Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-10 / 19. szám

viszonyok nagyobb mérvű számba-vételével ok­szerűen teljesíteni tudják, másfelől magukat az állam háztartásában tájékozni és siilyukat a nyil­vános életben öntudatosan latba vetni képesek legyenek. Fájdalom, hogy népünk nagy többsége vál­tozott helyzetéből folyó amaz igaz érdekeit oly kevéssé ismeri, hogy gyermekeit, vagy épen nem képezteti, vagy, ha az elemi iskolán túl taníttatni akarja, ezt azon célzattal teszi, hogy csak ugy mint hajdanta, fiából urat, azaz megyei tisztvi­selőt, prókátort, orvost vagy papot neveljen. Hogy gyermekéből hivatását öntudatos tájéko­zottsággal üző, művelt polgárt képezzen , ritka magyar embernek jut csak eszébe is. Itt is áll tehát a latin közmondás: ignoti nulla cupido, s valóban, ha a polgári iskolákra, me­lyeknek felállítása nemzeti létünkre nézve igazi életkérdés, addig várakozunk, mig maga a polgári osztály, melyet leginkább érdekel, az afféle isko­lák szükségét érezve, azok létesítésére vállalkozik, akkor az egyének nagy hátramaradására s az állam kézzelfogható kárára akár még ötven esz­tendeig várakozzunk. Mit akarok mindezekből kihozni ? kérdi, talán türelmét is vesztve a nyájas olvasó. Meg­mondom röviden. Az összes budget,- amint jelenleg áll, általá­ban nagyon hasonlít oly locomotivhoz, mely megemészti a sok tűzrevalót, anélkül, hogy vala­mit mozgatna. Pedig beh jól esnék, hogyha már meg kell erőtetttünk magunkat a nagy összegek előteremtésében, azokból nekünk is jutna valami és a nagy költekezésnek némi tapasztalható lát­tatja is volna. Az volna tehát indítványom, hogy toldjuk meg a roppant évi kiadásokat még vagy 300,000 forint évi kamattal, felhatalmazván a cultusmi­nisztert 5 millió forint kölcsön fölvételére, oly célból, hogy ez összeggel a nevelésügyet orszá­gosan megindítsa oly mérvek szerint, a minőket elmaradottságunk mellett a politikai viszonyok alkotmányos, s a magánélet socialis átalakulása oly sürgetőleg igényel, hogy sehogy sincs vesz­teni való időnk. Ez összegnek ugyan, ha közműveltségi ügyünket a szükséghez képest felkarolni és elő­mozdítani akarjuk, minden évben elő kellene for­dulnia az állambudgetben; de tekintve a közbi­rodalom pénzviszonyainak zavarait, melyeknek a kiegyezkedés folytán mi is jó nagyban részeseivé lettünk, kevés reményt táplálok arra nézve, hogy közel jövőben oly közoktatási budget megállapí­tása lehető legyen, mely az e téren tapasztalható, nagymérvű szükségleteknek csak némileg is meg­feleljen. En tehát a körülményekkel megalkudva, a fenjelzett összeget csak ugy óhajtanám tekin­tetni, mint egyszer-mindenkorra tett beruházási költséget, melyből a kormány az ország külön­böző vidékein mintaiskolákat állítván, azokat a környékbeli lakosokkal megkedveltesse, és meg vagyok győződve, hogy, mihelyt a községi rend­szer kellőn kifejtve életbe lép, miután hazánk legtöbb városának birtokviszonyai olyanok, mi­szerint a szükséges iskolákat önerejükből is nem­csak felállítani, hanem fentartani is képesek, né­hány év múlva nem lesz jelentékenyebb város a hazában, mely a nélkülözhetlennek felismert pol­gári iskolákról is ugy ne gondoskodnék, mint gondoskodik jelenleg az elemi iskolákról az ál­lam minden megterheltetése nélkül. Hogy Lónyai Ő excellentiájának, mint finanz­miniszternek első legfőbb gondja az volt, hogy bebizonyitsa, miszerint ő az ország pénzügyeit deficit nélkül akarja és tudja is kezelni, ezt igen természetesnek találom; de viszont nem kevésbe természetes az is, hogy mi, kik nem vagyunk finanz-miniszterek a nemzet jövőjének sorsát ma­gasabb érdekűnek tartjuk, mint azon meddő di­csőséget, hogy deficit nélkül kormányoztatik. Ki a modern állam szervezetét tanulmá­nyozta s tudja, mennyire függ a nemzeti produe­tiv erő a nép szellemi fejlettségétől, míveltség­beni előhaladásától, az még közgazdászati tekin­tetből is, nem fogja a közműveltség terén tett köl­tekezési megszorításokat, valódi megtakarítások­nak venni és helyeselni. Nem öagy bölcseség kívántatik ahoz. hogy belássuk, miszerint szerencsétlen gazdálkodás az, mely kiadásai megszorítását azon kezdi, hogy a szükséges beruházásokat elmulasztja, és a mun­kaerőt a szükségen alól szállítja le. Ily eljárás természetes következése az, hogy a termelő esz­közök és erők kevesbitése folytán a jövedelem csökkenvén a szándékolt megtakaritás helyett, rendesen, épen az alaptőke támadtatik meg. 37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom