Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-05 / 27. szám

Ha már most a miniszter ur szerint a törvényhozás és kormány feladata nem a különböző vallások irányában alkalmazott közöny, hanem az azok irányában tanúsítandó egyenlő tiszteletben áll, mikép leszen képes az allocutio elveit tiszteletben tartva egy, minden felekezetekre egyiránt szóló oly általános törvényt szerkeztem, mely által megnyugvás szereztessék e hon minden felekezetű polgárainak, ezt korlátolt emberi észszel felfogni teljes lehetetlenség. Ha ellenben az állam kimondja, hogy neki a vallásra, mint amely különben is már természeténél fogva, jogi szempont alá nem esik, semmi gondja, akkor, amennyiben a vallásnak céljai elérésére bizonyos közösségre, társas működésre van szüksége, a különböző vallás társulatok vagy egyházak egymás közötti viszonyait és mindnyájának az államhozi viszonyát a kölcsönös méltányosság közös értelmében állapíthatja meg, s akkor az állam a maga jogkörében mozogván, csak kötelességét teljesiti, ha a törvénynek az allocutio értelmében ellenszegülni akarót a polgári engedelmességre kényszeríti, s erőhatalommal is rászorítja. A törvényhozásnak a vallási kérdésekre nézve, miniszter ur véleménye szerint is, kettős feladata van, egyfelől meg kell állapítania a különböző vallásfelekezetek egymás közötti viszonyait, másfelől, meg kell szabni mindnyájának viszonyát az államhoz, s mind e két feladatnak a teljes viszonyosság és egyenlőség alapján kell megoldatnia. Ami az első, az u. 11. interconfessionalis törvény megalkotását illeti, a miniszter ur mindazon adatok birtokában van, melyek egy oly törvény megalkotásához szükségeltetnek. A protestánsoknak mind a három felekezete e tekintetben rég nyilatkozott, a kalholikus egyház nézetei pedig, amennyiben itt az egyházat tulajdonképen a hierarchia alkotja, a tridenti zsinat óta ismeretesek. Ami pedig a törvényhozás másik feladatát, az összes felekezetek államhozi viszonyának meghatározását illeti, a miniszter ur leghelyesebben cselekedett volna, ha kijelenti, hogy erre nézve a törvényjavaslatot azonnal a ház elé terjeszti, mihelyt arra az országgyűlés roppant sok teendői között a sor rákerül, de egyszersmind azt is ki kellett volna nyilvánítania, hogy az ily általános törvények által nyújtott jogok élvezetébe csak azon felekezetek, egyházak léphetnek, melyek az államnak az által, hogy azoknak ügyei a világi polgároknak rendező befolyása alatt állván, biztosítékot nyújtanak arra nézve hogy a nyert szabadságokat az állam jólétével ellenkező célok érdekében a többi honpolgárok hátrányára felhasználni nem fogják. Ily nyilatkozat minden esetre nagy ösztönt adott volna a hierarchiának, hogy a r. kath. egyház önkormányzati kérdésének eldöntését siettesse. A miniszter ur azonban épen ellenkezőleg cselekedett; kinyilatkoztatá, hogy míg- „a törvényhozásnak lehetővé nem tétetik, hogy a kath. egyház autonómiáját törvény által biztosítsa, mint azt tette más egyházak irányában,addig ,.egy általános vallástörvény, minőt az egyenlőség és viszonosság tökéletes biztosítása kíván, a ház elé nem terjeszthető,"* s kimondá egyszersmind, hogy egy ily .törvényjavaslatnak a ház elé terjesztését a törvényhozásnak ezen szaka alatt nem is ígérheti. Ha Eötvösnek a haladás ügye iránti lelkesültségét több mint 80 évi tapasztalatból nem ismernők, jelen beszédét olvasva szinte kísértetbe jőne az ember azt hinni, hogy a miniszternek az az egész általános vallásügyi törvény épenséggel nem kell, és azért csak módot keresett annak meghiúsítására igy szólván a katholikus klérushoz : főtiszt, püspöki kar! En jól tudom, hogy önök az általános vallásügyi törvénytől irtóznak; azt is tudom, hogy a kath. egyház autonómiájának létre jötte csak is önöktől íügg; íme tehát kinyilatkoztatom, hogy addig általános vallásügyi törvényjavaslatot én a ház elibe nem terjesztek, mig az önök autonómiája létre nem jő; most már csak önökön áll, hogy legyen-e általában vallásügyi törvényünk vagv nem. Ha a miniszter ur az általános 'vallásügyi törvény létrejöttét egyáltalában nem akarja, akkor értem okoskodását s eljárásának sikere biztosnak mondható; de ha a felekezetek ügyei rendezésére, a súrlódások megszüntetésére és a polgárok közti béke megszilárdítására komolyan törekszik, s mégis az e végett alkotandó általános törvény létrejöttét a kath. klérusnak titokban folytatott tárgyalásai eredményeitől teszi függővé, akkor alig ha ugyr

nem jár mint Horác