Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-17 / 20. szám

A fő consistorium önmentő és autonom jogait fejtegető feliratára válasz nem érkezett s a Consitorium megmaradt régi rendezetlen, szervetlen állapotában, melyből sem a 48-iki politikai reformeszmék, sem a 49 után bekövetkezett elnyomatási korszak nem vették ki többé. Az első korszakban a politikával és fegyverrel foglalkozó kor nem ért reá; az utóbbiban nem tartá tanácsosnak, nehogy a különben is terjeszkedni vágyó kormánynak beavatkozásra nyújtson alkalmat. III. Az elmondottak által úgy hisszük elég világosságba helyeztük: — hogy az egyh. főtanács szervezete eredetileg nem hogy — jelen alaktalansági hibáiban szenvedett volna: sőt határozottan képviseleti és választáson alapuló vala: — hogy jelen degeneratióját hosszan tartó kedvezőtlen viszonyok okozták s hogy végre — ezen elfajult állapotában épen nem vala alkalmas arra, hogy az egyház jogait és javait megvédje. E szerint eredeti céljának nem felelt meg. Azok, kik e testület jelen szervetlensége mellett buzognak : közönségesen életrevalóságát szokták érvül felhozni; azon esetleget tudniillik, hogy annyi vész és viszály között a jelen pillanatig fenn tudott állani, meg tudott élni. Ezzel az urak nem gondolják meg, hogy a természetben s talán még az eszmevilágban is, semmi sem szokott elveszni. A rothadt fa is él — bocsánat e hasonlatért; sőt életet is ad a benne tanyázó férgeknek s utoljára még megkövériti a körüle levő földet. De az ilyszerü életet még sem nevezhetjük életnek ; különösen nem a fa felvirágzása céljából. Láttuk, hogy ez „életrevaló testület" kénytelen volt a kormány hatalom-szava előtt meghajolni; s ha e hatalomszó azt találta volna mondani: halj meg! — feloszlott, megsemmisült volna. Hogy az erdélyi ref. statuson ejtett sérelmeket imitt amott s úgy a hogy befoldozgotta: nem a testület életrevalóságának, hanem néhány tekintélyes tagja politikai és társadalmi befolyásának köszönhető. S köszönhető részben magának a kormánynak is, mely bár nem vádolható nagy érzelékenységgel, mégis megérzett annyit, hogy a vallásügyekbe erőszakos kezekkel nyúlni egyértelmű a darázsfészek háborgatásával. Es valljon, ha e tekintélyes férfiak mellett e testület lételét s az egyház jogait az egyházi és világi közegek vál asztott képviselősége is gyámolította volna: nem félelmesebb lesz vala-e a kormányra nézve a háborgatás, nem könnyebb és sikeresebb az egyesek befolyása ? De ne beszéljünk többet a multakról, tekintsük a jelent és a jövendőt. Nem akarunk recriminálni: sőt ha kívánják még azt is elismerjük, hogy a legközelebbi elnyomatási korszak nem volt a prot. egyházi reformokra nézve alkalmas. Azonban mi gátol most, midőn a képviseleti rendszer behozatalát egyebekben megkezdettük; miután a politikai nyomás megszűnt, miután egyéb ügyeinket sorban reformálgatjuk: e tisztes régiség gyengeségeit is kikutatnunk és orvosolnunk ? Az alaki formális gyöngeségeket már a fenebbiekben kimutattam ; melyek annál visszatetszőbbekké váltak, miután politikai életünk s részben az egyházi is közelebbi időkben képviseletüvé vált: most nézzük e szervtelenség hiányait az eredményekben. Ilyenek a főbbek közül: 1. E legfőbb testületünknek nincs kellő tekintélye. Egy pár jelesünk egyénisége, polgári helyzete tartja azt még úgy a hogy fenn s ha ezek kidőltek. — természetesen még alább fogna e tekintély szállani. Annái kívánatosabb, hogy az átalakulás még ezek életében essék meg. Nincs pedig kellő tekintélye, mert nem a köznek, az egésznek kifolyása; mert mindig ugy szólva ad hoc van összealkotva s a körülmények szerint felhasználva. Mert megesik, hogy a teljes gyűlés (plénum) is csekélyebb számú tagokból áll mint valamelyik részletes zsinatunk, vagy iskolai elöljáróságunk és gyakran oly egyének csúsznak be szavazó tagokul, kiket e jog sem az eddigi usus, sem az egyházi közügyekhez való viszonyok szerint meg nem illet Már pedig egy ily gyűlés tekintélye mind ki- mind befelé elmaradhatian létfeltétel. S épen ezért '2. Legfőbb egyházi hatóságnak határozataiban, nincs meg a kellő egyöntetűség. S ily szervtelenség mellett ez lehetlen is. Megtörténik, különösen az állandó (permanens) Consistorium üléseiben, hogy a legközelebbi gyűlések tagjaiból legfölebb a titkár van jelen; sőt miután ezt is érheti valami, ez is kimaradhat. Közelebbi időkből is tudunk oly esetet, hogy két egymásutáni gyűlés tagjai egymással ellenkező határozatot hoztak és küldöttek szét, melyből nem csekély zavar keletkezett. Az ily esetek természetesen nem nagy tekintély emelésül szolgálnak még kevesebb jó eredménynyel bírhatnak. 3. Nem intézkedhetik kellő erélylyel és gyorsasággal. Az elnök, néha a titkár s a gyűlés minden tagja is változván; az előbbi gyűlés rendeletei könnyen feledésbe mehetnek. Megesik, hogy valami meghívás, vagy rendelet akkor érkezik alsóbb hatóságokhoz ; midőn az illető ügy már régen el van döntve. 4. Miután az egyházi főtanács mind teljes, mind állandó gyűléseit ugyanazon helyen (Kolozsvárit) tartja, a többség mindannyiszor ezen vidék többségéből szokott kiteini. Kivéve azon újra anomal helyzeteket, midőn egyik vagy másik egyházkerület, vagy tanoda érdekéről lévén szó : ezek felkerekednek s az illető gyűlésre — újra jogtalanul — egész kortes csoportot visznek be s a köz róvására a kérdést önmagok részére döntik él. E z