Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-14 / 24. szám

9. §. Az összes oktatás- és nevelésügy legfőbb vezetését s felügyeletét az állam az oktatásügyi minisztérium által gyakorolja. 10. §. A nevelés ügy, azután a népiskolák és tanító képezdék vezetése s felügyelete végett minden királyságban s országban a) orsz. iskola-tanács, mint orsz. legfelső iskola hatóság; b) kerületi iskola-tanács,minden tankerület számára; c) községi iskola tanács, minden tanközség számára — fog állittani. Az országnak tankerületekre való folosztása az ország törvényhozása utján történik. 11. §. Az egyházi és világi iskolai hatóságok eddig volt működési köre és pedig : a) az orsz. hatóságé, az egyházi főhatóságok s főiskola- felügyelők; b) a politikai kerületi tanfelügyelőké; c) a községi lelkipásztorok- s tanfelügyelőké, a 2. §. határozmányának sérelme nélkül, a 10. §-ban kijelölt közegekre megy át. 12. §. Az orsz. iskolatanácsba a helytartó (orsz. fönök) vagy helyettese elnöklete alatt a politikai orsz. hatóság tagjai, oz orsz. bizottm. képviselői, az országban fennálló vallásfelekezetekhez tartozó egyháziak, tanügyi szakférfiak hivandók. A 10. §-ban b) és c) alatt jelzett kerületi s községi iskola tanácsok összeállítását az orsz. törvényhozás állapítja meg. 13. §. Az orsz. törvényhozás állapítja meg azon közelebbi határozmányokat, melyek az orsz. kerületi s községi iskolatanács egybeállítására és berendezésére vonatkoznak, továbbá azok hatáskörének kölcsönős elkülönítését, valamint azon közelebbi határozmányokat, melyek az eddigi egyházi s világi iskolai hatóságok hatáskörének az orsz. kerületi és községi iskolatanácsra való átmenetére vonatkoznak. Szintén az országos törvény szabja meg, vájjon és mennyiben léphetnek be az orsz. iskolatanácsba kivételesen jelentékeny községek képviselői is. 14. §. az 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 és 9. §§-ok a törvény kihirdtése napjával lépnek hatályba s az e pontokkal ellenmondásban levő, eddig érvényben volt törvények s rendeletek erejÖket vesztik. Az 1866. jun. 25. kelt legf. elhatározással jóváhagyott szabályzat, melynek tárgyát a Gallicia, Lodomeria királyságok s a krakói nagyhercegség számára alakítandó országos iskolatanács képezi, érintetlen marad. 15. §. Oktatásügyminiszterium megbizatik a törvény végrehajtásával. (Vége köv.) A bibliatanulmány Hollandban. 3. A felébredt bölcseimi élet. Kritikai irány. (Vége.) Ily körülmények hozák létre Scholten tanulmányát a 4-ik evangelium felett s azon terjedt históriai kritikai vizsgálatokat, melyekre ez alkalmat és ösztönt adott; ép azon nap, melyen e sorokat irom, értesülök, hogy most hagyá el a sajtót Scholten minden felülről várva várt nagy tanulmánya a Synoptikus evangéliumok felett is. E tanulmányokat ismertetni nem ez általános történeti áttekintés feladata. Itt még csak egyet hozok fel. E históriai kutatások ;szoros összeköttetésben állanak a patristica literaturával, mely még eddigelő a protestáns theologiának mostoha gyermeke volt; ez nem is csoda, dogmatikai jelentőséggel nem birt előttünk, históriai beesőket nem méltányolhattuk kellőleg addig, mig az őskeresztyénség történelmi tárgyalásának szükségessége fel nem ébredt. A tübingai iskola legerősebb oldala s leghatalmasabb fegyvere a patristica literatura ismerete és felhasználása volt. Az utóbbi 4 év alatt e téren is nagyon sokat tettek a holland theologusok; természetesen itt is azon fő cél által vezéreltetve, hogy a kanon, különösen az evangéliumok keletkezése felől nyerjenek világot. Ide tartoznak: H. de Grroot, Stemler, Holwerda és Mathes iratai; különösen említendő e téren is Scholtentől: „A legrégibb tanúbizonyságok az uj t. iratairól;" még csak erről szólok pár szót, hogy végszavaival be is végezzem ismertetésem történeti részét. Scholten nem követi vizsgálataiban azon régi hiányos rendszert, mely minden történelmi összefüggés nélkül összeállítja az egyházi atyák irataiból azon helyeket, melyekben valami bizonyítványra vél akadhatni az uj t. iratai iránt, de mit sem szól azokról, hol — bár nagyon fontos okokból várhatnók — mégsem találunk; mely rendszer mellett aztán azon sokat nyomó dolog marad ki számításból, ha vájjon az elmellőzött iró hallgatása nem egy ellenbizonyitvány-e ? s különben is a későbbi bizonyságok értékéről nem Ítélhetünk addig, mig tisztában nem vagyunk a megelőzőkkel, kiktől merítettek. Vizsgálatai menete: 1. Az egyházi atyák bizonysága 170-ig (Clemens Rom. Hermas Pastor, Barnabas, Papias, Hegesippus, Justinus, Polikarpus, az Ignác neve alatti levelek, Clemens Homiliái) : 2. Az eretnekek bizonysága. (Basilides, Valentinus, Marcion, Montanisták, Ptolemaeus és Heraklion, az Ophiták, Peraták, Tatianus, Celsus.). Ezután az egyházi irók, kanonok és fordítások 170—200 (A Diognetushoz irt levél irója, Clemens Apollinarius, Korintai Dionysius, Athenagoras, Theophilus, Vienne és Lyon községek levele, Irenaeus, Clemens Alex., Tertulian, a Muratori-töredék, az Itala és Peschito ; a Laodiceai páska inneplők, a későbbi gnostikusok, a 4-ik evangelium megtámadói Irenaeus szerint, az alogerek, és a 4-ik ev. védelme a Muratoriban; végre az apokrif evangéliumok.). — Vizsgálatai eredménye: l o Kr. u. 2© előtt még nem léte-