Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-06-14 / 24. szám
zett uj testamentomi kanon. 2 o 170 v. 175 előtt egy uj t.-i könyv sem tekintetett „Sz. írásinak ; ez idő után is némelyek még nem tekintettek olyannak, mig mások, mint Clemens és Barnabás levelei, Hermas pastor mint „Sz. iratok" citáltattak. 3-o Ugyanaz ideig Pál néhány levele és az Apokalypsis iróján kivül egy szerző sem neveztetett néven. 4-o Papias idejében (125 — 140) a szájhagyomány még nagyobb tekintélylyel birt, mint valamely irott okmány. 5-o Bizonytalan, ha Papias a Máté által zsidóul irt Logiák és a Mark által irt „Tcpay&svra xae Xe%d-evtaa által, a mai Máté és Márk szerinti evangéliumokra célzott-e ? hogy a 3-ik evangéliumot mai alakjában ismerte volna, az nem látszik. 6-o Justinus előtt nincs szilárd bizonyság a Synopt. evangéliumok létezéséről, bár már előtte Jézus mondásai citáltatnak a ker. íróktól, hasonló alakban ahoz, melyben a Synopt. evangéliumokban, főleg a Máté szerintiben előfordulnak; igy feltételezik a Máté evangeliuma létezését. 7-o Pál iratai még a 2-ik század közepén is kitűnő egyházi tanitók által használatlanul hagyattak vagy ignoráltattak, mig mások, kik Pál némely levelei és L ikács evangeliuma iránt különös előszeretettel viseltettek, e szabadságot arra használták, hogy a többi uj t.-i iratok tekintélyét vessék el. 8-o A 4-ik evangelium létezésének 170-ig semmi nyoma sem az egyházi tanitók, sem az első gnostikusok, sem a montanistáknál, s csak későbbi gnostikusoknál jött használatba, anélkül, hogy látszanék, hogy János apostolnak tulajdoniták. Jánosi eredetét csak a 2-ik század végétől való egyházi tanitók, kanonok és fordítások ismerik el, de anélkül, hogy más okot hoznának fel erre, mint koruk hagyományát, anélkül, hogy láthatnók, miszerint, bizonyságtételök históriai alapon nyugszik. Végre 9-o Tischendorf ellen fordul, ki sokat vitatott s e lapokban is — érdeme szerint —- ismertetett művében: „Mikor szerkesztettek evangéliumaink?," tudományos hangon adott kritikátlan állításaival mint nagy tekintélyű ember a nem jártasakat könnyen félrevezethette volna, hogy evangéliumaink az első század 4-ik feléről datálódnak, s hogy az uj testamentomi kanon bezárása a 2-ik század elejére lenne tehető. „Tischendorf ujabb iratában semmi egyebet nem adott, mint mi már korábbi Íróknál (Lücke, Bleek) sokkal pontosabban és jobban feltalálható. Vagy azt mutatta ki, hogy ismeretlen mindazzal, mi utóbbi években a kritikai téren létrejött, vagy célzatosan tartja rejtve olvasói előtt annak eredményeit. Mi nála uj, — néhány apokriph darab kritikája. — mutatja, hogy régi kéziratok keresése, összevetése, kiadása, legyen az bár a Sinaitikus, még nem jogosít fel, közbeszólni a hist. kritikába s fenhangon pálcát törni a legújabb kutatások eredményei felett." E müvében is törekszik kimutatni s olvasóit meggyőzni, miszerint különbség teendő történelem és vallás, történeti és vallásos kérdések között, hogy a tisztán történelmi kérdések nem viendők át a vallás körébe, hogy a vallásos hit a hist. kritikától, vallásos meggyőződésünk a paéristikai bizonyságoktól függetlenek. E törekvést ugyan egyik német ismertető oly „vesszőparipának nevezi, melyről a német theologusok régóta leszálltak." En részemről nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha csak ugyan ezt tették volna a német theologusok, szerencsétlenségnek a tudományra mindenek felett a vallásos hitre nézve. Azonban, hogy a heidelbergi és Zürichi egyetem férfiait valamint Hilgenfeldet stb., ne is említsem, elégnek tartom magyar olvasómat a német theologia legtekintélyesebb alakjára Hase-ra emlékeztetnem, ki e „vessző paripának" nem épen utolsó harcedzett lovagja. „A képzet, hogy a keresztyén hit a betű tekintélyétől függne" — végzi Scholten — „hatalmasb ellenmondásra sehol sem talál mint a 4-ik evangéliumban. Az ó.testamentumot elismeri az evangelista, mint szent iratot, de csak azért, hogy ez iratok tekintélyével a tekintély elvét leküzdje, a keresztyéneket megtanítsa, hogy magától istentől kell tanittatniok, az igazságot önmaguknak belátniok (6.4 5 .; 7.3 7 ,3 8 .). Korában az apostol cim már nagy tekintélyben állott, ő sehol sem emliti; a 12 apostolt alább helyezi a per excellentiam tanítványnál, kiben nem a históriai Jánost, hanem az ur tanítványa ideálját állítja elő. A Jézustól igért sz. Lelek szerinte nemcsak a 12, hanem mindenek öröksége. Nem a 12. vagy irataik, sem saját evangeliuma, sőt a Krisztus megirt, vagy fenn maradt szavai sem azok (16.23.), melyeknek az Ur személyét helyettesiteniek kell; Krisztus egyedüli képviselője szerinte az igazság szelleme, mely mint belső életelv, az kell hogy legyen a hivŐre nézve, mi a Krisztus volt övéinek, s e szempontból „egy másik paraklétn&k" neveztetik (14.17.). „Ebből kihuzzuk végszavunkat. A régi protestáns dogma a „szent Irás, mint a hit csalhatlan regulájáról" magával a sz. irás nyilaskozatával is ellenkezik, igy nem tarthat igényt a bibliai névre. Ha az ó.-testamentumot kérdjük meg, ez napokat prófétál, midőn az egész nép próféta lesz (Num. II.39.), midőn Isten szellemét kiönti minden test fölé (Joel 2.2 8 .), midőn senki nem fogja többé rokonát tanítani, mondván : „ismerd meg az urat" (Jerem, 31.3 X .). — Kérdjük az uj t.-ot, ez azt feleli: Ne tegyetek azzá, mi én nem akarok lenni, ne alázzátok le az evangéliumot betűimádássá; ne tőlem kérjétek: mi az igazság, hanem a ti bennetek lakozó sz. lélektől (Ján. 2.so-a7' Glal.4 .6 . Ep.l.1 4 . Gal.5.7.), Krisztus szelleme által megvilágosított és megszentelt lelkiismeretetektől." Igy szól a keresztyén a sz. irás álláspontján. Ha a reformátorokat kérdjük : tudva, hogy Luther — bár nem mindig következetesen — az irást mint istenit imádá, mennyiben saját szelleme otthonosan érzé magát benne, ha nem, ugy a kánonon kivül hely ezé, Kálvin a Jakab, Júdás és Péter 2-ik levelét keresztyén szellemüeknek tartá ugyan, de nem apostoli eredetüeknek; még a későbbi ref. egyházban is az „auctores secundarii" után való vizsgálat megengedhetőnek tartatott a vallás kára nélkül. Ha külső, hist. tanúbizonyságaink által bizonyosságra nem juthatunk, ha vallásos meggyőződésünket nem ezekre építjük, ugy mint protestánsok a ref, hitvallomás szellemében
