Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-19 / 29. szám

még a megelőző fejezetben alapfeltétel gyanánt kijelöltük — teljes épségben maradása mellett, az állam kormányának hatásköre egyházunk irányában továbbra is csak a legfelsőbb felügyelési jog gyakorlásában határozódjék, — kijelentvén egyúttal, hogy épen ezen legfelsőbb felügyelési jog tisztelésénél fogva, egyházunk kész a nyerendő állami javadalmaztatásnak egyházi közszükségekre lett fordításáról koronkint hiteles kimutatást felterjeszteni. III. Az iskolaügyről. Az első fejezetben indokolva kifejtettük, hogy egyházunk iskolái feletti autonom rendelkezési jogának, a mint az az 179%. XXVI. t. c. 5. § ában biztosítva van, teljes megóvása tekintetéből, iskoláinkra semmi egyenes; közvetlen állami javadalmaztatást nem kívánunk s ennyiben az 1848 : XX. t. c. 3. §-a végrehajtásának szorgalmazásától elállunk. Mi is azokkal tartunk, kik szerint az iskola ki azt állította és fenntartja, s nem osztjuk azon nézetet, mintha a nevelés és oktatás joga akár az államnak, akár az egyháznak kirekesztőleges kiváltsága s mintegy egyedárusági birtoka lehetne. A nevelés és oktatás ügye a legmagasb társadalmi ügy, mely államot, egyházat és egyeseket egyiránt érdekel. S épen annak ezen minden irányban kiható érdekénél fogva, kell, hogy iskolát ugy egyház, mint állam, valamint egyesek szabadon állithassanak és tarthassanak fenn, — s következik, hogy a ki az iskolát állítja és fenntartja, az gyakorolja az a feletti rendelkezési jogot is, önként értetvén, hogy az államnak oly őrködő befolyása alatt, mely azt az iskolák eleibe kitűzött cél elérése iránt biztosítsa. Ennélfogva, ha a százados és szakadatlan birtok és az 179% : XXVI. t. c. 5. §-a mellettünk nem állna is : még sem lehetne elvileg egyházunktól azon jogot megtagadni, hogy önerejével ugy alsó és közép, mint felső iskolákat állithat, vagy a már felállitottakat megtarthatja, és azok felett az állam legfőbb felügyelése alatt rendelkezési jogot s teljes önhatóságot is gyakorolhat akkor, a midőn azoknak fenntartására az állam részéről anyagi gyámolitást igénybe nem vesz. Mert, hogy csak közbevetőleg legyen mondva, az az államnak, még ha képes volna is minden iskolai szükségeket fedezni, legkisebb praejudiciumára sem szolgálhat, ha egyházunk az 1848 : XX. t. c. 3. §-ában az az ő iskolái számára is biztositni kívánt anyagi kedvezményt igénybe venni nem akarja. De midőn igy egyrészről kijelentettük, hogy iskoláinknak állami javadaimaztatását autonomiánk szempontjából nem igényeljük: egyszersmind az országos közoktatás érdekében abbeli óhajtásunkat is illetőleg kifejezzük, hogy az állam egy hitfelekezeti iskolát e segélyezzen hanem az erre fordítható pénzen állítson inkább ott, a hol szükségesnek látja, úgynevezett közösiskolákat, melyek a vallástanitást kivéve — minden tekintetben hitfelekezeti érdek nélkül legyenek berendezve s az államn ak nemcsak legfelsőbb felügyelése, de egyenesen rendelkezési befolyása alá legyenek helyezve; sőt óhajtjuk, hogy azon iskolák is, melyek jelenleg állami segély vagy alapítvány mellett tartatnak fenn, ha hitfelekezeti iskolák minőségében szerepelnek, ezen jellemökből vetkeztessenek ki. Ha az állam közösiskolák fellállitása helyett, csak a hitfelekezetek iskoláit segiti, nem látjuk lehetőnek, hogy az oktatás áldásaiban a haza minden gyermeke részesittethessék. Vegyük p. o. az oktatás legalsó s legelterjedtebb körét, az elemi oktatást. Váljon lenne e képes az ország a hitfelekezeteknek annyi segélyt adni, mennyivel azok, a körülbelől 30 ezerre tehető egyház községek mindegyikében kellő számú s kellően felszerelt elemi iskolát tarthatnának fenn? Ezt nem hihetjük. Minden valószínűséggel az államnak roppant évi kiadásai mellett is, részint sok elemi iskola kellékesen fel nem szereltethetnék, részint sok egyházközség azontúl is minden iskola nélkül maradna. Mig ellenben az állam p. o. egy több hitfelekezetüek által lakott kis községben, ugyanannyi pénzen, mennyivel 3—4 hitfelekezeti iskolát fel nem állithat s fenn nem tarthat, állithat a lakosság létszámának és az oktatás igényeinek is megfelelőleg egy jól felszerelt közös iskolát. Igy levén a dolog, hagyja meg az állam az egyházat sértetlenül iskolaállitási és fenntartási s azzal együtt kormányzási jogaiban de viszont ő maga is gyakorolja ebbeli kétségtelen jogát önállólag, és a hitfelekezeti iskolák javadalmazása helyett ezeknek — ha az egyház saját erején állanak fenn minden beolvasztani akarása nélkül: állítson a maga rendelkezése alá helyezendő közösiskolákat. Azonban bár iskoláink számára, azok feletti önhatóságunk megőrzése tekintetéből, az államtól egyenes javadalmaztatást nem igénylünk, egy közvetve nyújtandó anyagi gyámolitást vagy inkább könnyítést mégis kérünk és óhajtunk. Nevezetesen ugy hisszük, hogy midőn az egyház a közművelődés érdekéből , a társadalomnak azon áldozatot hozza, hogy önerején, saját megerőltetésével is, iskolákat állit és tart fenn : ez által az államnak terhén is könnyít, és tesz neki annyi szolgálatot, melyért viszonzásul méltán megvárhatja, hogy iskolai célokra szolgáló vagyonától adót ne kelljen fizetnie. Ezért kérjük törvényben kimondatni az egyházak akár alsóbb, akár felsőbb iskolákra szolgáló mindennemű alapitványainak, vagyonának és jövedelmének teljes adómentességét. De bár ezen könnyítés igénylése mellett is iskoláink feletti önhatósági jogunkhoz az 179% : XXVI. t. c. 5. §-a alapján szorosan ragaszkodunk: tisztelettel ismerjük el az államnak is mind azon jogát, mely őt a hitfelekezetek által fenntartott iskolák irányában is a dolog természeténél fogva megilletheti.