Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-28 / 26. szám

prédikációkat ajánlhatok figyelmébe, melyeket sok tanulsággal olvashatnak, bennök az ujabb theol. életet mozgató eszmék körében aiapos, világos felfogásra ismerhetnek, s ezek gondolatai által irányt, vezérfonalat nyerve, jó beszédeket Írhatnak. Kor ács Albert. Prima grammaticae latinae palaestra adolescentibus Hungaris literarum stndiosis exercenda. — Latin nyelvtan magyar tanitó- és tanuló-növendékek számára, mely amellett, hogy tanit e nyelvre egyszersmind általában gondolkodni serkent és szoktat. Irta M ih 4 1 y í Károly r. tanár a nagy-enyedi ref. collegíumnái; a magyar tud. akad, 1. tagja. Első könyv 1 és 2-ik füzete. Pest, 1868. Ára a két füzetnek 1 forint '20 krajcár. (Folytatás.) I)ativu8, ennek a magyarban a ragja: nak, nek, melynek a latinban i rag felel meg; ezen i azonban az a-, o-, «-tőalakoknál a töönhangzóba olvad be, tehát: mensa-i (elavult alak, helyette a tőalak és raghoz tartozó önhangzók összeolvadásából létre jött ae kettőshangzó van használatban: mensae), populo-i, signo-i. puero-í, libro-i, összevonva: populő, signö, puerö, librő (az ide tartozó görög szókban, mint iota subscriptum még megvan a rag, p. o. áypai, mint szintén az a-tőknél is: §eá. <puyrj); colór-i, leg-i, nation-i, virtut-i, homin-i, miiit-i, corpor-i, carmin i, judic-i; siti, brevi, mari, animalí, elegantí, montí, nubí; fructu-i; re-i. Genitivus \ ennek a magyarban egészen megfelelő casus nincs, pótolja az úgynevezett sajátító: nak, nek. Ennek a latinban s, is elavult os felel meg, mely utóbbiból az a-, o- és e-töknél a sziszegőhang, az u-tőknél pedig az önhangzó veszett ki; a megmaradt önhangzóba az o-tőknél a tőönhangzó beleolvadt, az a-tőknél pedig a tőönhangzóval, épen ugy mint a genitivusban, ae kettősönhangzóvá lett, tehát: mensa-is, ebből mensa-i végre mensae; populoi összevonva populí, signí, puerí, libri; colőr-is, leg-is, nation-is, virtut is, homin-is, milit-is, corpor-is, carmin-is, siti-s, brevi-s, mari-s, animali-s, eleganti-s, monti-s, nubi-s ; fructü-s ; re-i. Nominativus; ezen casusnak a magyarban ragja nincs, mert a tőalak egyszersmind nominativus is, a latinban azonban ismertető jegye s, mely sziszegőhang részint leesése, részint megmaradhatása által a tőalakon gyakran csonkulást idézett elé. Megjegyezni való itt az o-tőkhöz tartozó semleges szók, melyek ezen casusban kivételesen az accusativusi m ragot tartják meg. — Az a-tőkhöz tartozó szók sohasem veszik fel az s-es (a görögben a hímneműek még fölvehetik : veavca-q 7coi7]Z7)-$); az o-tőkhöz tartozók fölveszik ugyan, de a tőönhangzó előttük u ba megy át, a mássalhangzói tők hasonlóképen rendesen elejtik, de az i'-tök mindig megtartják (természetesen a semleges nemüeket kivéve, melyek általában semmi ragot nem vesznek föl), mint szintén az u- és e-tők is, tehát: mensa, populu-s, signu m, puer, iiber (ezek helyett pueru-s, liberu-s); color (e h. color-s), lex (=leg s), natio (e h. nation-s, tehát itt a sziszegőhang a nasalist is magával rántotta), virtus (e h. virtut-s, foghang s előtt nem állhat), homo (e h. homon-s, az s és n kiveszte után a tőönhangzó o ba ment át), miles (e h. milet-s), corpus, carmen (a semlegesek megtartják a nasalist, de a tőönhangzó e-be megy át), judex (=judec-s), siti s, bn-vi-s, mare (a tőönhangzó e be gyengült vagy leesett, n.irr ebben : animal), elegáns (e h. eiegantis, tehát egész >zótag esett ki sziszegőhang elől), mons (e h. montis, nube-s ta tőönhangzó itt ismét e-be gyengült); fructu-s, re-s. Ezen casusban tehát az is gyakran megesik, hogy egész képző kivesz a sziszegőhang elől, p. o. nocti-s, lesz nox — noc-8, sőt kettős képző kiesésére is van eset, p. o. supellex, tőalak supellectili-; hogy ez igy van, mutatja azon körülmény, hogy mint elavult alak, supellectiiis a nominativusban is eléfordul. „Supellex supellectiiis" — mondja Priscian — „in quo duabus syllabis vincit genitivus nominativum ; hujus quoque nominativum quidam similem genitivo protulerunt." — Különben az ily magyarázatnak aigymnasium részére irt tankönyvben semmi helye nincs, mert ha volna egy tőalak szerint kidolgozott latin-magyar szótárunk, abban a nominativus és tőalak ugy is fel volna téve; épen ugy mint most a nominativus mellett a genitivus ki van téve. Igaz, hogy akkor is meg kellene tanulni a tőalakot és nominativust a tanulónak, ámde nem volna szükség azon megszámlálhatatlan s mégis tökéletlen szabályokra, melyek a többek közt a harmadik declinatioban a sing. accusativus, ablativu?, plurális nominativus és gtnitivusra felhozatnak. Vocativus; ez a casus valamint a magyarban ugy a latinban is a nominativus-szal egyönlő, csak az o tők teszik az egyetlen kivételt, a mennyiben ezek a nominativusi jelző elvetése után a tőönhangzót e-be gyengítik, mely e megelőző í'-vei gyakran össze is vonatik, tehát: popule, fiií (e h. filie.). Különben populus is lehet. — „Est quando" — mondja Priscian — „nominativo quoque in us terminante pro vocativo sive metri sive euphoniae causa utuntur: Degener o populus, vix saecula longa decorum sic meruisse viris." Plurális. Accusativus; ennek a ragja a magyarban épen az, a mi az, egyes-számban, mely ragok azonban a többes-számot jelző k, ek, ok, ak után tétetnek. A latin a singularisból képzi a plurálist, bizonyos casusragok hozzájárultával, tehát: mensa-m-s, ebből: tnensa-n-s, a nasalis kieste után mensá-s; épen igy populo-m-s, popu lo-n-s, populő-s, de signa, mert a semleges nem az o-tők nél semmi ragot nem vesz föl, sőt a tőönhangzó is a-ba megy át, mely a a mássalhangzói, i- és w-tőknél mint casusrag fungál; librő-s; color-em-s, ebbőí color-en-s, végre color-és, leg-és, nation-és. virtut-és, homin-és, milit-és; de copor-a, carmin-a; judic-és: turri-m-s, ebből turri-n s, végre turrí-s, brevís (szokottább alakok: turrés, montés, mubés) ; de mari-a, animaii-a, eleganti-a (masc. elegantés); fructu-m-s, ebből fructu-n-s, végre ré-s. Dativus és ablativus; ezen két casus a magyarban, épen úgy mint az épen említett accusati vus, az 52*