Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-05 / 27. szám

be lett volna fejezve; mert— ad impossibilia nemo obligátul'. De a miniszter urnák jónak látszol t egy másik okkal is előállani. melynélfogva még azon esetben, ha az időből kitelik, még akkor sem fogta volna a kérdés megoldását mostanság még csak megkísérteni sem; mert meggyőződése szerint „az államnak a különböző vallásfelekezetek irányában nem szabad, a közöny álláspontját elfoglalnia, hanem egyenlő tisztelettel kell minden vallás irányában lennie, belátván azt, hogy az általános vallásosság a legszorosabb összeköttetésben áll az állam jólétével is; hogy állam soha nem áll biztosabban, mint midőn a polgárok vallásos érzületére tániaszködhatik." Isrv tehát a kormány az 1818-iki XX. tör"O •/ J vény cikket nem hajthatja végre bármi módon, nem foghatja fel ugy, hogy végrehajtsa, bárkit sértsen is, hanem neki a t. c. szándékára kell tekintettel lennie, s ez: megnyugvás-szerzés minden felekezetnél. Erre nézve pedig szükséges egyfelől, hogy a protestánsok kívánalmait ismerje, másfelől hogy a római kath. egyház, elébb az eddig nélkülözött autonomia birtokába lépjen, mi mindaddig meg nem eshetik, mig a kath. clerus által megindított azon tárgyalások befejezve nem lesznek, melyek folytán várható, hogy a kath. világiaknak az iskolák és egyházak ügyeibe az őket megillető befolyás megadatik. Nagyon sajnálom, hogy e látszólag nyomon járó fejtegetéseknek sem elvi praemissáját igazolhatónak nem találom, sem az abból vont következtetést gyakorlatilag ildomosnak nem mondhatom. A praeniissa az, hogy az állani a vallás iránt nem lehet közönyös. E tétel, bármi szépek is, amiket annak bebizonyítására szónok felhoz, merőj -ben hamis. Az államnak a vallással semmi dolga, s a vallás mint ilyen, a törvényhozásnak tárgya sem lehet; a vallás az egyes keblének oly szentsége, melyhez senkinek semmi szólója, és annak dolgaiba senkinek sincs joga avatkoznia; — ami a vallásügyben a törvényhozás alá esik, az annak külső institutiója, melynél fogva az állammal érintkezik — az az egyház. Már pedig az egyház oly concret dolog, melylyel szemben az államnak vagyr

oly állást kellene elfoglalnia, hogy minden kebelében létező egyházaknak egymással ellenkező hitelveit vallaná, ami absurdurn, vagy egyik egyház hitelveit fogadná magáéjinak a többiek hátrányára, ami meg nagy igazságtalanság volna. S igy nem marad az államnak más teendője, mint hogy, elvonatkozva a valláselvektől amaz institutióknak pusztán polgári oldalát tartsa szem előtt és határozza meg egy felöl, az egyházaknak egymáshozi, s másfelől azoknak az államhozi viszonyát. V Egyébiránt miniszter urnák semmi szüksége nem volt a dolog természetéből folyó e közönségesen elismert igazságok kiforgatására; mert, ha az államnak a vallás irányában közönyösnek is kell lennie, azért még is az egyházat, mint a törvény által elismert institutiot tisztelni tartozik; a vallás tisztelete pedig az állam részéről épen csak abban áll, hogy annak dolgaiba nem avatkozik, arra semmi gondja. Minél közelebb vizsgálom a miniszter ur e tárgyróli felfogását, minél beljebb bocsátkozom a felfogás mélyébe, annál válságosabbaknak tűnnek fel előttem annak következményei. Ha a miniszter ur nem az egyházat és ennek az államhoz való viszonyait, hanem a vallást tartja szem előtt, akkor római katholikus szempontból vallásügyi törvényjavaslatot előterjeszteni sohasem lesz képes, sőt akkor modern államnak minisztere sem lehet, miután a római eo-yház csalhatatlan feje mind azon elveket, melyeken a modern állam egész szervezete nyugszik, legközelebb tartott allocutiojában is, mint átkosakat (abominabiles) hatalmának erejénél fogva semmiseknek és érvényteleneknek nyilvánította, ugy hogy kik azokat javasolni, elhatározni, jóváhagyni és kívánni merészelik, a törvényszegőkre szabott censura alá esnek. Olvassa el bárki a jun. 22-iki titkos consistoriumban tartott pápai alloeutiót és látni fogja, hogy amit az ujabb kor humánus szelleme az emberek békés együttélhetése végett örök igazság szerint törvény erejére emelt, mint: jogegyenlőség, vélemény- és sajtószabadság, vallás- és tanszabadság, mind ez egyházi büntetés alá eső istentelenségnek mondatik ; sőt hogy az ég nevében a föld teljes pokollá váljék, még azon törvény is kárhoztattatik, mely a „katholikusokat kötelezi, hogy temetőikben takarítsák el az eretnekek (lutheránusok, kálvinisták, unitáriusok stb.) hulláit, ha azok saját temetővel nem bírnak." 53 *