Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-17 / 20. szám

Ily körülmények között, midőn az egyház közügyei mellett kifejtett buzgóság nem egyszer kegy- vagy épen hivatalvesztéssel járhatott; és pedig a korszak divatja olyanná vált, hogy azon uri családokból, melyeknek 21 tagja között az 1713-iki Consistoriumban még csak 2 mondd: két gróf vala; körülbelül egy félszázad alatt 18 lett grófi és bárói cimmel felruházva, — hét-nyolc család pedig épen katholizált; nem csoda, ha a fő con-8Ístorium kihalt, vagy elmaradozott tagjait nem igen volt kikből pótolgatni; sőt örülni kellett, habár a minorum gentiuroból foghattak valakit a csorbák pótlására még pedig minden választás nélkül. II. József alatt valamennyire könnyebbült a teher de az átállókat a türelmi rendelet is 6 heti vizsgára kényszeríti s ezt még az 1792-iki rendelet is fentartja. Ugyanazt hirdetteti ki mint jogérvényest az udvar 1802—3 és 5-ben is szoros megtartás végett. Fő hivatalokból pedig a reformátusok törvény ellenére annyira kizárattak, hogy 1826

/7-ben az egyetlen Katona Zsigmond gub. consiliarius volt a magasabb hivatalnokok sorában; mig a hat legfőbb hivatali állomást (kormányzó, kancellár, korm. alelnök, kincstárnok, tartom, kancellár és kir. táblai elnök) katholikusok tölték be. Ennyire mellőzve volt a ref. status ügye, midőn a lelkesebbek szívökre vették a teljesen alakját vesztett fő Consistorium ügyét is, s 1819-ben egy bizottságot jeleltek ki, mely annak organisatioját illetőleg, tervet készítsen. Ez még ugyanazon év april 25-én be is lön nyújtva; de az elnökség feletti viták s a kormány kedvezőtlen intézkedései miatt, csak nyolc év után 1827-ben, oct. 25-én vétetett tárgyalás alá. A kedvezőtlen, anomal viszonyok azonban fél rendszabályokat szültek. Az egybegyűltek nem mertek vagy talán nem is tudtak már az 1713-iki igazi prot. szellemű szervezkedésig felemelkedni, s támaszkodva az Approb. Const. 1 R. 1 Tit. l-o számára az 1709-iki határozatlan alakban szervezkedtek; a tagok meghatározásában azon bizonytalan kitételeket használva, melyek a fő consistoriumnak jelen szervetlen alakját adták. *) E szervezet hiányos voltát a fő consistorium gondosabb és gondolkozóbb tagjai azonnal belátták s már három év múlva 1830-ban bizottságot küldöttek ki, mely egy ezen hiányokat pótló rendszabályt dolgozzon. E bizottság, melynek lelke és „pennája" Szász Károly enyedi jogtanár volt, — ki az 1713-iki organisatiot bizonyosan ismerte, egy ezen, s a kor szabadsági eszméin alapuló tervet nyújtott be. Itt a képviselet volt az alapeszme — se szerint és az Approb. háromféle (fő és alsóbb tisztviselők, patronusok és egyházi személyek) *) Szilágyi F. említett munkájában azt mondja (51. 1.), hogy alkalmasint azért, mert az 1718-ik szervezet nem volt kezöknél. De miután ez tudtunkra a n.-enyedi főiskola levéltárában máig meg van : szinte lehetlen, hogy a főiskola tanárai s gr. Bethlen Imre a tanoda főgondnoki 8 egyszersmind ez ügynek fö mozgatója ne tudott volna róla. osztályzathoz alkalmazkodva, az egész oly széles alapon lőn megoldva, hogy a teljes gyűlés (plénum Cons.) tagjainak száma 300-ra menjen. A patronusok egyházmegyénként azoknak népességi aránya szerint voltak választandók. Ezen szervezet ellen, mely még ugyanazon 1883-ik évben elfogadtatott, több rendbeli panasz merült fel: — hogy a patronusok választás alá jővén, némelyek az eddig e jogot élvezők közül, választás utján azt elvesztik, — hogy az uj szervezet értelmében nemcsak nemesek, hanem (horrendum dictu!) honoratiorok sőt jobbágy származatuak is bejuthatnak, — hogy törvénymagyarázásra csak az országgyűlés és fejdelemnek van joga, — s végre — mi kétségtelenül nagy mulasztás és hiba volt — e pótló „rendszabály" az alsóbb testületekkel (mint a synodus, tanodai elöljáróságok, részletes zsinatok) előre nem közöltetett. Részünkről csakis ez utóbbit tartjuk lényeges formahibának s a protestáns autonom jogokkal ellenkezőnek : Mert ami az első ellenvetést illeti, hihetetlenek látszik, hogy valahol az igazi s nem csak névleg patrónus választás utján is ki maradt volna. A második vádat illetőleg az idő szelleme felelt, — bár nem tagadhatni, hogy e tekintetben az egyházi törvényhozás a politikait megelőzte volna. De ez csak dicsőségére, s a prot. szellem méltó jelvényéül szolgált volna. Végül a törvénymagyarázást illetőleg, csak ügyvédi akadékoskodás kereshetett támadási ürügyet, miután az, mit a fő consistorium tett, autonom joga határait tul nem lépte volna. Elég, hogy ez ujitás sok oldalú visszatetszést 3zült s némelyek részéről oly nagyot, hogy volt főúr (Gr. Bethlen Ferenc), ki a miatt, vagy talán azt, mint ürügyet használva, vallását is elhagyta. Szerencsétlenségre a terv átvivő: Gr. Bethlen János aKemények és Szász Károly egyszersmind a politikai ellenzék vezérei is voltak s az ellenükben ezen alkalomból felmerült néha személyes érdekből is származó egymást érő panaszok a dolgot oda vitték, hogy az oppositionalis szellem megfékezésére leküldött teljhatalmú királyi biztosok, B. Y1 a s s i c h Ferenc horvát bán s később Estei Ferdinánd herceg az uj organisatióra vonatkozó ügyiratokat felrendelték s végre 1836-ban május 1-én leérkezett a legfelsőbb rendelet, melyben a felség legfelsőbb felügyeleti jogával (jus supremae inspectionis) élvén, az uj organisatiot érvénytelennek nyilvánította s a régi (1827-iki) szervezet viszont életbe léptetését elrendelte. Es a fő consistorium kénytelen az újítást visszavonni részint „a kegyelmes királyi rendelet iránti tekintetből ," részint azon (talán mentaégül keresett) okból, hogy a patronusok választása „a kitűzött célnak nem minden részben felelt meg."