Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-10 / 19. szám

zelői és a nép között nincs válaszfal húzva, és mert a nemzet nincs kormányképes és nem kormányképes kasztokra felosztva, a legutolsó szegény embernek is lehet kilátása, hogy ha fia tehetségeit kelion kiképezteti, az ország kormányzatában csak ugy juthat része neki, mint akármelyik főúr ivadékának. Másfelől tapasztalat által beigazolt tény, hogy a műveltség hiánya az embert képtelenné teszi a szabadság megóvására, s hogy a tudatlan tömeg, minden időben vak eszközül szolgált az uralkodni vágyók kezeiben a szabadság eltiprására. Ki a népnek az ország kormányzására való befolyását, a népképviseletet komolyan akarja, annak okvetlen azt is kell akarnia, hogy a nép mentül előbb oda művelődjék, miszerint személyes és társadalmi valódi érdekeit megérdemelni és megitélni tudja; különben az egész képviselet puszta fallacia lesz, és utoljára is a hatalom, melynek ezer módja van a tudatlan tömeg megvesztegetésére, a képviseletet palástul használandja, hogy azzal önkényét takargassa. Ez nem puszta theoria, mert ezt előttünk fekvő tapasztalatok bizonyítják. Ott állanak előttünk az amerikai egyesült államok! Mig az éjszaki részben, a népiskolák mindenütt a helységek legszebb épületeit képezik, melyek magas, világos termeikkel, célszerű kényelmes berendezésükkel és az iskolavezetők humánus bánásával, a leendő polgárokat csak ugy hívogatják, édesgetik a tanulásra, addig a déli, még rövid idő előtt rabszolgatartó tartományokban nyíltan bevallott doctrina az, hogy az iskola nem a népnek való, hogy az iskola a tömegeket rontja, és legüdvösebb, ha ezek iskolát sohasem látnak; sőt, a mintáz újságokból értesülünk, az ültetvényes uraknak a népnevelés iránti ellenszenve még ma is oly hallatlan fokon áll, hogy a néptanítóknak és tanítónőknek folytonosan revolverrel felfegyverkezve kell iskolába járniok, mert nem tudják, hogy mikor támadják meg őket legbrutálisabb módon, a négereknek volt zsarnok urai. Fájdalom, hogy hazánkban sem hiányzanak oly grand seigneurek, kik, az amerikai déli tartományok urainak középkori nézeteit osztják, és a nép butaságát az 1848-ban eszközölt nagy változás után is az államra nézve üdvösnek, és fentartandónak hiszik. Pedig hogy a politikai forradalmak utján eszközölt társadalmi rögtönzésekkel még minden megtéve nincsen, ezt mai nap bizonyítani sem szükséges. Ki mondja meg pl. számát azon alkotmányoknak. melyek Frankhonbari egymást felváltották, a mióta 1789-ben a forradalmi pályára léptek? S mindamellett nemde mai nap is, a rendőri mindenhatóság csak ugy garázdálkodik a francia népen, mint régenten, és miért? mert nem fordíttatott elég gond arra, hogy a nép zöme értelmileg éretté váljék a szabadság érdekében esz közölt változások kellő élvezése és megőrzésérc. A forradalmak pezsgő mozsgásba hozzák a társadalmi elemeket; de, hogy azokból uj tartós alakulások származzanak, ehhez csendesen ható értelmi erők folyton tartó működése kívántatik, mely működésnek első leghatalmasabb megindítója az iskola. Nálunk a nagy politikai és társadalmi forradalom 1848-ban ment véghez. A nemzettest dereka, a polgári osztály akkor lépett be az állam nagy szervezetébe mint lényeges alkatrész. 1848 előtt a kiváltságos, feudális rendszernél fogva, a polgári osztály mint állami tényező merőben hiányzott; ami azt pótolta, bevándorolt idegen elem volt, mely az élvező aristokratia gondatlanságából s a dolgozó köznép tudatlanságából hízva, kizárólag magának élt, vagy a néptipró hatalomhoz csatlakozott, vallván az államveszélyes tart: ubi bene, ibi patria. 1848-ban a polgári elem, az alkotmány sáncai közé fölvétetvén, azóta ez képezi a középnemességgel s nagyszámú kisbirtokosakkal együtt a nemzet zömét és sajátképi erejét. A nemzet e legnagyobb része számára az iskoláknak oly neme szükségeltetik, mely hazánkban még mai nap is egyáltalában ismeretlen ; iskolák kellenek, melyek a reál- és népiskola között közepet tartva, a külföldön p o 1-gári iskolák nevezete alatt ismeretesek s arra valók, hogy azokban a leendő polgár a hivatásához szükséges ismereteket, ügyességeket és az emberi műveltség kellő fokát megnyerhesse anélkül, hogy olyas tantárgyakkal terheltessék, melyeknek az életben hasznokat venni nem fogja. Feladatuk az efféle iskoláknak oly polgárokat nevelni, kik, mig egyfelől egyéni hivatáso !>at a