Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-05 / 27. szám

parasztja ,,expectat, dum defluat amnis: at ille labítnr, et labetur in omiie volubilis aevnm." Bailagi Mór. A vallásügyi miniszter ur válasza Csanády interpeliatiójára. Biharmegye Berettyó-Újfalu kerület t. képviselője nyilatkozatra hivta fel a kormányt az iránt; „szándékozik-e ezen ülésszak alatt 1848-iki 20-ik t. c. értelmében egy a vallási jogegyenlőség szent elvének életet adó törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszteni ?" Nem osztozhatom azon nézetekben, melyekkel tiszt, képviselőtársam ezen felszólalását indokolta. En részemről, habár az 1848-ki 20. t. c rendeletének azon részében, melynél a teljes jogegyenlőség még létesítve nincs, a vallások közt létező viszonyokat nem tekinthetem olyanoknak, melyek a méltányosság és közérzület valóságos bontránkoztatására szolgálnának. En nem hiszem, hogy ezen állapot az egy haza polgárai köaött a meghasonlás és gyűlölség magvait hintené el. Megengedem, lehetnek, sőt tán vannak is némelyek, kik abban, mert a vallás tekintetében, mint más tekintetekben is, az 1848-ki törvények minden céljai még tökéletesen nem létesíthettek, izgatás anyagát keresik. Meg lehet vannak egyesek, kik ezen állapotjainkat is arra használják fel, hogy e haza polgári közt a gyűlölség magvait hintsék el; de én meg vagyok győződve, hogy e hon polgárainak keble, bármely vallásfelekezethez tartozzanak is, nem azon talaj, melyen a gyülölségnek magvai ki fognának kelni. (Tetszés.) A nemzet még akkor is, mikor külső befolyások következtében vallási kérdésekért fegyverben állott, soha nem feledkezett meg arról, hogy különböző egyházakban csak az egy hazára kéri isten áldását; még oly korszakban, midőn Európának majdnem minden népei a vallás következtében ketté váltak, soha az egységnek érzetét nem vesztette el, hogy ezen nemzet azért, mert az 1848-ik 20. t. c.-ben kimondott jogegyenlőség mindeddig tökéletesen létesítve nincs, egymást gyűlölni, egymástól elválni fogna. (Tetszés.) De ha az indokolásra nézve t. képv. társunkkal egyet nem érthetek, tökéletesen egyet értek vele arra nézve, hogy vallási kérdéseinknek törvényhozásilag való teljes befejezésénél alig ismerek fontosabb feladatot. (Helyt-slés). Feladatunk ez azért, mert először az 1848 : 20. t. c. ezt világosan rendeli; feladatunk azért, mert a vallások tökéletes egyenjogúságának életbe léptetése szükséges következése helyzetünknek, mert oly országban, melynek alkotmánya az egyenjogúság elvére alapíttatott, még a legegyszerűbb logikával sem fér össze, hogy azon viszonyok, melyek minden egyes polgárt legközelebbről érdekelnek, ne az egyenlőség elve szerint intéztessenek el; (helyeslés) és mert oly országban, hol az alkotmányos állam minden biztosításai meg vannak, hol sajtószabadság létezik, egyes vallásoknak uralkodása nem ezen vallásoknak 3zolgál javára, hanem azokat csak örökké való és pedig ellenállbatían megtámadásoknak teszi ki. (Elénk helyeslés.) Meggyőződésem szerint tehát érdekében fekszik az országnak, hogy a 48-iki törvények elvei minél elébb Iétesitessenek minden következéseikben; érdekében fekszik a haza minden egyes polgárának, hogy az, mi köztünk súrlódásokra adhatna alkalmat, mennél előbb eltávolíttassék, és érdekében fekszik minden egyes vallásfelekezetnek, és e tekintetben biztossá tehetem a t. házat, a katholikusok épen nem képeznek kivételt (felkiáltások : igaz! ugy van!) mert ők azt, mit a t. képv. ur a katholikus vallás uralkodásának méltóztatott nevezni, inkább oly állapotnak tekintik, melyben a katholikusok vallása az öt megillető szabadságot nem élvezheti. (Felkiáltások : nagy igaz!) Hogy azonban, bár ez a kormánynak szintúgy, valamint kétségkívül a t. házuak nézete, az 1848-ki törvény által kimondott jogegyenlőség még eddig létesítve nincs, annak két oka van: Az első, rendkívüli helyzetünk, melynél fogva a törvényhozás, midőn a legszükségesebb teendőkkel el van halmozva, néha azon szomorú kénytelenségbe jut, hogy oly tárgyakat is, melyeknek hasznosságáról, sőt valóságos szükségéről meg vagyunk győződve, megoldani nem áll hatalmában, mert az idő hiányzik. Es a t. képviselő ur, ha azon tárgyakat méltóztatnék tekintetbe venni, melyekkel eddig törvényhozásunk foglalkozott, azon ügyeket, melyek most tanácskozásunk tárgyát képezik, és azokat, melyeknek mint előlegeseknek tárgyalása határozat által a törvényhozásnak kötelességévé tétetett: talán nem egészen a eultusminiszteriumot fogná felelőssé tenni, hogy a valláskérdések eddig nem oldattak meg. De a másik ok, miért ezen kérdésnek megoldása még eddig nem is kisértethetett meg, csakugyan a minisztérium nézeteiben s azon álláspontban fekszik, melyet az minden vallási kérdésekben elfoglalni szándékozik. Meggyőződésem szerint a természetes állás, melyet az államnak és a törvényhozásnak a különböző vallásfelekezetek irányában el kell foglalnia nem a közöny: mi azon morális elveket hirdeti, melyek az államnak alapját képezik ; a miben a polgárok millió megnyugvásukat keresik, és találják, a törvényhozás előtt soha közönyös nem lehet. (Helyeslés.) Tehát nem a különböző vallások irányában alkalmazott közöny a törvényhozásnak és kormánynak feladata, nem ez azon szempont, melyből a vallási kérdéseket tárgyalnunk kell, hanem az egyenlő tisztelet minden vallás irányában, belátása annak, hogy az általános vallásosság a legszorosabb összeköttetésben áll az államjólétével is, hogy az állam soha nem áll biztosabban, mind midőn a polgárok vallásos érzületére támaszkodhatik. (Tetszés.) A feladat tehát, mely az 1848-ki törvény végrehajtásánál a kormány előtt áll, e szerint nem lehetett az, hogy ezen törvényt bármi módon végrehajtsa, mert kétségtelen, hogy a vallásegyenlőség és viszonosság elvei oly módon is végrehajthatók, melyek által vagy egyes