Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-19 / 29. szám

2) Azonban sem állami, sem egyházi életünk nem is most nyeri eredeti rendeletét. Vannak adott viszonyaink, vannak történeti előzményeink, melyeket sem rögtön megszüntetni nem áll hatalmunkban, sem ügyeimen kivül nem hagyhatunk. S épen ezen adott viszonyokból és történeti előzményekből meríthetjük a második érvet, egyházunknak állam általi javadalmaztatását tárgyazó várakozására s igényére nézve. Ugyanis: tény az, hogy egyházunk eddigelé az állam javadalmazásában nem részesült; sőt hogy a vallási üldözések szomorú korszakaiban, melyeknek azonban nyugvó emlékét bolygatni épen nem szándékunk, az állam kellő védelmének hiánya miatt, több egyházi és iskolai épületeitől s egyéb javadalmaitól még meg is fosztatott, anélkül, hogy azok neki mind visszaadattak volna. Es tény az is, hogy vannak hazánkban más hitfelekezetü egyházak, melyek az állam részéről gazdag adományokat, nagv mérvű javadalmaztatást s általában tekintélyes anyagi gyámoiitást nyertek és annak élvezetében ma is megvannak; s ez által rájok nézve lehetővé tétetett, hogy saját tagjaiknak túlterheltetése nélkül, önfentartásukat erőteljes módon biztosítva lássák. Távol van tőlünk, mintha ezen tényeknek felemlítése által bármely részen keserű érzéseket akarnánk támasztani; de fel kelle azokat említenünk, mint oly tényeket, melyek egyházunkat az állam általi javadaimaztatás igényére méltán felhívják. Az osztó igazság követelése elől ma már, a jogegyenlőség és viszonyosság korában, maga az állam sem térhet ki, és saját elveivel jönne elkerülhetlen összeütközésbe akkor, ha a mit egyik egyháznak megadott, azt egy másik, ugyancsak kebelében létező egyháztól, mely a haza és nemzet erkölcsi érdekeit nem kevésbé mozdította és mozdítja elő, egyenesen és teljesen megtagadná. Vannak egyházak, melyek a közálladalmi vagyonból javadalmazási osztályrészüket töredékben vagyegészben, vagy tán fölöslegben is már kikapták. S minthogy alig lehet gondolni, hogy azok akár annak további élvezetéről lemondjanak, akár attól egyszerre megfosztassanak : vájjon nem méltó, sőt nem jogos-e egyházunknak abbeli igénye, hogy az országos közvagyonból a többi egyházak arányában neki is az őt illethető osztályrész kiadassék, vagy is, hogy ő is aránylagos állami javadalmaztatásban részesittessék ?! Csak igy lesz elhárítva azon visszás helyzet, melv az egyes egyházaknak államhoz való viszonyában, némelyeknek gazdag ellátásánál. másoknak pedig minden közvetlen anyagi gyámolitá.;bóí való kirekesztésénél fogva, oly élesen szembe szökik. Egészen másként állna a dolog, ha mindegyik egyház önerejére, saját híveinek buzgóságára volna vagy lenne, önfentartási tekintetben, utasítva; és igy ha a közálladalmi vagyonnak az a része is, melylyel most egyik ..vagy másik egyház gyámolittatik, közvetlen közálladalmi célokra fordíttatnék. Mert ekkor az állam terhei a honpolgárokra nézve, valláskülönbség nélkül, e szerint egyházunk híveire nézve is, ugyan annyival kevesbednének s igy egyházunk híveinek teherviselési képessége, az egyházi élet körében, ugyannyival növekednék ; következőleg a különböző egyházak között az állam irányában, a jogegyenlőség és viszonyosság mostani ingadozó mérlege biztosabb sulyegyenbe jöhetne. De ha a javadalmaztatás tekintetében az eddigi visszás helyzet tartatnék fenn : akkor egyházunk tagjaira nézve a polgári teherviselés egyenlőségének szentesitett törvénye is egy bizonyos tekintetben mindig meghiúsítva maradna. Ugyanis, az állam által javadalmazott egyházak híveinek anyagi ereje, egyházuk fentartása tekintetéből, a nyújtott államjavadalom arányához képest kevesbült mértékben vétetik igénybe, — és igy sajátképen ugy áll a dolog, mintha rájok nézve az állam a polgári teherviselést ugyan annyival könnyítette volna meg : — mig ellenben a mely egyházat az állam semmi javadalmaztatásban nem részeltetvén, önfentartási tekintetben kizárólag saját erejére utasít, ott sajátképen ugy áll a dolog, mintha azon egyház híveire nézve a polgári teherviselést annyival tette volna súlyosabbá, a mennyivel más egyházat a közálladalmi vagyonból segélyezett s az aránylagos javadalmazást a magára hagyatott egyháztól megtagadta. Valóban mindaddig, mig van hazánkban országos közvagyonból segélyezett egyház ; — mivel az állampolgár és polgár között, vallási tekintetből, különbséget nem tehet, — pedig az egyház hívei egyszersmind az állam polgárai; és mivel a teherviselési egyenlőség is gyakorlatilag ugy nyer teljes alkalmazást minden honpolgárra nézve, kik mindnyájan egyik vagy másik egyháznak tagjai s kiknek teherviselési képessége iránt az állam egyenlő kimélylyel tartozik viseltetni, ha közegyházi terheik emelésében az állam által egyenlő arányban könnyittetnek: nem lehet másként, mint hogy egyházunk is állam általi javadalmaztatását megvárja és igényelje. 3) Ezen igény jogosultságát elismerte maga az országos törvényhozás is, az 1848: XX. t. c. 3. §-ának megalkotásával. Es ez a harmadik érv, melyre egyházunknak igényét az állam általi javadalmaztatásra nézve alapíthatjuk. Az idézett törvénycikk §-ában mondva van, hogy „minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek." A törvényhozás ezáltal adott a már megelőzőleg kimondott vallási (jog)egyenlőségnek cs viszonyosságnak gyakorlati jelentőséget; ezáltal kívánta rögtön ténylegesen megszűntnek nyilatkoztatni azon kiáltó különbséget, mely az egyes egyházaknak államhoz való viszonyában, javadalmaztatási tekintetben, létezett, és fájdalom, mai nap is létezik! Mert bármily magyarázatot nyerjen is az idézett törvénycikk §-a s bármily módosulást szenvedjen is az a végrehajtásban, a változott körülményeknél s egyszersmind az eszméknek azóta bekö-