ezt, minha cultuszminiszter ur a már 20 évvel ezelőtt kimondott vallási jogegyenlőség és viszonyosság részletes szabatositásának idejét még most sem találná elérkezettnek, és hogy azt oly előfeltételektől tette függővé, melyek teljesülése csak távol jövőben várható. A brezovai tekintélyes evang. község Nyitramegyében is ily aggályt gerjesztő értelemben veszi, kéri hódalatteljesen a képv. házat, méltóztassék kimondani, hogy ezen valóban halaszthatlan, mert minden egyes honpolgárnak mindannyi legbensőbb viszonyaiba vágó ügy mielőbb elintéztessék. Tiszteletteljesen felkérem a t. képv. házat, méltóztassék a kérvényt a kérvényi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) IX. Pius pápa apostoli levele, melylyel a Rómában tartandó s 1869 i k év december 8-án megnyitandó általános zsinatot kihirdeti: PIUS PÜSPÖK Isten szolgáinak szolgája. Adjuk mindenkinek örök emlékezetére 1 Az örök Atya egyszülött Fia (Aeterni Patris Unigenitus Filius) azon nagy szereteténél fogva, melylyel minket szeretett, elhagyta mennyei trónját, hogy az ösz-Bzes emberiséget a bűnök igájától, a sátán fogságából, s a babonaság éjjeléből, melyben az első ember vétke miatt régen epedett, az idők teljében kiszabadítsa, s a nélkül hogy mennyei Atyja dicsőségét elhomályosította volna, a szeplőtelen szűz Máriától testet vőn magára, s az élet azon tanítását, melyet a mennyekből hozott magával, kihirdette, számos csodáival bebizonyította, s végre önmagát áldozta fel érettünk Istennek jó illatú áldozat gyanánt. Mielőtt azonban a halál felett kivívott győzelme után diadalmasan felszállt volna az égbe, hogy az Atya jobbjára üljön, elküdötte apostolait az egész világra, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek, s hatalmat adott nekik, hogy a saját vére árán megváltott és alapított egyházat kormányozzák, m e 1 y az igazság oszlopa és sarkköve, s mennyei kincsekkel gazdagítva az igaz tan világa mellett biztosan vezeti a népeket az örök üdvösség utján, s e világ tengerén evedző hajónak tekinthető, mely? ha a világ megsemmisül is, mindazokat, kik benne lesznek, meg fogja menten i.*) Hogy azonban ezen egyház kormánya mindig kellőleg és rendessen működhessék s az összes kereszténységet egy hit, tanitás, szeretet és közösségben minden időben megtartsa, azon ígéretet tette, miszerint velők maradand egész a világ végezetéig, s egyszersmind kiválasztotta közülök Pétert, kit az apostolok fejedelmévé, e földön helytartójává, s egyháza fejévé, alapja és központjává tett, hogy a sorozat és elsőség rangjával, mint a legfőbb tekintély, hatalma és joghatósága teljével legeltesse a bárányokat és juhokat, erősítse a testvéreket, és kormányozza az egész egyházat, s legyen azég ajtainak őre, s Ítéljen a felett, a mit meg kell kötni, vagy feloldani, ugy hogy Ítélete magában a mennyekben is érvényes maradjon,**) S miután az egyház egysége és épségének valamint Krisztus által alapított kormányának folytonosan fenn kell maradnia, azért Péter utódai a római pápáknál, kik Pétert ezen római széken követték, Péternek az egész egyházra kitérjedett hatalma, joghatósága és elsősége (primátus) folyvást megmaradt. Ezért a római pápák azon Krisztus urunk által reájuk Péter személyében ruházott hatalmat, hogy az Ur egész nyáját legeltessék, gyakorolva, sohasem mulasztották el arra törekedni s oly rendszabályokat alkotni, hogy napkelettől napnyugotig minden nép és nemzet megismerje az evangelium tanítását, s hogy az igazság utján járva elnyerje az örök életet. S mindenki tudja, mily ernyedetlenül igyekeztek a római pápák a hit letéteményét, a clerus fegyelmét, s ennek szent és tudományos oktatását, valamint a házasság szentségét, méltóságát megóvni, mindkét nembeli ifjúság keresztény nevelését napról-napra előmozdítani, a népek vallásosságát, erkölcseinek tisztaságát ápolni, az igazságot védelmezni, a nyugalmat, rendet, és a polgári társadalom jóllétét és érdekeit emelni. Nem mulasztották el a pápák, midőn időszerűnek találták, s midőn legszentebb religiónkra s a polgári társadalomra nyomasztóbban nehezedtek a viszonyok, általános zsinatokat híni össze, hogy tanácskozzék az egész kath. világ püspökeivel, kiket a szentlélek helyezett, hogy az Isten egyházát kormányozzák, miszerint egyesült erővel előrelátólag és bölcsen megállapítsák, mi különösen a dogmák meghatározása, az épen duló tévelyek legyőzése, a katholikus tan védelme, magyarázata és kifejtésére, az egyházi fegyelem védelme és visszaállítása s a népek romlott erkölcsei megjavítására szükséges. *) S Max Serm. 89. *•) S. Leo Serm II.