Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-06-14 / 24. szám
cselekszünk, mely a bibliai könyveket szenteknek és kanonikusoknak tartja, „nem azért mert az egyház olyanoknak ismeri el, hanem mert a sz. lélek szivünkben bizonyságot tesz isteni eredetük felől." A mi meggyőződésünk szerint is a sz. lélek nem bizonyíthat e könyvek emberi eredete és authentiája felől, sőt arról sem, ha a Krisztus valóban ugy beszélt-e, mint leíratott; de bizonyít arról, hogy a vallás, melyről az iratok tudósítanak, az igaz vallás. Erre talál: „ki istentől van, hall minket" (Ján. 8 •47 7.17) „értelmeseknek szólok, ítéljétek meg magatok" (1 Kor. 10.1 5 .). Essék tiát el a korábbi theologusok által az igazság temploma elé állított emelvény, maga az isteni épület annál fényesebben tűnik ki. Azért megmarad az egyedül szükséges, a hit, remény és szeretet (1 Kor. 13.1 3 ) s nincs szükségök a történelemtől kölcsönzött bizonyítványra. Ha e trias, mint igazság szilárdul megmarad saját vallásos tudatunk bizonyságtételére, ugy a kritikai, históriai kutatás a vallás kára nélkül gátlan haladhat. Hitünk csak nyer az által, ha az igazság nem függesztetik egy pókhálóra, ha istennel való közösségünk nem tétetik függővé közénk és isten közé állított emberektől. Egyedül ily vallásos hit tudományos, keresztyéni, valóban protestáns. Ha ez igaz üdvezitő hit, a kritika által nem dulatik fel, sőt megtisztíttatik idegen vegyülékektől: ugy találjon ez által ajánlóra mindazoknál, kik Istent és vallást szeretnek." Utrecht, februárban 1868. Kovács Ödön, papjelölt. ISKOLAÜGY. Az erdélyi ev. ref. fö- és középtanodák Vl-ik tanári értekezlete. Kolozsvárit 1868. máj. —21-én. Az értekezletet Sámi László, a kolozsvári főtanoda igazgató tanára, s mint olyan az értekezlet elnöke, nyitotta meg egy igen csinos és velős üdvözlő beszéddel. Azután Fekete Mihály kolozsvári tanár olvasta fel a koloasvári ref. főtanoda törtémetét 1848-ik, és Sárkány Ferenc kolozsvári tanvezető tanár a főtanoda beléletét 1848 után. Ezen, minden tekintetben érdekes dolgozatok egy év múlva nyomtatásban fognak megjelenni a többi erdélyi ref. tanodák történetével együtt. Még csak a sepsi-szentgyőrgyi ref. tanoda története nincs kidolgozva, minthogy ott jövendőben fog tartatni az első tanári értekezlet. A főtanoda története felolvasása után K ó c s i Károly kolozsvári tanár értekezett Imre Sándornak „protestáns iskolák és a tanszabadság" cimü röpirata egyik pontja felett. A három napig tartó egész értekezleten ezen értekezés idézett legfőbb érdekeltséget elő. Értekező a tarmészetrajznak tanítását leguttóbbi tantervünknél, gymnasiumban, kisebb mérvben bár, de helyesebben kívánja beosztani, s végül kettős indítványa az : hogy főtanodáink is, melyek nagyobb intézetekké válhatásra nem képesek, váljának erős gymnasiumokká, s azokban a természetrajz ugy beosztva tanittassék, hogy a növendékek egyetemi cursusra képesittessenek. Ezen indítvány felett élénk vitatkozás támadt, főként miután ahoz a vitatkozás folytán Indali Péter kolozsvári s. tanár azon kérését is hozzá csatolta, hogy elemi és középtanodáinkban állandó és kellőleg képzett tanítók alkalmaztassanak. Hogy ezek mennyire méltányos kívánságok, indokolni felesleges ; annyit azonban szükségesnek tartunk megjegyezni, hogy Kócsi A. csak is saját tantárgyát illetőleg mutatta ki, hogy a mi a szervezeti javaslatban szép szavakkal el van mondva, törvényesen ki van szabva, azt, az ott meghatározott órákon, eltanitani képtelenség, de nem is szükséges. Ehez mi hozzátesszük, hogy ezen berendezési hiány épen úgy rá illik több más tantárgyakra is. Azonban némelyek belsőleg indíttatva érezték magokat tantervünk és tanodáink belszerkezetének legtarthatlanabb részeit is védelmőkbe venni; természetesen nem várt eredményre jutottak, mert mentől inkább védelmezték főkint a mostani változó tanítóskodásnak tanodáinkra nézve üdvös voltát • annál inkább kitűnt, az ő saját beszédükből, annak tarthatlansága. A hosszas vitatkozásnak végeredménye mégis csak az lett, hogy Kócsi Károlynak, az ő kívánságára, megadta az értekezlet azon egy „vor"t, hogy ezen hosszas vitatkozásra az ő értekezése adott alkalmat, de egyszersmind kimondatott, hogy maradunk mindenben a réginél. Mi azt hisszük, hogy ha a közintézeteinkben levő bajokat, hiányokat nem fedezgetnők, hanem minden alkalomkor nyíltan kívánnék azok orvoslását, hamarább célt érnénk. — Értekezett továbbá Jancsó József n. enyedi tanár az izomrostok legelemibb szerkezetéről. Ezen kiváló szakképzettséget tanúsító tudományos előadást az értekezlet teljes elismeréssel fogadta. Végre Szász Domokos kolozsvári ref. lelkész és s. tanár olvasta fel értekezését a vallástanitásról gymnasiumainkban. Történelmi visszapillantást vetve e téren a reformátio korszakától kezdve követett különböző irányokra, kimutatta, hogy a jelenkor vallásos szükségeinek legjobban megfelelő, s igy gymnasiumainkban legbiztosabban célra vezérlő, a vallástanítás terén, a Jézus által követett irány és modor. Indítványozta egyszersmind a vallástanitásra nézve is lehetőleg a szakrendszer életbeléptetését, s továbbá azt, hogy az értekezlet az alakulandó irodalmi bizottság figyelmét a jelenleg használatban levő vallástani kézikönyvekre hivja fel, hogy a netalán gyengéknek, vagy épen rosszaknak újákkal és jobbakkal való felcseréléséről hatásköréhez mérten intézkedjék. Az értekezlet minden tagja osztozott elvileg az értekező nézeteiben, és a mi azokból gyakorlatilag is kivihető, annak előkészítésével örömmel bizta meg az értekezlet az értekezőt, azzal t. i. hogy a vallástan célszerű és fokozatos beosztására tervet készítsen. Kézikönyvül pedig reméljük, hogy a közelebbről megalakulandó irodalmi bizottság az értekező Sz. D. által készített korszerű kézikönyvet fogja bevenni.