Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-07 / 23. szám

BELFÖLDVeszprémi helvét hitv. egyházmegyéből. (Vége.) Pap Gábor, veszprémi helv. hitv. egyházmegyei esperesnek esperesi székfoglaló b e z é d e. Midőn elnöktársam — tek. Pap Ferenc segédgondnok ur — mellett, ki nem csak hivatva, hanem képesítve is van egyházmegyénknek kitűzött célja felé helyes irányban vezetésére — a társelnöki széket elfoglalom, s mint vezértárs állok elére azon szent tábor egyik nevezetes alkatrészének, mely küzd a haladás szent lobogója alatt a közjó diadaláért, a szabadságnak uralkodó hatalommá tételeért, a krisztusi magasztos eszméknek életbe átvitellel megdicsőitéseért, s közvetlenül ugyan a protestáns egyház — de közvetve a haza, a nemzet sőt emberiség jobblétének a földre alászálló s közboldogságban, általános felvilágosodásban, érzés- gondolat- tan- és lélekismeret szabadságban, a szellemi s anyagi jobblét előmozdításában nyilatkozó Isten országának elközelitetésével fölvirágoztatásaért — ezen ünnepélyes pillanatban teljes mértékben érezem a föladat nagyságát, melynek megoldása reám várakozik, az erkölcsi felelősség súlyát, mely rám nehezedik, s erőm gyengeségét, melyet a rám várakozó küzdelmekben csak is az erőtlenek erejét megsokasító Isten — az akarat szentsége s azon szilárd elhatározás leend képes föntartani, mely megtagadtatja velem önmagamtól a nyugalmat ott, hol a közjó szent érdeke tevékenységre hív, s az elvállalt kötelesség — a hivatalos körnek pontos betölthetése megfizetett munkásságot igényel, önmegtagadást parancsol. Tudom előre, hogy nem leend rózsás a pálya, melyen a többség bizalma a közjó szolgálatára hív, hogy én sem kerülhetem ki a vérző töviseket, melyekkel a közélet minden tevékeny emberének s épen tevékenysége arányában kell találkoznia; tudom, hogy az érdekek harcába az igazság mellvasába öltözöttség sem biztosithat a gyanúsítások sebző nyilai ellen; s mint nagy mesterünknek ugy nekem is készen kelllennem, a keserű pohár kiürítésére, és ha kell — a golgothai útra is s mert mind ezt tudom és még is meghajoltam a többség bizalma előtt, s a közjónak esperesi pályán szolgálatára lett meghivatásom vissza utasításától eltiltott azon erkölcsi kötelességérzet, mely hatékonyan int, buzdit, és lelkesít, szolgálni egyházamnak — nemzetemnek, s az emberi közszabadságnak és szent ügyét ott, és akkor, a hol és a mikor ezek szolgálatára illetékes közegek hívnak föl ezen elvállalás, s mindenki előtt nyitott könyvként álló multam biztos kezességet nyújthatnak a felöl, hogy állásomat a rendelkezésem alatti erő, tehetség és képesség mértéke szerint betölteni is igyekezem. Azt azonban nem hallgathatom el, hogy az enyimnél erőteljesebb kezekben óhajtanám látni az egyházmegye kormányát; mert bár akaratom szent, de erőm gyenge, s megtörhetik az akarat minden szentsége mellett is. Csak is azon bizalom nyújt e tekintetben megnyugovást, hogy kormányra termett elnöktársam, aconsistoriumnak észeröben — tapasztalatkincsekben gazdag tagjai, a jelenkor míveltségének szín vonalán álló lelkésztársaim, a folytonosan előre törekvő s e törekedését tanitói egyletek fölállítása által is tanúsító tanitói kar, a sz. gyülekezetek hitbuzgó képviselete s elöljárói, s minden protestáns, ki egyháza — hazája — nemzete és az emberiség szebb és boldogabb jövőjét óhajtja, egyesült erővel támogatandanak, s az én erőtlenségem e támogatás által erővé, az én gyengeségem hatalommá válik. E reménytől fölemelve veszem gyenge kezembe az e.megye kormányát, s ez átvétel alkalmával nem látom fölöslegesnek azon irányzat kijelölését, a melyet követni fogok. Belügyeinket érdeklöleg, azok vezetésében nem önakaratom, hanem a közakarat leend irányadóm. Nem én fogok kormányozni, hanem kormányozni általam a törvény, az e.megyei s kerületi szabályok .... s ott, a hol ezek hiányzanak, s rendkivülileg fölmerülhető speciális de fontos esetekben gyors intézkedés szükségeltetik, nem fogok soha önhatalmúlag intézkedni, hanem tért nyitok a közakaratnak nyilatkozásra, a képviseleti gyűlésnek, ha kell, rendkivülileg is egybehivása által. — Elveimet a tanácskozásokban s Ítélethozataloknál okokkal védve, támogatva igyekezem diadalra juttatni, nem azért, mert az enyimek azok, hanem mert addig, mig helytelenségükről észokokkal meg nem győzetem — az elvhüség parancsolja a melletteki küzdelmet, — de örömmel mondok le róluk, ha az elvi vitákból kitűnő igazság meggyőz azok helytelenségéről, s én leszek mindig az első, ki a jobbnak bebizonyított elv előtt meghajolok. — A szabad eszméknek, a gondolat-, tan- és lélekismeret szabadságnak védelmezője leendek, beleegyezésemmel s helyeslésemmel sohasem fog hatalomszó alkalmaztatni — külnyomás gyakoroltatni az uj eszmék elnémitására, melyek még akkor is, ha ne tán tévesek, csak ellenükbe vetett eszmék által — a szellem fegyverével küzdhetők le; ha pedig helyesek, az örök igazság kisugárzásai, a kor követelte kinyilatkoztatások az idő teljességében: akkor okvetlenül diadalmaskodni is fognak, akar egyeseknek, akar testületeknek — legyenek bár ezek egyháziak vagy világiak, a mindegy — igaztalan hatalma vív a külerőszaknak testi fegyvereivel ellenük. Jól mondja Lamar-tine: „Dieu seul est assez fort contre Dieu" s mit Lamartine e szavakban Istenre vonatkozólag mond, ugyanazt mondhatni az eszméről is : csak az eszme elég erős az eszme ellen, eszmét csak eszme által győzhetni le. — A törvényszéken odairányzom működésemet, hogy az igazság irgalommal párosittassék, mert az irgalom gyakorlatának — ha valahol ugy az egyházmegyei törvényszéken van helye, itt kell főleg szem előtt tartani a „summum ius summa iniuriá" irányt adó alapelvét. Vigyázni fogok azonban, hogy az irgalom ne lépje túl azon