Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-07 / 23. szám

tetlen lett az uj t -i theologiáról vagy Izrael vallásáról oly értelemben szólni, mint egy eleitől fogva bevégzett, semmi fejlődésen át nem ment tanról, mint pl. szólhatnánk Plató világnézletéröl, Pál theologiájáról. Izrael vallását az ó-testamentomból, eredete, küzdelmei, fejlődése, virágzása és hanyatlása korszakaiban látjuk tisztán csak a biblia vezérfonalát követve, észrevesszük, hogy azon törzs vallása, melyhez Ábrahám tartozott, még nagyobbára fétis- és természetimádás volt, minek nyomai még hosszasan fenmaradtak Izrael népe között. Ábrahám egy fölényt ismer el, mint családi istent; maradékai alatt e fölény fogalma mindig tisztultabb alakot vesz fel, Mózes által eljut a törvény álláspontjára, melyen isten mint szent, törvényadó és biró áll a néppel szemben, a nép istennek szentelése csak jelképileg fejeztetik ki az áldozatokban, a nép istenével csak a papok közvetítése által van összeköttetésben; majd felébredvén az önálló vallásos tudat, kifejlik a profetismus, melynéi a vallásos szellem egyéni önállóság és szabadságra emelkedik, A próféta törvényen és ceremóniákon felülemelkedvén, az igaz vallás lényegét az erkölcsiségbe helyezi, de egyszersmind az istentől való teljes függést érezvén, az erkölcsi és vallásos élet legmagasb önállóságában és önkéntességében isten szelleme ellenállhatlan hatalmát ismeri fel; vallása tisztasága és önállósága tudatában érzi, hogy az hivatva van az egész emberiség vallásává lenni. Izrael vallása a proíetismusban virágzása tetőpontját elérvén, a Judaismus korszakában — Ezdrás után, — a Farizeusoknál formulismussá és betüimádássá, az Essenusoknál myisticismussá és asketismussá, a Sadducenusoknál a vallás érzéki megvetésévé fajult. Im, a fejlődés különböző fokozatai — a biblia szerint — Izrael vallásában. Ezért Izrael vallásáról csak történeti alakban szólhatunk, szintúgy mint pl. a görög-philosophiáról. — Nem egészen igy áll a dolog azon vallással, melyet az uj t. könyveiből tanulunk ismerni. Krisztusban megjelenik a tisztán szellemi, az igaz vallás, mint istennel való szellemi egység tudata; e vallást hirdeté szavaival, s valósitá meg életével Jézus. E vallásról tesz tanúbizonyságot az uj t.; egyfelől mint azt Jézus hirdeté, életében megvalósitá, másfelöl, mint közvetlen követői a Krisztus megjelenését és a vallásos élet eszményképének megvalósulását az ő személyében szemlélődésük tárgyává tevék. Látni való, hogy itt nem lehet szó azon hosszas fejlődési phazisról, melyet Izrael vallásában találunk. A keresztyén vallás egyszerre legtökéletesebb alakjában lepik fel az alapitó személyében, megvalósulva a vallásos és erkölcsi élet eszményképe. A tisztán történelmi elem itt önkénytelenül háttérbe szorul a vallásos és bölcseimi szemlélődés előtt — Csak háttérbe szorul, a vallásos szellem előtt másodrangú jelentőségűvé válik, de azért nem semmisül meg. Midőn azt állítjuk, hogy a kereeztyénséggel az igaz vallás valóban fellépett az emberiség történetébe, hogy ez igaz vallás az alapitó fenséges személyében a maga legmagasb tökélyében történetileg megvalósult: ezzel ép azt fejezzük ki, hogy Jézus élete és a keresztyénség előállása, mint realis történeti tények, nemcsak a vallásos szemlélődésre, de a szoros történelmi tárgyalásra is méltán igényt tartanak; a történelem pedig teljes joggal veheti vizsgálódása alá, hogy megkísértse kimagyarázni azon elvek és törvények szerint, melyeket minden történelmi jelenség felfogásában követ. Jézus személye és a keresztyénség feb. lépte ugyan mindenekfelett vallásos szempontból fo tos, de a világtörténelemnek is egyik legfényesebb és legfontosabb lapját kell hogy képezze; a történész, ki azt különös figyelmére nem méltatja, nem fogta fel teljes nagyságában történelem írói feladatát ; a keresztyén, ki e tényeket félti a történelmi vizsgálat bonckése alá adni, az nem érezte még teljesen át a keresztyén vallás megdönthetetlen igazságát. — Mégis csaknem a legújabb időkig kisebb nagyobb mértékben mindkét részről beleestek azi egyoldalúságba. A történész elhanyagolta e tényeket, a keresztyén féltette a történésztől. Korunknak volt fenhagyva a kezdeményezés Jézus élete és a keresztyénség első alakulása történetét a tisztán történelmi kutatás tárgyává is tenni. — Ismertetésem bevezetéséből emlékezhetik az olvasó, hogy én ép e két tárgyról ugy szóltam, mint melyek jelenleg a bibliatanulmány tűzpontját képezik, s az e téren felmerült irodalmi jelenségek és küzdelmekről pedig, mint melyek az objectiv kritikai vizsgálódás leghatalmasb emeltyűi voltak. Strausz, a Tübingai iskola, Renan, e három körül csoportosul még minden, mi e téren említésre méltó történt, pro- vagy contra. Láttuk, hogy a két első Hollandban nem sok nyomot hagyott; annál nagyobb hatást gyakorolt Renan. iviidőn Renan „Jézus életével" fellépett, Hollandban már virágzott a modern theologia, a különbség modernek és supranaturalisták között már izgultságban tartá a kedélyeket; de a vita inkább dogmatikai kérdések körül forgott, s hiányzott az alkalom az uj elvek következményeit a történet részletes kidolgozásánál is tekintetbe venni. Ez alkalmat szolgáltatta Renan. A supranaturalisták feikiáltának: „lm a modern theologia elveinek következményei! Nézzétek mivé lesz a megváltó képe a modernek kezei között!" A modernek nem elégedhetlek meg csak a protestálással, nem Renan müve hiányainak kimutatásával önmagoknak kellett hozzáfogni a történelmi feldolgozáshoz, s igy tettleg bizonyítani be azt, mit addig csak elméletben és általánosságokban állítottak, t. i. hogy elveik következetes alkalmazása mellett a kezeink között levő okmányokat fel lehet dolgozni történeti hűséggel, s az eredmény távol attól hogy letörpitené a megváltó fenséges alakját, azt igazi, eddig alig ismert nagyságáben tünteti fel. A törekvés szép és vonzó ; csak a legelfogultabb dogmatismus s a minden szellemi előtt idegen maradó materialismus tagadhatja meg tőle érdeklődését. Lehet, hogy csak a késő utókornak lesz fenhagyva kielégítő feleletet adni a legutolsó kérdőjelre is, de az eredmény, mi már a rövid idő alatt tett fáradtságot is jutalmazá, megtiltja elcsüggednünk a siker felett (Vége következik.)