Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-17 / 20. szám

okon az egyh' főtanács rendeletei legtöbbgzör a provincialismus bélyegét hordják. 5. Az egyház ügyei iránt a fő egyháztanács nem egyszer nagyon is langymeleg s a határozatokat egyéni tekintély dönti el. Exempla hic sunt odiosa. De a ki több izben volt e gyűléseken, bizonyosan kellemetlenül érinthette, hogy sokszor e legszentebb dolgok nagyúri unalommal, aőt gyermekes megjegyzésekkel is tárgyaltatnak ; máskor egy-egy nagyobb tekintély véleménye győz oly gyűléssel szemben, mely ennek ha mindjáft jogtalan is, nem bir elég erkölcsi bátorsággal ellenmondani. De legyen elég. Ily köztudomásu dolgokat érvekkel támogatni, annyi mint a nap fényének vagy melegének valóságát bizonyítgatni. IV. Rosz gazda, ki házát az újnak terve előtt bontatja el. Nem akarunk e vád alá esni. De azt se várja tőlünk e sorok olvasója, hogy minutiakig menő költségvetést készítsünk. Ismeretes dolog, hogy e tekintetben még a legügyesebb építészek is gyakran csalódnak. Legyen elég az épület tervével s anyagának mennyisége és minőségével nagyjában tisztába jőnünk. Kép nélkül szólva: legyen elég a főbb elv ek e t megállapítanunk. Két testületről van szó: a teljes és az állandó fő e g y h á z tanácsról. Lássuk ezeket rendre. A teljes egyházi főtanácsnak újból szervezésénél a következő elveket tartanók szem előtt: 1. Álljon határozott számú, választott tagból. Fölötte nagy szám nem látszik ajánlatosnak ; ez nem igen alkalmas nyugodt és higgadt tanácskozások tartására, mint milyeneket ezen nevezetes egyházi és közmivelődési ügyek igényelnek. Az egyházmegyék egyházi és világi választott hivatalnokai (esperestek, jegyzők, ügyigazgatók, gondnokok, tanárok) száma a 200-at közelíti meg. Ha e számnál többre kívánnánk terjeszkedni: akkor a választásnak népességi arány szerint kellene történni; de a 300-at semmi esetre sem túlhaladnia. 2. E testület tagjai tartozzanak az aristokratiához; de a szó legnemesebb értelmében. Nagy részöket választani sem kell, mert a fő- és algondnokot, esperesteket, egyh. jegyzőket, ügyvivőket felsőbb iskolai tanárokat, kik mindannyian a közbizalom utján jutottak e tisztségökhöz képtelenség volna e testületből kizárni. Ezeken kivül a közbizalom kétségkívül olyanokat fog választással megtisztelni, kik a közügyek iránti érdekeltségök altal tűntek ki, — tehát valódi aristokratákat (jobbakat.). 3. Az egyházi és világi e 1 e m e t tekintve alakuljon lehetőleg a paritas elvén. Mit ragy azáltal lehet elérni, hogy az ujan választandó tagokra nézve a választók keze ne legyen megkötve s egyházit vagy világit egyenlően választhassanak; vagy ha a paritast jobban akarnók biztosítani, meghatározni: hány lehet egyházi s hány világi választandó ? Egyébiránt itt nincs miért féltékenykedni , vagy kicsinyeskedni ; miután teljesen egyenlő mennyiséget a változó körülmények ugy sem engednek; ezt egyik vagy másik tag elmaradása vagy betegsége úgyis mindannyiszor megzavarja. Az egyházmegyék gondnokainak számát azonban legalább jövőre meg kellene állapítani. 4. A provinciális érdekek kikerülése végett a teljes gyűlésnek épen ugy vándorlónak kellene lenni, mint a főzsinatn a k. (gen. synodus.). Minden évben más-más egyházvidék kebelében jöhetne az össze, mi annyival kívánatosabb lenne, mivel akkor az illető egyházmegye egyházi-és tanügyeit e legfőbb testület szemügyre vehetné s kiválóan tárgyalhatná. Ennek annyival kevesebb gátja lenne, mivel Istennek hála pár év alatt vasutak fogják átszelni hazánk erdélyi részeit is. 5. E gyűlések évenként egyszer tartatnának meghatározott időben; de rendkivülileg többször is összehivhatók lennének. Az állandó egyházi f ő t a n á c s — permanens Consirtorium — a teljes gyűlés által választandó tagokból állana, kikhez azon megbízottak járulnának, kiket az egyes egyházmegyék és főiskolák mint referenseket megbíznának. \ 20 egyházmegye és 4 főiskola lévén, e permanens Consistorium tagjainak száma 30—40-ben lenne megállapítható. Az illető egyházak és főiskolák választhatnák referenseiket vagy képviselőiket azon vidékből, melyben az állandó Consistorium székel; (péld Kolozsvárt) az illetőket honorálhatnák is; de ezek kötelezve lennének fontos ok nélkül e gyűlésekből el nem maradni s az illető egyházmegye vagy tanoda ügyeivel közelebbről megismerkedni. Nézetem szerint e permanens Consistoriumnak a fögondnokon, a jelenlegi Consistorialis tisztviselőkön kivül csakis ezen bízottakból kellene állaniok. Gyűlései úgy ezen, mint a teljes gyűlésnek természetesen nyilvánosak s tanácsadási joggal minden erdélyi reformátusnak birnia kellene benne; szavazattal csak a választottaknak. Ily szervezet melett mindkét testület megmaradhatna jelen kitérj edett jog - és hatás-körében. Csekélyebb részletekbe nem ereszkedem. De megvagyok győződve, hogy az ezen elvek szerint alkotott kettős testület ki és befelé nagyobb tekintélyt tudna szerezni; miután mindnyájan édes magunkének tekintenők ; több erélyt lenne képes kifejteni egyházaink és